Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-06-20 / 12. szám
1962 junius 20. 3-IK OLDAL Kis Dongó A CSIKÓS A levegő Különös valami a levegő. Nincs ize, nincs szaga, nincs színe, mégis tudunk róla. Mert ha erősebb mozgásban van, mindjárt érezzük a saját testünkön, de látjuk is, hogy a mozgó levegő, a szél, könnyebb tárgyakat fölkap, és magával sodor, fákat meghajlít stb. Ha hiányzik a levegő, például ha vízbe esünk és elmerülünk: mindjárt fulladozni kezdünk. Erről tudjuk meg, hogy a levegő még fontosabb életföltétel, mint a táplálék és a viz. A földgolyót a levegő vastag rétegben veszi körül. Fejünk fölött a kék égbolt sem más, mint levegő. Miért látjuk kéknek az égboltot? Hiszen a levegőnek nincs színe: átlátszó. Azért, mert amikor a levegőrétegen áthaladnak a nap sugarai, a levegő elnyeli a fénysugarak nagy részét. Csak a kék sugarak tudnak áthatolni a levegőn, s ettől látjuk kéknek az eget. akárcsak a tengerek vagy a tavak vizét.-------.-a í ------A levegő hősei Az ember mindig vágyódott arra, hogy repülhessen, mint a madarak. A régi görögök meséltek egy emberről, aki szárnyakat készített, s ezekkel a levegőbe emelkedett. Körülbelül 400 évvel ezelőtt egy nagy olasz tudós és festő, Leonardo da Vinci kísérletezett a repülőgéppel. De valóban használható repülőgépet csak a múlt század végén kezdtek építeni. Németek, angolok, franciák a világ minden részében fáradhatatlanul dolgoztak és kísérleteztek, amig a mai tökéletes repülőgépet sikerült megszerkeszteniök. Sok bátor feltaláló életét áldozta kísérletezés közben. 1903-ban egy amerikai repülő 300 métert repült repülőgépén. Nagy csoda volt ez akkor! Ma már épp oly rendszeresen közlekednek a repülőgépek, mint a vonatok, s egy óra alatt 400-600 kilométeres utat tesznek meg. A repülés történetének egyik legnagyobb eseménye az Óceán átrepülése volt. Az amerikai Lindbergh kísérelte meg először; 33 óra alatt repült át ez a vakmerő pilóta Amtilkából Európába az Atlanti-óceán fölött. A repülőgépeket a fáradhatatlan kutatók szinte naprólnapra tökéletesítik. S a mesebeli gyorsasággal közlekedő gépek közel hozzák egymáshoz a távoli országok népeit. TRÉFÁS MONDÓKA Ur vagyok mindenkor, koplalok früstökkor, ebédet nem eszem, vacsorakor lefekszem. Rekkenő meleg van. A nap sugarai égetően ragyognak le a pusztaságra. Alig akad rajta itt-ott egy árnyékot adó bokor. A messze távolban ágaskodik egy kutgém. Egyedül, elhagyottan áll a puszta közepén. De ha más nem is vetődik a puszta elhagyott kutjához, a csikóslegény bizonyosan idetereli a ménest délre, hogy megitassa. A nagy melegtől ember állat szenved. A máskor száguldó csikók is lustán lépdegélnek a nap-perzselte kiszáradt pusztán. Bár éhesek, alig harapnak a száradó fűből, odavágyakoznak már a kúthoz. A kút vályúját reggel, délben és este sokszor telemeri a csikós, mindaddig, mig valamennyi állat nem ivott egy jó félnapra valót. Éjjel-nappal az Isten szabad ege alatt lenni: bizony nem tréfa dolog. Már pedig a csikóslegény kora tavasztól késő őszig még látni is csak ritkán lát födeles hajlékot. Néhanéha, csendes időben, a szél feléje hozza az ő falujának harangszavát, de nemigen kap ennél több üzenetet hazulról, így telik el a csikós élete. Kinn a pusztán, a kemény emberek, kemény élete. Egyszer a hideg szél sanyargatja, másszor rekkenő melegségtől hullatja a verejtékét. De ez még csak hagyj án. Néha aztán beborul az ég, nehéz fekete fellegek tornyosodnak a puszta felett. Rettenetes fergeteg kerekedik, zug, üvöltve dühöng a vihar, ménnydörög az ég, cikkáznak a villámok. De A szél nemcsak rombol, hanem épit is. Igaz, hogy szembetűnőbb a szél romboló munkája. Fákat csavar