Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-08-05 / 15-16. szám
2-IK OLDAL Kis Dongó 1962 augusztus 5. A láthatatlan ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasztikus regény érdekes változatokkal szórakoztatja olvasóinkat. * , (Folytatás.) Egész valómat úgy betöltötte a munkám, hogy még a kisujjamat sem mozdítottam meg, hogy megmentsem apám becsületét. Jól emlékszem a temetésre. A szegényes, kopár halottaskocsira, a rövidrefogott szertartásra. A szeles, fagyos domboldalra és apám öreg, kollégiumbeli barátjára, aki szivességből elbucsuztatta. Kopott, kifényesedett taláru, hajlotthátu öregember volt. Erős hülés gyötörte. Emlékszem, hogyan mentem vissza az elhagyott lakásba. A helységen keresztül, amely falu volt azelőtt, de melyet a gyors építkezések csúf várossá tettek. A sugárszerü utcák mind kivezettek a szántatlan földekre és sárkupacokra és nedvesen burjánzó gazba fulladtak. Látom önmagamat, amint fekete öltözetű, szikár alakként osonok a nedves, csúszós kövezeten. És teljesen független vagyok a környezetemtől. Elszakadtam a mocskos külsejű tisztesség és a kicsinyesen nyerészkedő üzleti szellem színhelyétől. Cseppet sem sajnáltam az apámat. Áldozata lett beteges érzékenységének. A hagyományos álszenteskedés megkívánta jelenlétemet. Részt kellett vennem a temetési szertartáson. De semmi közösséget sem éheztem vele. De amig végigmentem a Magas-utcán, a régi életem visszatért egy pillanatra. Találkoztam a leánnyal, akivel szerelemről beszéltem tiz évvel azelőtt. Szemeink egymásba kapcsolódtak. A múlt reá vitt, hogy megforduljak és beszéljek vele. Hétköznapi, közönséges teremtés volt. Olyan volt ez a régi helyre való visszatérés, mintha álmodtam volna. Nem éreztem a lelki magányt, sem azt, hogy a városból lakatlan pusztaságba kerültem. Tudtam, hogy semmi sem köt a múltamhoz, de ezt a bennem elhatalmasodó érzéketlenség okozta. Alig vártam, hogy hazamehessek a szombámba, dolgozni. Csak itt leltem fel uji'a az eleven valóságot. Itt volt minden, amit ismertem és szerettem. Itt állt a készülék, a folyamatban lévő, várakozó kisérletekkel. És már alig láttam nehézséget magam előtt. — Elmagyarázom magának, Kemp — előbb vagy utóbb — ezt a bonyolult eljárást. Hagyjuk most a részleteket. Titkos I Írással mindent feljegyeztem azokba a könyvekbe, melyeket I az aljas csavargó elcsent tőlem. Ki kell nyomoznunk azt a gazfickót. Vissza kell szereznünk azokat a könyveket. De a kísérleti folyamat döntő mozzanata ez volt: az átlátszó tárgyat — melynek fénytörési indexét csökkenteni kellett — két éterrezgést előidézni, kisugárzó központ közé kellett helyezni. Ezt később majd részletesen megmagyarázom. Ne higyje, hogy röntgensugarakkal dolgoztam. Nem hiszem, hogy az én eljárásomat megkísérelte volna valaki, pedig eléggé kézenfekvő. Két kis dinamó-gépet használtam e célra, olcsó gázmotorral hajtottam őket. Először egy darab fehér posztóval kísérleteztem. Különös jelentség volt, amint fehéren és puhán ott feküdt előttem a rezgő villámok fényhatása alatt és azután látni, amint áttetsző lesz, mint a füst mint a köd és végre elenyészik. Ha nem magam csinálom, sohase hittem volna. Nem láttam semmit. Odanyultam az ür'ességbe és megfogtam a kezemmel. Ugyanaz az erős, vastag posztó volt. ügyet-A “Kis Dongó” hirdetései a legeredményesebbek! HIRDESSEN LAPUNKBAN ! MÉG KAPHATÓ AZ 1962-ES ÉVI Históriás Kalendárium Az ízléses kivitelű, képes amerikai magyar naptár megrendelhető a “VASÁRNAP” kiadóhivatalában. Ára: $1.50. — írjon erre a címre: Katolikus Magyarok Vasárnapi a 517 SOUTH BELLE VISTA AVENUE Youngstown 9, Ohio. lenül megtapogattam s azután leejtettem a földre s alig tudtam megtalálni. Ezután különös kísérlet következett. Nyávogást halottam az ablak alatt s amint odafordultam, egy sovány, fehér macskát láttam a kút