Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-06-05 / 11. szám
1963 junius 5. 3-IK OLDAL Kis Dongó GYERNEKROVAT SZENT IMRE HERCEG A csuhé megmenti a falut Azt kérditek, mi az a csuhé? A kukoricacsövet borító vékony, sárgás levél. Volt idő, amikor a teheneket etették meg. Most már sokkal jobban fel tudják használni, összegyűjtik és táskákat, papucsokat, kosarakat, meg disztárgyakt fonnk belőle. Sok magyakat fonnak belőle. Sok maannyi pénzt keres a csuhéfonásból, amennyit nyári munkával sem igen tud megkeresni. El sem hiszitek, hogy egyszer a csuhé megmentett egykis falut. így történt: Győr megyében, Fehértó község határát elborította a viz. A gabonaföldek, rétek, legelők, mind, mind viz alá kerültek. Ott pusztult a termés. Az állatokat el kellet adni, nem tudták etetni szegény párákat. Hogyan menthetnénk meg a falut ebből a nagy szegénységből? — törte a fejét a plébános, a tanító és a jegyző. A tanító kitalálta. Befogta sovány lovát, és Sopron megye egyik hires csuhéfonó falujából hozott egy ügyes, 15 éves kislányt. Beültette őt az iskolába, unegtanitotta a gyerekeke a csuhéfnoásra. A jegyző is elment és ahol csak tudott, mindenütt csuhét vásárol. A gyermekektől a felnőttek is megtanulták a csuhéfonást. Rövidesen százával készültek a szép fürdőpapucsok, kosarak, övék, táskák. Szívesen vásárolják ezeket külföldön is. Tavaszra már nem volt sirórivó, szomorú, éhező család Fehértón. Elvonult a viz is. A csuhéfonásból szerzett pénzből vetőmagot s állatokat vásároltak a fehrértóiak. A menyaszszonyok és vőlegények, akik a szegénység miatt nem tudtak meigházasoc^ni, megtarthatták a lakodalmakat. A plébános, a jegyző és a tanító közben megcsinálták a számvetést, és megállapították, hogy: v Fehértó község lakossága egy jótermésü évben eladott 38 ezer pengő értékű gabonát és kukoricát. Állatokból egy jó évben bevettek 15 ezer pengőt. Viszont az árvizes években nem tudtak eladni egyetlen pengő ára gabonát sem és el kellett adniok fejősteheneiket és a lovaikat. A csuhéból egy félévi munkából 40 ezer pengőt vettek be. A kukoricacsuhé és a fehértói magyarok szorgalmas munkája megmentette a falut. Magyarországon a szegény falusi lakosság sok pénzt keres háziiparral. Kosarat köt, seprőt készít, csuhét fon. Az ügyes asszonyok és lányok sok szép kézimunkát, gyönyörű hímzéseket és csipkét is készítenek. “Segíts magadon, az Isten is megsegít!” — ez a magyar nép jelszava. Szent Istvánnak fia, a fiatal kereszténnyé lett Magyarország reménysége, Imre herceg volt. Édesapja a leggondosabb nevelésben részesítette, rábízván nevelését a Szentföldre készülő, de isteni végzésből Magyarországon rekedt, Szent Gellértre, aki ennek a kornak volt egyik legképzettebb és legtudósabb embere. Szent Gellért nyolc évig nevelte a kis herceget, s a kis Imre a tudomány minden ágában járatos lett. Legkedvesebb olvasmánya a Szentirás volt. Édesatyja a fiához intézett intelmeiben a hit, az uralkodás és az emberszeretet kötelességére oktatta a fiát. Isten szeretetében annyira elmélyedt a kis herceg, hogy sokszor éjjeleit is imádságban töltötte el. A királyi palotában mindenki pihent, csak Imre szobájából szűrődött ki fény. A király figyelmes lett a dologra és megfigyelte, hogy mit csinál fia. Imre hangosan énekelt és imádkozott. Nagy boldogság töltötte el a király szivét, amikor látta, hogy fia mennyire szereti az Istent. Maga előtt látta a boldog jövendőt, amikor országa e széplelkü ifjú kormányzása alatt halad a boldogság utján. Szent István, a Koppány fölötti győzelmének emlékére, Veszprémben püspökséget alapított, felesége ugyanott gyönyörű templomot építtetett. Ennek a templomnak legbuzgóbb látogatója Imre herceg volt. Egy ilyen alkalommal a veszprémi Szent György templomban hosszasan imádkozva azt kutatta magában, hogy mit ajánlhatna fel, amit Isten szívesen venne tőle. Egyszerre rendkívüli fény árasztotta el a templomnak egész épületét és e fényben az isteni szózat ezeket mondotta: “A legkiválóbb erény a szüzesség; elmédnek és testednek szüzességét követelem tőled, ezt ajánld fel és ebben a szándékodban maradj.” Ekkor fogadott szüzességet Imre herceg és azt meg is tartotta. Egy fél évszázaddal a kereszténység felvétele után, Imre hercegnek'ez a tette példa volt a fegyelemre, a szent engedelmességre. Szent István, hogy trónját fia számára biztosítsa, elhatározta, hogy fiát királlyá koronáztatja. Az egész ország nagy örömmel várta ezt a napot. Imre herceg az ünnepségre gyülekező venddégekkel a Vértesbe ment