ki, vihart támaszt, hullámokat görget a vizeken. Fölkapja a hegyoldalak elmállott földjét, a jó termőföldet meg a homokot, s viszi magával meszsze vidékek felé. Sok hegyoldal vált igy pusztasággá a szél romboló munkája folytán. De amit egyik helyről elragadott, máshol odaajándékozza. Az elkapott homokot, termőföldet lehordja a völgyek és vízmosások mélyedéseibe. Sok-sok éven, száz és ezer éveken át hordja igy a földet egyik helyről a másikra, s egyenlíti ki a mélyedéseket és magasságokat. így töltötte föl a szél homokkal és termőfölddel Budapesten a csikóslegényr'e még csak egy kis nádfödeles kunyhó sem mosolyog, ahová behúzódjék. Hej rossz világ jár ilyenkor a puszta lakóira ... De ha elült a vihar, a fellegek eltűnnek, az ég kiderül, a csikóslegénynek is megjön a régi jókedve s vígan pattog karikás ostorával. Nem is cserélné el az ő^pusztáját a legszebb palotával sem. Mert a szülőföld — bármilyen legyen is az, — a legkedvesebb valamennyiünknek, kerek e világon. Pusztán születtem... Pusztán születtem, a pusztán lakom, Nincs födeles, kéményes hajlékom, De van jó cserényem, van jó paripám: Csikós vagyok az alföldi rónán. Szőrén szoktam megülni a lovat, Ha ide vagy oda utam akad. Nem szükséges a nyereg a hátán: Csikós vagyok az alföldi rónán. is a pesti síkságot, amely valamikor sokkal mélyebb volt, mint a budai oldal földje. --------------------Kérdés — felelet Miért fehér vagy szürke a felhő? Hiszen vízből áll, s a viz átlátszó vagy kékes szinü. A felhőben a viz nem egy tömegben van, mint a tóban vagy a folyóban, hanem különálló apró szemecskékben. Ezért látjuk fehérnek éppúgy, mint ahogy a sókristály is átlátszó egészben, de . ha megtörjük, fehér. Ha hajó hasítja a tó tükrét, a hajó mellett is fehér hobot, tajtékot mutat a viz.--------------------------w «* IDŐJÓSLÁS: Ha alkonyaikor piros az ég alja, szeles dő lesz. Hogyan dolgozik a szél ? Tiszteld atyádat “Tisztelt atyádat és anyádat!” Ez az Isten parancsolatja, Szived is a háládatosság Erre inti, erre biztatja. Én ez intést hiven megőrzőm, Hogy jó legyen dolgom e földön Hogy szép időt érj, midőn már Hajad, mint az ezüst fehérük. Hogy tartsanak tiszteletben, A fiák és unokák mindvégig, Ne legyen ez feledve nálad: “Tisztelt atyádat és anyádat!” ----------------------Csináljunk sárkányt! A sárkány-eregetés tavaszi mulatság ugyan, de az év bármely más szakában is megcsinálhatjuk. Amint kisüt az első meleg napsugár, a friss tavaszi szellőben egyszerr'e csak megjelennek a sárkányok, és vidáman lebegnek a magasban. A sárkánykészitéshez vékony, de elég erős papirost használjunk. Jófajta selyempapirt ,vagy egész vékony csomagoló papirt. Keretnek néhány szál vékony nádat vagy pálcikát. A vékony pálcikákból először egy kereszt-alakot állítunk öszsze. Ezt erős cérnával vagy igen vékony dróttal kötözzük át. Mindig X-alakban csavarjuk a fonalat, különben nem tart. A kereszthez erősítjük a keret pálcikáit. Itt is ügyeljünk, hogy jó erősen kötözzük össze a sarkokat. Mikor ez is megvan, a pálcikák végét levágjuk, hogy ki ne lyukasszák a papirost. Most ráfektetjük a favázat a papirosra, melyből ugyanolyan alakot vágunk ki, mint a váz, csak valamivel nagyobbat. A papiros széleit a váz mentén bekenjük ragasztóval, s köröskörül hozzáhajtjuk, ráragasztjuk a vázra. A farkat igy csináljuk: színes selyempapirból egyforma darabokat vágunk, ezeket egy hosszú spárgára kötjük, s a sárkány aljára erősítjük. Kérdés — felelet Mi a füst? Amikor szenet vagy fát égetünk, a kályhában hamu marad vissza. Ennek a hamunak finom pora a füst. Ez az aprószemü hamu már oly könnyű, hogy a kéményen át felszálló meleg levegő magával viszi, fölemeli a magasba.
