Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-05-20 / 10. szám

Pista gyerek fut szaporán: “Kis Dongót” hoz 20-ikán. EGY KICSIT ITTAK — Te Koplacsek, mi történt velem ... Duplán látok ... — Te szamár ! ... Hunyd be az egyik szemed és rendben lesz minden. NEM KAP VACSORÁT Az egyik nagy testvériségi összefogás koronájaként a pik­nikrendező bizottság nagysza­bású evő-versenyt rendezett. Az első dijat Szerény Berta­lan fő- és disz-zabáló nyerte. A bajnok rekordidő alatt el­fogyasztott: hat adag rosté­lyost, körítéssel, három nagy bécsiszeletet, szintén körítés­sel, továbbá húsz turósgombó­­cot, hét láb sült kolbász, ke­nyérrel és 42 darab almásré­test. A többi versenyző kidőlt mel­lőle ő azonban hősiesen tovább folytatta a harcot a ménkő sok ennivalóval. Amikor aztán a mi kis Bertalankánk hatalmas éljenzés közepette átvett? a versenydijat, egy hordó sört, körülnézett barátainak izzad­ságtól és zsírtól csöpögő lelkes seregén és nevéhez méltó sze­rénységgel, kissé zavartan igy szólt: — Fiuk, ne mondjátok ám el a missziszemnek, hogy et­tem, mert akkor ma este nem ad rendes vacsorát. •--------------rS-5 f S-.------------­HÁT LEHET ? — Tercsi, milyen lármát csi­nál maga megint? — Hát azt hiszi a naccsága, hogy lehet eltörni egy huszon­­négyszemélyes porcellánkész­­letet csendben? GONDOLJON AZ ÓHAZÁ­BAN SZENVEDŐ VÉRE­INKRE! Vol. 23. évfolyam. *agJjjgEk> 51 — Detroit, Michigan — 1962 május 20. — 10. szám. DISSZIDÁLÁS JELE Ficere találkozik Kelempás­­sal, akinek egy lyukas, szaka­dozott cipő van a lábán. — Mi az, Kelempás ur, disszi­dál, disszidál? — Miből gondolja? Ficere mégegyeszer szemügy­re veszi Kelempás cipőit és azt mondja: — Na, mert látom, hogy a fél lába már kint van . . .--------.-a? <£&-■-------­KIRÚGOTT Két csavargó érkezik a falu­' ba és az egyik bemegy a leg­­g?.zdag£íbh *• • ^hf.r Uázábn perc sem telik el és már repül is kifelé. — Kirúgott! — mondja dühö­sen a társának. Az meglepve kérdi: — Micsoda? Hagytad magad kirúgni ettől a vén uzsorástól? Hisz ez egyik lábával már a sírban van . . . A kirúgott csavargó rezignál­­tan mondja: — Az lehet. De a másik lá­bával még egészen jól rúg . . .--------§»>-----------­NEM VÁRAKOZIK — Ha tiz órára nem jönnék haza a kaszinóból, ne várakoz­zál rám, kedvesem — mondja egy férj szeretett élettársának. — Ne busulj aranyom, addig sem várakozom, mert kilenckor érted megyek — válaszolt az oldalborda. VIGASZTALÓ Pilóta: Uraim, felkérem örö­két, ha zuhanunk, hogy a név­re szóló fémj egyeket erősítsék a kabátgombjukra, mert igy agnoszkálni lehet majd a holt­testeket. SZOKÁS DOLGA — Fiam! kit nevezünk elve­temedett embernek? — kérdi a tanitó egyik tanitványától. — Aki megszokta a vétkezést — felel az. — Hát az öngyilkos elvete­medett ember-e? — kérdi a ta­nitó tovább. — Igenis az! — felelt a nö­vendék — ha valaki azt is meg­szokja.-------«« 3 5 ^------­BI7 ALMAS HASZNAI ATHA hölgy igen tekintélyes. Korban a negyvenet, súlyban a kétszáz fontot meghaladta. Amint be­lépett a bírósági tárgyalóte­rembe, szinte beborult,. A tárgyalás vezető biró kér­désére pedig egy nyakatekert hosszú névsorozatot adott elő: A biró időkimélés céljából megkérdi, melyik keresztnevét használja? — Ja, vagy úgy, — mondja a légies teremtés — szóval bi­zalmas használatra kell? Ak­kor szólitson csak Csöpikének — gügyögte szemlesütve.--------§*»-----------­ÉRDEKES ... — De kérem, ebben a salá­tában egy béka van. Éppen most mászott elő. Pincér: Érdekes... Úgy lát­szik időváltozás lesz, azt jelzi. Ha mutatványszámot kap lapunkból s azt akarja, hogy a “Kis Dongó - Clean Fun” havonta kétszer megjelenő élclapot Önnek rendszeresen küld­jük, kérjük töltse ki és küldje be címünkre lapunk utolsó oldalán lévő “Előfizetési felhívás”-t. Mutatványszámot azoknak küldünk, akiknek cí­mét ismerőseik, barátaik nekünk beküldik. Ha mutat­ványszámot kap, kérjük fogadja szívesen és abból tudni fogja, hogy egy jóismerőse, barátja gondolt Önre. Reméljük, hogy Ön is csatlakozni fog olvasó­táborunkhoz és megrendeli Amerika egyetlen magyar­nyelvű élclapját. — Szívélyes üdvözlettel: a “Kis Dongó — Clean Fun“ 7907 WEST JEFFERSON AVE., DETROIT 17, MICHIGAN Gatyórek ur sétálni viszi a család szemefényét, Ubulkát. Közben találkozik Kutyarek úrral, aki egy fajtiszta, de an­nál rondább bulldogot vezet pórázon. Szegény kutya, a ma­ga tisztavérüségében is úgy néz ki, mintha nagy lendület­tel a falnak szaladt volna. Gatyórek egyszer csak ész­reveszi, hogy egyetlen cseme­téje égtelen csúnya grimaszo­kat vág a kutyára. — Ubulka, mit csinálsz fi­am? — szólt rá az apja. Miért vágsz olyan förtelmes grima­szokat arra a szegény kutyára? Ubulka méltatlankodva vá­laszol: — De igazán, apu, ő kezdte! --------c) PS-.-----------NEM LEHET KÉREM Mr. Fuszeklovics az utolsó parcben ér az autóbuszállo­máshoz, ahol már sokan vár­nak. Mivel fél, hogy lemarad, előrefurakodik. Erre egy ingerült hang száll felé: — Álljon a sor végére! — Nem lehet, kérem — mondja Fuszeklovics udvaria­san. — Miért nem? — kérdik tőle többen. — Mert ott már állnak — válaszol igazának teljes tuda­tában. •-------------------------------------­TÜRELMES VENDÉG — Pincér, ha ön egyszer meg­öregszik és nyugalomba vonul, ne felejtse el figyelmeztetni utódát, hogy én rendeltem egy rántott halat és még mindig várok rá.

Next

/
Thumbnails
Contents