vadászni. Vadászat közben kísérőitől elszakadt, egy felbőszült vadkan támadt reá és halálos sebet ejtett rajta. A szent herceg meghalt, mielőtt a koronát fejére tették volna. Szent Imre haláláról azt írja a legenda, hogy ugyanabban az órában, melyben Szent Imre herceg meghalt, Szent Eusebius caesareai érsek, amint a papsággal és a néppel körmenetet tartott, angyali édességü hangot hallott és saját szemeivel látta, hogy a magasságban Szent Imre lelkét az angyalok az égbe viszik. Szent Imrét, mint a magyar ifjúság védőszentjét tiszteli a magyar ifjúság. Kukorékol a vaskakas Győrben a be|ncésgimnázium múzeumában őriznek egy régi toronydiszt. Ez egy vasból készült kettős kereszt, melynek tetején egy kukorékoló vaskakas áll. A kereszt alatt egy török félholdat látunk. A vaskakas a magyar vitézség egyik ragyogó példájáról mesél nekünk. A török sorra elfoglalta a hősiesen védekező magyar várakat. Győr erős vára még állta a törökök ostromát. A bécsiek és a nyugati keresztény országok abban bizakodtak, hogy Győr várát nem tudja a török elfoglalni és igy nem tud a nyugati országok ellen fordulni. Mikor azonban a török had megjelent Győr vára előtt Hardegg gróf, az osztrák várparancsnok ijedtében feladta a várat és csapatával elvonult Ausztriába. A császár lefejeztette a gyáva várkapitányt, így veszélybe jutott Bécs és a nyugati keresztény világ is. Mikor Abdi basa bavonult az erős és jól felszerelt várba, nevetve mutatott a torony tetején álló vaskakasra s igy szólt: — Akkor lesz Győr vára megint a hitetlen keresztényeké, amikor az a vaskakas kukorékolni fog! * * A Nagy-Dunától északra táborozó csázári és királyi csapatok egyik mágyar huszárezredének parancsnoka, Pálffy Miklós ezredes nem tudott belenyugodni, hogy Győr, az erős magyar vár a töröké legyen. Engedélyt kért Schwarzenberg gróftól, az osztrák fővezértől, hogy huszárjaival visszafoglalhassa Győr várát. Pálffy ezredes egy pzsonyi magyar tűzmesterrel puskaporral megtöltött vashordót és petárdát készíttetett. Riadózta huszárjait. Néhány törökül tudó huszárt szekérre ültetett, a szekérre gyékénnyel letakarva feltették a petárdát, azután elindultak váratfoglalni. Az osztrák főparancsnok Schwarzenberg pedig szekérre ültette gyalogosait, lassan követte a huszárokat, hogy ha azok bajba jutnak, ott legyen a segítség. A huszárezred Komáromnál egy ködös éjjel átusztatott a Dunán. Átszállították a petárdás szekereket is ... Hajnalban zörgették meg Győr várának déli kapuját, a fehérvári kaput. Az álmos török őr leszólt, hogy ki az, és mit akar? Törökül kiáltottak fel az őrtoronyba: — Nyiss kaput, gyorsan! Sinán basának küldött a fehérvári basa egy hordó finom bort! Mig az álmos őr a kulcsokkal lefelé ballagott a lépcsőn, rettentő dördülésre riadtak a várbeliek. A petárda felrobbantotta a kaput és az igy támadt résen trombitaszó mellett nyargalt be Pálffy Miklós, kardot suhogtató huszárjaival. Az álmukból felriadt török katonák fogcsikorgatva rohantak az utcákra és sikátorokra. Véres harc kezdődött. A szűk, köves utcákban bajos volt lóháról harcolni. A lovak megvadultak a fegyverzajtól. Mind több és több török harcos vegyült a harcba. Már-már úgy látszott, hogy a huszárokat kiszorítják az alsó várból. így látta Sinán basa is, aki a fellegvár bástyájáról nyugodtan nézte a küzdelmet. Ekkor azonban vágtató lovakkal hosszú szekérsor érkezett a szétrombolt kapu elé. A szekerekről katonák ugráltak le. Ugyanakkor, a Dunakapubástya felől éles kakaskukorékolás zengett fel. A babonás török megrémült. Sinán basa elsápadva rántott kardot: Kukorékol a vaskakasj . . . Végünk van! A basa válogatott csapatával kirohant a fellegvárból és a harcba vegyült. Schwarzenberg gyalogos katonái, tisztjeikkel akkor rohantak Soe a várba. Megfordult a harc. Miié a nap delelőre ért, holtan feküdt a basa sokszáz katonájával a vértől áztatott alsó vár utcáin. Fenn a, fellegvár tornyán pedig büszkén lengett a szélben a győzelmet jelentő magyar zászló! Habos lovon nyargaló futárok vitték a hirt Bécsbe. Győr a miénk! Győrt visszafoglaltuk a töröktől! A király nagy örömében grófi rangot és nagy földbirtokot adott a hős Pálffy ezredesnek, a bécsiek és az osztrák nép kőkereszteket állítottak az utak mentén a győzelem emlékére. Ma is áll még néhány. Azt is tudjuk, hogy a Dunakapu-bástyán nem a vaskakas kukorékolt, hanem egy huszárkürtös, aki tudott a basa hencegő kijelentéséről. A kürtös elbújt a torony mögött, onnan rémisztette trombitájával a törököt, őt is megjutalmazták.
