Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-03-20 / 6. szám
2-IK OLDAL Kis Dongó 1962 március 20. A láthatatlan ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasztikus regény érdekes változatokkal szórakoztatja olvasóinkat. (Folytatás.) E pillanatban két, sárga fényt árasztó ablak világított át a fák közül, amodább tömör templomtorony magaslott az ég felé. — A válladon tartom a kezemet — oktatta Marvei urat a hang. — Szeld át a falut egyenesen és ne kockáztass meg semmi esztelenséget. Ha megkisérled, úgyis te adod meg az árát. — Jól tudom, mindezt nagyon is jól tudom — sóhajtozott az elcsüggedt Marvei ur. A szerencsétlen alak a magastetejü, borzas kalapban, lassan végiballagott a kis falu utcáján. Súlyos terheit cipelte, majd a kivilágított ablakon túl eltűnt az összesürüsödő homályban. XIV. FEJEZET A Port-Stowe-i kocsmában Másnap tiz órakor Marvei ur borotválatlanul; piszkosan, úttól sárosán, zsebébe mélyesztett kézzel üldögélt Port-Stowe külső végén, egy kis csapszék udvarában. Látszott rajta, hogy fái'adt és ideges. Kényelmetlenül nézett maga köré, az arcát gyakori időközökben felfelfujta. A most már madzaggal összekötötött könyvek mellette hevertek. A csomagot elrejtették a bramblehursti országút mentén a kis fenyvesben, mert a láthatatlan ember időközben megváltoztatta tervét. Marvei ur tehát a pádon üldögélt és bár senki sem törőrött vele, mégis folyton fokozódó izgalommal fészkelődött. Kezei furcsa, ideges kapkadásban kutatták ki egyik furcsán elhelyezett zsebet a másik után. Mikor már egy jó órája üldögélt odakinn, egy éltesebb matróz kezében újságot tartva, kilépett a csapszékből és odatelepedett mellé a padra. — Szép idő van — szólt hozzá a matróz. Marvei ur megriadva nézett körül s csak aztán felet: — Bizony, nagyon szép! — Egészen olyan idő, amilyen ilyenkor’ lenni szokott — szólott tagadást kizáró hangon a matróz. — Az ám — hagyta rá Marvel ur. A matróz fogpiszkálót vett elő s munkába fogott vele. De miközben a fogai tisztogatásával foglalkozott, kíváncsian szemlélte Marvei ur porlepte alakját és a mellette heverő vaskos könyveket. Ahogy közeledett Marvei ur felé, az imént úgy tetszett neki, mintha pénzcsörgést hallana. Mintha ez a szegényes, toprongyos csavargó pénz süllyesztett volna el a zsebében. És tekintetljevéve Marvei ui‘ erősen elhanyagolt, kétes külsejét, ez a bőséges jómód gondolkozóba ejtette. De aztuán ismét eszébe jutott az, ami már egész délelőtt behatóan foglalkoztatta. —- Könyvek? — kérdezte váratlanul, miközben zajosan befejezte a fogpiszkálóval folytatott műveletet. Marvei ur összerezzent és lenézett a könyvekre. — Könyvek . . . azám könyvek — felelte fanyarul. — Az ember különös dolgokat olvashat a könyvekből — folytatta a beszélgetést a matróz. — Magam is azt hiszem — bólogatott Marvei. — De nemcsak a könyvekben — kezdte újra a matróz. — Ez is igaz — helyeselt Marvei ur. Ránézett a bölcselkedő matrózra, de azonnal gyanakodó pillantásokat vetett maga körül. — Különös dolgokat olvas-Minden ember annyit ér, — amennyi hasznot tud hajtani embertársainak. A hazának most nem n a g y emberekre, hanem hasznos emberekre van szüksége. hat az ember az újságokból is — folytatta a matróz. — Bizony. — Ebben az újságban — mondotta nyomatékkai a matróz. — Óh!, — szólott Marvei ur. — Ebben az újságban, — a matróz állhatatosan szemügyre vette Marvei urat, — ebben az újságban például a láthatatlan emberről Írnak. Marvei ur félrehúzta a száját és megvakarta borostás állát, elálló fülei vérpirosra gyultak. — Hol, — hebegte, — mit urnák az újságban? Hogy Ausztriában vagy Amerikában? — Itt! — világosította fel a matróz. — Szent Isten — csodálkozott Marvei ur. — Amikor azt