Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-03-20 / 6. szám

Cs. P. Vol. 23. évfolyam, .«sümpfst 51 — Detroit,. Michigan — 1962 március 20. — 6. szám. FÉLREÉRTETTE Az orvos, miután női páci­ense egészségi állapotát nem találta kielégítőnek, igy szólt: — őszintén megmondom, asszonyom, ön nem tetszik ne­kem ... — Hát ami azt illeti, doktor ur, maga sem éppen az én ese­tem... — válaszolt az asszony sértődötten.---------------------­BELEHALTAK — Miért nincs bizonyítványa az előző helyeiről? — Mert én olyan hűséges al­kalmazott vagyok, hogy min­denütt az úrnőm haláláig szol­gálok. KÉRLEK ALÁSSAN Beszélgetés a hivatalban: — Hallom, hogy ezentúl ti­los lesz azt mondani, hogy kérlek alássan. — Magam is hallottam róla, kérlek alássan. — No, de, kérlek alássan, miért is mondod azt, hogy: kérlek alássan? — Dehogy is mondom, kér­lek alássan.------------------­DEHOGY... Rendőr, a részeghez aki már vagy tizedszer kerül meg egy hirdető-oszlopot: — Haza kisérjem? — Világért se! ... Onnan jövök! MILYEN A FÖLD? Az öreg gerális inast kere­sett. A hirdetésre befutott az első jelentkező. — Ügyes, használható em­bert keresek, — kezdte a gene­rális, — aki tud főzni, autót vezetni, ellátni a lovat, megfej­ni a tehenet, kifesteni a szobá­kat, felvikszolja a padlót, rendbehozza a gyümölcsfákat... — Bocsánat — szólt közbe az inasjelölt, — milyen a föld? Nem agyagos? ... — Nem, de miért kérdi? — csodálkozott az öreg generális. — Csak éppen gondoltam — szólt az inasjelölt, — hogy üres óráimban esetleg vályog­téglákat készíthetnék. SZÖRNYŰ EMBER — Színház után Göncölfi meghívott a lakására és egész reggelig a relativitást magya­rázta ..; És képzeld, még most sem értem ...--------.-»í -------­HÜLYE KÉRDÉS Az elmeorvos a tébolyda kertjében sétált és megpillan­totta az egyik bolondot, aki egy madzagon egy ócska cipőt húzott maga után. — Hm... Szép kis kutyus­­ka — mondta kedveskedve. — Ez nem kutya, hanem ci­pő! — válaszolta a bolond el­lenségesen. — Akkor miért tartja pórá­zon? — kérdezte az orvos, meg­lepődve a logikus válaszon. A bolond lenéző«i végigmérte az orvost, azután magától értető­dő hangon megszólalt: — De hülye kérdés__Mert harap! Legolcsóbb és legszebb ajándék a “Kis Dongó“ Előfizetése egy évre 4 dollár. SÍKOS UT Későn jött iskolába a diák. — Hol voltál? — kérdi a ta­nár. ' /■ / — Síkos volt az ut, — felel a diák — nem tudtam jönni, mert ha egyet léptem előre, kettőt hátra csúsztam. — Hát hogy értél ide? — Aztán megfordultam, ta­nító ur, mintha haza akartam volna menni, — úgy értem ide.---------------------------­CSAK LÁTÁSBÓL Egy ügynök a barátjával sé­tál az utcán. Egyszer csak meg­látja a feleségét, aki egy ide­gen férfivel sétál. — Ismered azt a férfit, — kérdezi az ügynöktől a barátja — aki a feleségeddel sétál. — Látásból, — feleli a férj. — Hogy-hogy? — Hát m4y „többször láttam a feleségemmel.----— JÓ ORVOS Az ovrosi rendelőben a beteg felsorolja panaszait és igy fe­jezi be: — Nos, doktor ur, ezek a pa­naszaim! — Érdekes, — szól az orvos, — ugyan az a bajom nekem is. És mondja, mit használ ellene? —— ELKÉSETT Liliké: Rabló bácsi kérem!... Elteccet késni, mert anyuka már mind kivette a pénzt apuka zsebéből. GONDOLJON az Óhazában szenvedő véreinkre! BALESET A ZENEKARBAN A trombitás átszól a hárfás kollégájához: — Kedves kollégám, cserél­jünk gyorsan hangszert, mert rámjött a csuklás.--------------------------­MÁR RÉG HALOTT — Patyókáné már harmadik órája gyötri az uj zongorát. Szegény Patyóka szenved, sze­retne újságot olvasni, de se­hogy sem tudta figyelmét a lapra összpontosítani. Végre a harmadik óra végén megunja és szelíden megszólal: — Mondd, drágaságom, mi­ért zongorázol ilyen sokáig? — Hogy-hogy miért zongorá­zom? — csattant fel Patyóká­né. — Azért, hogy az időt agyonüssem! —■- Akkor hagyd abba kedves — monja Patyóka, könnyfa­kasztó szelídséggel — az sze­gény már rég halott lehet. EGYENJOGÚSÁG — Trombita ur feleségével bemegy egy előkelő szórakozó­helyre. Mikor felesége leveszi a bundáját, Trombita majd ha­nyatt esik, mert őnagyságán olyan kivágott ruha van, hogy csak imitt-amott látni belőle valamit. Trombita eltűnik. Kisvártat­va megjelenik, derékig levet­kőzve, és szmokingját ujjainál fogva derekára kötve. Most az asszonyon a ha­­nyattesés sora. Fulladozva szól oda férjének: — Te Trombita, mindjárt belédfujok... — Mit sápitozol, drágám? Nekem talán van valami kifo­gásom a te öltözködésed ellen?

Next

/
Thumbnails
Contents