Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-08-05 / 15-16. szám
1 3-IK OLDAL 1962 augusztus 5. Kis Dongó Hogyan alakultak GYERMEKROVAT A HONALAPÍTÓ árpád a városok Kedves gyerekek! Vájjon gondolkoztatok-e már azon, miért éppen azon a helyen épült fel a szülővárosotok, ahol laktok. Vájjon miért telepedtek le itt az emberek? Réges-régen vándor életet élt az ember. Nyájait terelgetve, vadászgatva vándorolt a földön tovább-tovább. Ebben a vándor-korszakban az emberek nem épitettek még házakat. Sátrakban laktak, s ha elfogyott az erdőből a vad, a legelőről a fü, földszedték a sátorfájukat, és tovább mentek. Később, amikor az ember megtanulta a földművelést, abbahagyta ezt a vándor életet. Hiszen, ha tovább megy, ki vigyáz a vetésre? A földmivelő embernek egy helyben kell élnie. Az emberek letelepedtek hát és elkezdtek házakat építeni. Vájjon hol telepedtek le? Ahol jó termőföldet találtak. Olyan helyen, ahol nem kellett messzire menniök, ha ivóvizet kerestek. Folyók partján, friss vizű források mellett. De még másra is kellett gondolniok. Ha ellenség támadt rájuk, nem szedhették fel házaikat, mint régen a sátrakat. Olyan helyet kellett tehát keresniük, amely védelmet is nyújt az ellenség ellen. Hegyek tövében, nagy folyók partján nagyobb biztonságban élhettek, mint a szabad sik vidéken. S ezenfelül a folyókon el is > szállíthatták, ami a földjükön termett, és cserébe odahozhatták mindazt, amire még szükségük volt. Minél termékenyebb volt a föld nagyobb a folyó, minél több fontos országút vezetett keresztül az ilyen lakóhelyen, annál jobban nőtt és végül várossá fejlődött. így lett nagyvárossá Magyarország fővárosa Budapest is, amely a Duna folyó két partján terül el. Jó fekvésénél fogva vált alkalmassá arra a régi Buda és Pest, hogy idővel az ország fővárosa legyen. Magas hegy tetején régi Buda vára Merőn állva néz a ballagó Dunára. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja Évezredek előtt, amikor még Európát kelet bölcsei ismeretlen, lakatlan országnak nevezték, azon a helyen, ahol most Magyarország fekszik, tenger hullámzott — s messze innen, Ázsia északi belsejében, túl a köves pusztán, túl a havas hegyeken, élt egy nép, amelyről az volt megírva a csillagokban, hogy egykor e tenger fenekét nevezi majd honának. E nép egyik része ott maradt régi hazájában, másik része azonban, a bátrabb, harcosabb fajta, elhagyta az ősi hazát, s megindult nyugatra uj hazát keresni. Magyarország mocsaras, széles, erdőkkel benőtt területét a rómaiak tették sok munkával lakhatóvá. A hatalmas Róma zsarnoka volt a leigázott népnek, de jóltevője a meghódított földeknek. A kiirtott erdők, a kiszárított mocsarak helyét szőlőhegyek, kalásztermő földek foglalták el, a táj szelidebb képet öltött, termékeny, gyönyörű ország lett a vad pusztaságból. A honfoglaló magyarok hét törzsre oszolva, hét vezérrel érkeztek a Kárpátok hegyláncához. Árpád fejedelem vezetésével vonultak a Vereckeihágón át a mai hazába. Itt abban az időben sokféle nép lakott: bolgárok, szlávok, kazárok és mások. Árpád nem akarta, hogy nemzetét is pusztító hordának tartsák azok a népek, akikkel majdan együtt kell élnie. Nem akart égetve, gyilkolva megjelenni a már akkor müveit Európában. Tudta, hogy a puszta erőszakra épített hatalom nem tart sokáig. Megvonult eleinte békességben azon a kis földrészen, amely a Tisza és Sajó között van. Csak akkor szállt harcba, amikor az itt élő