mondom, itt, — igazította helyre szavait a matróz, — nem úgy gondolom, hogy itt, ezen a helyen, ahol mi ülünk, hanem, hogy itt, valahol a környéken! — Láthatatlan ember, — álmélkodott Marvei ur, — no és azután mit csinált az a láthatatlan ember. — Mindent! — mondottaröviden a matróz és erősen szemmeltartotta Marvei urat. Azután kiegészítette a mondotát: — Minden kerekes csudát! — Én már négy nap óta nem vettem a kezembe újságot — mondotta Marvei ur. — Ipingből indult ki — kezdte meg elbeszllését a matróz. — Igazán — húzta a szót Marvei ur. — Ipingből indult el. De hogy honnan jött oda, azt senki sem tudja. íme, itt áll nyomtatásban: — Különös történetet jelentenek Ipingből. És az is áll, hogy az esetnek számos szemtanúja akadt. — Teremtőm — szörnyülködött Marvei ur. — Pedig furcsa eset ez nagyon! A falubeli tiszteletes meg az orvosló úriember megesküsznek rá, hogy ők saját szemükkel látták, vagyis, hogy nem látták. Az. áll itt, hogy a Kocsis és Lovak-hoz címzett fogadóban szállt meg, és ott senki sem tudott a szerencsétlenségről. Mig egyszer valami kocsmabeli összekapásban — írja a lap — letépték a pólyákat a fejéről. És ekkor észrevették, hogy láthatatlan a feje. Azonnal el akarták fogni, de akkor lehányta-vetette magáról a ruháit, s ahogy a ruháiból kibújt — úgy írják — láthatatlanná lett és megszökött. De előbb kétségbeesetten dulakodott azokal, akik el akarták fogni. És verekedés közben súlyosan megsebesített egy becsületes rendőrt, akit J. A. Jaffersnak hívnak. Szép kis történet, ugy-e? — Istenemre — csodálkozott Marvei ur és idegesen pislogott maga köré, miközben gépiesen forgatta a pénzt zsebében. — (Széchenyi) MEGJELENT ÉS KAPHATÓ AZ 1962-ES ÉVI Históriás Kalendárium Az ízléses kivitelű, képes amerikai magyar naptár megrendelhető a “VASÁRNAP” kiadóhivatalában. Ára: $1.50. — írjon erre a címre: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 SOUTH BELLE VISTA AVENUE Youngstown 9, Ohio. Orvosi receptre készítünk gyógyszereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. Ez aztán különösen hangzik! — Ugy-e? Magam is különösnek tartom! Sohasem halottam láthatatlan emberről azelőtt. De manapság annyi hihetetlen, furcsa dolog történik. — És mit csinált még ezenkívül? — kérdezte habozva Marvei ur. — Nem elég magának ennyi? — csóválta a fejét a matróz. — Nem tért vissza a faluba? Megszökött és hirét sem hallották többé? — Ha ez nem elég? — szólt rosszalólag a matróz. — Nekem bizony elég — sietett kijelenteni Marvei ur. — Nekem is — mondta szigorúan a matróz. — Azt gondolnám, hogy éppen elég ennyi. — Nem voltak cinkosai? — aggodalmaskodott Marvei ur. — Egy szót sem Írtak arról, hogy cinkosai lettek volna? , — Hála Istennek, nem! Éppen elég volt egy is! Miért, maga még többet szeretne? Lassan ingatta a fejét. , — Ha csak elgondolom, hogy az a fickó szabadon szaladgál a környéken, hát végigborsódzik a hátam! Szabadon kószál és némi jelekből arra következtetnek — itt az újságban — hogy Port-Stowe felé vette útját. Itt lehet a közelben. Ez nem olyan amerikai, felfújt, történet, hanem tiszta igazság, sajnos! És gondoljon mindarra, amit elkövethet! Hátha felönt a garatra és egyenesen magának támad? Ha lopni akar, ki gátolhatja meg ebben? Gyilkolhat, rabolhat, keresztülsétálhat a rendőrök sorfalán, olyan könnyen, mint amilyen könynyen mi ellóghatnánk egy vak ember elől. Még könnyebben, mert a vak fickók élesen hallanak. És ha eszébe jutna, hogy jól becsipjen . . . — Mindenképen nagy előnyben van felettünk — szólt mélységes meggyőződéssel Marvel ur. (Folytatjuk.) Sokan azt gondolják: Magyarország — volt. Én azt szeretném hinni — lesz! (Széchenyi) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: Vl 2-1555
