Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-05-20 / 10. szám
1962 május 20 Kis Dongó 7-IK OLDAL Bekvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vademberek között az őserdőkben. De mindent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) — Becstelen fickó, — fakadt ki az öreg. — Szemtelen fráter! Hogyan merészkedett megnézni azt a képet?! Trent sokkal inkább elcsodálkozott, semhogy törődött volna a testi és szóbeli sértésekkel! Merev csodálkozással bámult a másikra. — Csupán felületesen néztem meg, — dadogta. — Hiszen a földön hevert... — Csak felületesen? Ez éppen az ilyen zöld csőrü fickónak való! Ha még egyszer rajtakapom, hogy magánügyeimbe avatkozik, úgy kihajintom az ajtón ... Trent megvetően félrehúzta száját és pipára gyújtott, mert étkezését befejezte. — Az ön magánügyei nem érdekelnek engem és nyugodtan megtarthatja azokat magának! Egyet azonban ki kell jelentenem önnek, öreg fiú: A jövőben jobban vigyázzon magára, különben rosszul jár! Foglaljon most helyet és hütse le magát kissé. Már megelégeltem ezt az ostoba játékot!... Hosszú hallgatás állott be. Monty azon a helyen guggolt, ahol Trent előző este ült, a nyitott sátor bejáratánál, a felkelő holdra szegezve szemeit, melyek minden fényüket és kifejezésüket elveszítették. Fáradt, italtól gőzös agya meggátolta az emlékezésben. Ha már gongolkodnia kellett, kizárólag a pálinkával foglalkozott. Az afrikai éjszaka csöndes pompája sem látszott érdekelni őt. Két lépéssel háta mögött Trent helyezkedett el a földön és a holdfényben piszkos, elhasznált kártyákat rakott ki. Monty értelme azonban lassan megvilágosodott. — Trent, ez mégsem egy embernek való mulatság!.._. Nem játszanánk ketten talán? A másik ásított. — Ahogy akarja. Mit játszunk? — Mindegy nekem, — amit maga akar! — Pókert tehát. — Semmink sincs már a töltényeken kivül, — állapította meg Trent. — Az nem jár semmi izgalommal így. Gondolkozzunk csak. Valami használható holmink mégis csak lesz! Mély gondolkodást szinlelt. Trent jól látta, hogy társa most csak komédiát játszik. Csak nem tudta még, mi célja lehet vele? Monty pillantása, melyet a sátorban vizsgálva körüljára- i reszkető újakkal vette föl laptott, a középső oszlopra szege-' jait, egyiket a másik után. alkohol jelenti számomra az j egészséget. Úgy megszoktam, i hogy elpusztulok, ha megta- j gadja tőlem. Gondolja meg, I hogy egész nap egy kortyot | sem élveztem belőle. Az, ötven fontot száz fontra emelem fel. Száz fontra! Trent szigorúan nézett az iszákos szemébe. Azután összedobálta a kártyát: — Ön a legostobább bolond, akit életemben láttam! De ha nem engedelmeskedem önnek, valószínűleg addig fog kínozni, mig kilel a hideg. — Megteszi tehát? — kiáltott Monty megkönnyebbülten. Trent kiosztotta a kártyát. — Egy partit fogunk játszani, mert nem fokozhatjuk téteinket, miután semmi egyebünk nincsen. Monty nehezen lélekzett és Egy júniusi reggel Irta: ZILAHI FARNOS ESZTER — Cleveland, 1956 Derűs kék ég alatt boldog madársereg öreg fa ágain vidáman csicsereg. Ünneplő ruhában ballagó emberek. Harang szól, hivogat... — vár az Isten háza, szobámból kihallszik Saint Saens: “Haláltánca” — eszeveszett élet rémült elmúlása —. Hallgatok, felejtek, égrenéző szemmel nem zavar már semmi, rossz szó, bántó ember, Óh áldott, nyugalmas, szép vasárnap reggel. JOHN K. SOLOSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 