fedelén dideregni. Az állat nagyon sáros volt és siralmasan kuporgott odakint. Gondolat futott át agyamon. — Minden téged vár — mondottam. Kinyitottam az ablakot és gyengéden, szelíden behívtam a macskát a szobába. Az állat beugrott és dorombolva dörgölődzött hozzám. Szegény majd éhenhalt és én egy kevés tejet adtam neki. Minden élelmet a sarokban álló ebédlőszekrényben tartottam. A macska óvatosan szimatolva köfüljárt a szobában, hogy megbarátkozzék uj környezetével. Véletlenül ráakadt a láthatatlan posztódarabra. Ez a láthatatlan szőnyeg módfelett feldúlta kedélyét. Ha látta volna, hogy fújt és prüszkölt rá ijedtében. De én megnyugtattam. Szépen odafektettem az ágypárnámra és vajat adtam neki a tisztálkodáshoz. — És aztán kísérletezett a macskával is? — Uigy van, kísérleteztem. De orvosságot beadni egy macskának, nem tréfa dolog, Kemp! A kísérlet meghiúsult. — Meghiúsult? — Két körülmény hiúsította meg. A karmok és a sötét festékanyag mely a macska szeme mögött van. ön tudja, hogy mii'e gondolok. — A tepetumra! — Igen, a tepetum. Ez hiúsította meg. Minekutána beadtam neki a szert, mely fehérre változtatja a vörös vérsejtekét s még egy-két dolgot véghezvittem vele: elbóditottam ópiummal s a készülékre tettem. És minekutána minden köddé mállott, majd tényleg eltűnt: még mindig megmaradt a két kísérteties macskaszem. — Furcsa! — Meg sem magyarázhatom. Mivel elővigyázatból megkötöztem, nem szabadulhatott el. De felébredt, amikor már javában ködlött és keservesen nyávogott. Ugyanakkor valaki kopogott az ajtón. Az alattam lakó öregasszony volt, aki azzal gyanúsított, hogy elevenen boncolom fel az állatokat. Az iszákos vén banyának senkije sem volt a macskáján kívül. Én kloroformot csepegtettem a szivacsra, a macska orrához szorítottam, azután odamentem az ajtóhoz. — Nem hallott macskanyávogást? — kérdezte a banya. — Nem az én macskám van odabent? — Nincs itt — feleltem igen udvariasan. Az öregasszony kételkedett és ahogy felnyitottam kissé az ajtót, kíváncsian Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. belesett a szobámba. Kétségtelenül furcsának találhatta a szobámat. Összehajtható tábori ágy, puszta falak, függönytelen ablakok. A gázmotor berregve dolgozott. A két fénylő pont izzása és a levegőben terjengő, átható kloroformszag. A vén asszony végül is megnyugodva távozott. — Meddig tartott a kísérlet? — kérdezte Kemp. — Két vagy három óráig, mig a macska láthatatlanná lett. A csontjai, az inai, a zsírja és a szőrének tarka végei legutoljára tűntek el. De amint már mondtam, a szeme mögötti fekete anyag, a csillogó szembogár, látható maradt. Már rég éjszaka volt, mire elkészültem az üggyel. Csak a körmöket és a két sötétlő szemet láttam. Elállitottam a gázmotort, megkerestem és megcirógattam az állatot. Feloldottam a teljesen elbódult, eszméletlen macska kötelékeit. És mivel nagyon álmos voltam, hagytam, hadd aludjon az ugyancsak láthatatlan párnán és magam is lefeküdtem. Nehezen aludtam el. Bágyadtan feküdtem az ágyon. Bizonytalan gondolatok kergetőztek az agyamban. Újból és újból átéltem a kísérletet. Majd kusza, lázas álmok gyötörtek. Ködképek gomolyogtak körülöttem. Minden homályos lett, a talaj elúszott. Belezuhantam a lidércnyomásos semmiségbe. Éjfél után két óra tájban hirtelen felriadtam. A macska keservesen nyávogott a szobában. Hasztalan csittitottam a panaszkodó állatot. Elhatároztam hát, hogy kiűzöm a szobából. Emlékszem még, hogy megijedtem, amikor gyertyát gyújtottam. A gömbölyű szemek zöld fényben világítottak és semmi sem volt körülöttük. Tejet adtam volna a macskának de már mind elfogyott. A szegény pára egyre siránkozott. Ott ült és nyávogott az ajtó mellett. (Folytatjuk.) JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE I Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870