fejedelmek valamelyike őt segítségül hívta, s igy jogot szerzett számára a harchoz. Lassankint sorra legyőzte az élő népeket, s a Kárpátoktól a Dráváig eggyé olvadt az egész haza, és e haza neve lett Magyarország. Árpád nem irtotta ki a legyőzötteket, hanem barátaivá tette; ha elűzte fejedelmüket, a népeket nem tette rabokká, hanem szabadabbá, mint voltak saját fejedelmeik alatt. Bátran nevezhetjük őt Magyarország legnagyobb államférfidnak, akinek hódítása nem mulékony győzelmi mámor a nemzet történetében, hanem kezdete a századokra biztosított uj életnek és haladásnak. Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője, a honfoglalást, az alábbi nyolc sox-ban, tömören, igen szépen és kifejezésteljesen, igy foglalja össze: Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendeguznak vére. S merre zugnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának.-----------.-«0 ----------A FORRÁS Forró nyári napon Lacika ételt vitt ki apjának a szántóföldre. A nagy hőségtől kipirult az arca és a szomjúságtól kiszáradt a torka is. Ekkor egy forráshoz érkezett, amelyben kristálytiszta viz csillogott. Lacika lehajolt a forráshoz és mohón ivott a jéghideg vízből. Estéfe lázas lett; tüdőgyulladásba esett. De a jó Isten megsegítette, csakhamar felgyógyult. Ekkor igy szólt: — Ki hitte volna, édesapám, hogy a forrásvíz ilyen gyilkos méreg? Erre Lacika apja ezt felelte: — A tiszta forrásvíz nem méreg, édes fiam; a betegségednek te magad voltál az oka, mert nem vigyáztál és nem gondoltad meg, hogy nagy hőségben nem szabad az embernek a jéghideg vizet inni. Ah, hol vagy... Ah hol vagy magyarok Tündöklő csillaga, Ki voltál valaha Országunk istápja? Hol vagy István király? Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben Te előtted sírván. Rólad emlékezvén, Csordulnak könnyei, Búval harmatoznak Szomorú mezei. Lankadnak szüntelen Vitézlő karjai, Nem szűnnek iszonyú Sírástól szemei. Virágos kert vala Hires Pannonia, Mely kertet öntöze Híven Szűz Mária. Katolikus hitnek Bő volt szép virága, Be megsötétedett Örvendetes napja. Előtted könyörgünk Bus magyar fiaid, Hozzád fohászkodunk Árva maradékid. Tekints István király Szomorú hazádra, Fordítsd szemeidet Régi országodra. Reménységünk vagyon Benned s Máriában Mint magyar hazánknak Hü királynéjában, Még éltedben minket Néki ajánlottál, És szent koronáddal Együt föláldoztál.---------------------------------A gyikról Nem régen gyikot fogtam egy fatönkön és hazavittem. Most egy szélesszáju uborkásüvegben tartom. Homokot és kavicsokat szórtam az üveg aljára. Mindennap tiszta homokot teszek az edénybe, vizet is készítek belé, legyeket, bogarakat, hernyót, csigákat dobálok bele. A gyik nagyra tátott szájjal kapja be őket. Gyorsan feléjük fordítja a fejét, kitátja a száját, kinyújtja villás nyelvét és úgy ugrik rá a falatra, mint a kutya. Egy reggel körülbelül egy tucat apró tojást találtam a homok és kavics között. A gyik olyan helyre rakja a tojásokat, ahova a nap jól odasüt. Egy hónap telt el,akkor a tojások fölrepedtek és parányi kis gyikok bújtak elő belőlük, éppen olyanok, mint az anyjuk. A kis család fölmászott a kövekre és sütkérezett a napfényben. Érdekes volt nézni, ezt a furcsa kis családi összejövetelt. Fogjatok ti is gyikot és figyeljétek meg az életét. Igen érdekes és tanulságos szórakozás. A “Kis Dongó” hirdetései a legeredményesebbek ! HIRDESSEN LAPUNKBAN ! “Rólad emlékezvén, csordulnak XUnnyei”