leszopni. Nem kellett volna engednem! Életét veszélyezteti az enyémmel együtt! Sam itt volt az elébb és azt tanácsolta, induljunk sürgősen útnak. Azt hiszi, képes lesz kerek száz kilométert gyalogolni mocsarakon és dzsungeleken át, húsz fekete ördöggel a sarkában? Térjen hát észre, Monty! Az öreg homlokerei kékre dagadtak. — Megnyertem a játszmát! Adja ide, ami jár nekem! Trent nem tett több ellenvetést. Visszatért előbbi helyére és kirakta ismét a kártyát. Monty két hosszú, kéjes húzással kiürítette a csésze tar-? talmát, azután a csészét a földre dobta és harsányan kacagott: — így van ez jól! Mondhatom ... Hogy lehet valaki ilyen ostoba? Hát egy pillanatig is azt képzeli, hogy az ilyen italnak más hatása is lehet,, mint az, hogy uj bátorságot öntsön az emberbe? Ám utóvégre mit ért ön ehhez? Ti'ent nem ügyelt a fecsegésre, de Monty nem volt abban a hangulatban, hogy ezt igy eltűrje. Társával szemben a földre vetette magát: — Mondja, Trent, hogy lehet valaki ilyen aszkéta? Sohasem iszik? Egy kis pezsgőt néha? Nem jár asszonyok után? Nem ismeri az élet könynyebb oldalát? — Még akkor sem, ha életem forog kockán, — válaszolt Trent mogorván. — Néha-néha van nőismerősöm, be is rugók elvétve, ha nincs valami különös dolog készülőben és ha nem fog el valami nagy undorodás. Pezsgőt persze még sohasem ittam. — Hallja, Trent! Milyen tétet kiván a konyakmaradék ellenében? — Ön olyat nem tud nekem felajánlani, — volt az elutasitó válasz. — Ez a csepp pálinka a haláltól menthet meg bennünket. (Folytatjuk.) ződött, ahol Trent élelmiszeres zsákja függött. — Most már tudom, — kiáltott fel diadalmasan. — Hát mibe játszunk? — Ön különös értéket tulajdonit a még meglévő félüveg pálinkának. Ezennel indítványt teszek tehát önnek. Pár hónap alatt mindketten meggazdagszunk. Én a magam részséről ötven angol fontot teszek az üveg tartalmának fele ellenéiben. Nem nagyszerű ajánlat ez? Hogy fogunk később mulatni e játékon! 250 dollár vagy 50 angol font egy szegényes porció konyakért! ... Fiatalabb társának egy arcvonása sem rándult meg. Mikor Monty elhallgatott, fölvette a kártyát, melyet már megkevert a poker számára és elkezdett ismét kirakóst játszani vele. Monty szemei elhomályosodtak. — Micsoda? Ön nem akarja? De hát megértett-e valóban? 50 angol fontról van szó, hallja, Trent?! Milyen kecsegtető kilátás ez! — Fogja be a száját! Nem kell nekem az ön pénze! Az alkohol méreg önnek. És sokkal hasznosabb lesz, ha aludni megy! Monty társa karjára tette a kezét. Félrecsuszott gallérja mögött látszottak kidagadó nyakerei. Száraz zokogás fojtotta el a hangját: — Ön még fiatal és nem olyan kiélt, mint én. Nem tudja elképzelni állapotomat. Az — Négy lap, — suttogta rekedten. Trent kiosztotta a kártyát, azután egy pillantást vetett saját kártyájába. Két dámája volt, három kártyát osztott ki magának, anélkül, hogy kártyája megjavult volna. Monty ideges sietséggel hajolt előre és diadalmasan két ászt vetett eléje. — Nyertem, — ujjongott. — Egy ászom volt és még egy ászt kaptam hozzá. Most ide azzal a pálinkával! Trent fölemelkedett, az üveg tartalmát mutatóujjával lemérte és felét egy szarucsészébe öntötte: — Gondolja meg jól, — intette, hogy tiszta őrültség ezt -------------- . -----Szeretettel kérjük, ha hátralékban van előfizető" si dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizetési dijat pontosan megfizeti.
