Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-07-05 / 13. szám
6-IK OLDAL Kis Dongó 1962 julius 5. Nótázzunk egy kicsit SZÓSZERINT VETTE Nagy Péter uramnak .fájt az epéje is, a feje is, gyomra is. — Vegye be ezt egészen — mondta neki az orvos, s egy adag hánytatót nyom a markába. Estefelé meglátogatja. — Talán már túl is vagyunk rajta? — kérdi tőle. — Túl bizony; csak úgy düledeztek a szemeim. — Heheheh! — nevetett az orvos. — Annak az átkozott papirosnak a sarka azt hiszem, megborotválta a gégémet! — Papiros, papiros! Talán papirossal együtt nyelte le? — Hát csak úgy egészen, amint a doktor ur parancsolta.--------PESSZIMISTA ÉS OPTIMISTA Volt egyszer két béka, akik ellátogattak egy tehénistállóba. Az egyik béka lelki beállítottsága pesszimista volt, mig a másik, — mivel régi olvasója volt a “Kis Dongódnak, — optimista beállítottságú, vig kedélyű volt. Hatalmas ugrással egy tejjel teli vödörben kötöttek ki. A pesszimista kétségbeesve meredt a tükörsima, megmásZ- hatatlan fémfalra, pár tempót úszott, aztán feladta a reménytelennek látszó küzdelmet, elsüllyedt, és megfulladt. Az optimista béka ugyancsak rámeredt a tükörsima falra. De aztán összeszedte minden erejét, egész éjjelen át lankadatlanul úszott, visszauszott, csapkodta a lábait, és hajnalban kikötött egy hatalmas vajhegynek a tetején. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja EGY ASSZONY HARAGSZIK Egy asszony haragszik, nem t’om mért. Hogy a lányát szeretem, tán azért? Vigye el az ördög a haragját, Annál jobban szeretem a lányát. Eltojta a ludam a kettőt, Estére választok szeretőt. Ugy-e babám, ugy-e igy lesz jó, Estére lesz a kézfogó. EGERSZEGI MEGYEHÁZÁN Egerszegi megyeházán, Sirat engem édes anyám, Ott álltam a mérték alá Ott váltam be katonává. Császárkörte nem vadalma, Árvából lesz jó katona, Árvából lesz jó katona, Kinek nincsen pártfogója. Egerszegi sürü berek, Ott terem a betyár gyerek, Mennél sűrűbb ott a berek, Annál betyárabb a gyerek! EGYSZER EGY BARÁT . . . Egyszer egy barát azt mondta, Egyszer egy barát azt mondta, Hogy Mohamet, Hogy Mohamet, Rossz próféta. Egykor egy bolond gondolat jött az eszébe, S a boritalt megtiltottá nagy hevenyébe. De mikor megokosodott, Maga is meg, Maga is meg, Maga is megittasodottl ELMEHETSZ DRÁGA MADÁR . . . Elmehetsz drága madár, Többé úgy sem kellesz már; Csapodár vagy, az voltál, Tőlem is elpártoltál. Nem kellesz nekem többet, Találok nálad szebbet; Ha szebbet nem; hát jobbat, Vagy talán okosabbat. A tettetés igen rut, Attól a boldogság fut, Mihaszna: orcád piros, Szived írott papiros.------------—-----------------ELHERVADT A KÉK IBOLYA . .. Elhervadt a kék ibolya, Herre tyu, tyu, tyu! Nem szeretek többé soha, Herre tyu, tyu, tyu! Láncot kötök a szivemre, Herre tyu! Még akkor sem birok vele, I Herre tyu, tyu, tyu! Hej, a pesti kis leányok, Herre tyu, tyu, tyu! Mind puderes az orcájuk, Herre tyu, tyu, tyu! Mind puderes az orcájok, Herre tyu! Még sincsen semmi formájok, Herre tyu, tyu, tyu! Hej, a pesti kis leányok, Herre tyu, tyu, tyu! Mind a templom mellé járnak, Herre tyu, tyu, tyu! Szidják, átkozzák a papot, Herre tyu! Mért adott rövid farsangot. Herre tyu, tyu, tyu! ELMENNÉK ÉN Elmennék én katonának, Csak kötéllel ne fognának, Ugyan kinek volna kedve, Gyöngyéletre erőltetve. Szenvedés a hadfi dolga, Sok az ura, szegény, szolga, Egyik lába a békóba, Másik van a koporsóba. Komisz kenyérben nincs só, Húslevese csak néha jó, Az jár mindennap számára, Csillagot néz vacsorára. — — «qg -------ELÁTKOZOM EZT A CUDAR Elátkozom ezt a cudar világot, Éltem örömvirágára mért hágott, Alig virult, már is elhullt levele, Az én szivem bubánattal van tele, Busan siró csalogány lett örömem, Gyászruhát adott nékem a szerelem, Gyászruhában fájó szívvel könnyezek, i A jó Isten látja csak, i mit szenvedek. Virágos kert volt eddig az életem, Piros rózsa benne ifjú kebelem, Virágos kert most is ugyan kebelem, Hej! de nagyon halvány virágot terem. Ifjúságim, korán hullnak virágid, Életemre még remény sem sugárzik, Sötét keblem szomorú, mint az éjjel, Melyben dúló vihar sátrát üté fel. Holló lovam lábanyomát...
