Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-03-05 / 5. szám

8-IK OLDAL Kis Dongó 1962 március 5. Nem voltunk érdemesek A közbiztonság régen se ál­lott olyan gyönge lábon Ma­gyarországon, mint azt sokan hiszik. Nemcsak a pandúrok, csetnekek és hadnagyok őrköd­tek élet és vagyon fölött, de majdnem minden uradalom­nak szegődményes szegénylegé­nyei voltak, akik állandóan éber szemmel tartották gazdá­juknak magtárát és állatállo­mányát. A legtöbb birtokos kénytelenségből szerződött le ezekkel a betyárfélékkel, hogy nyugta legyen tőlük és szívesen vette fel őket a konvenciós cse­lédek listájára . . . Mindenkor el is jöttek pontosan járandó­ságukért és mikor évnegyedi kimérés volt, egyenlően része­sedtek a cselédekkel búzában, rozsban, kukoricában, tüzelő­ben is. Viszont igaz, hogy tisz­tüket hűségesen látták el és gazdájukkal mindenkor közös­séget éreztek. Vagyonáról, jó­szágáról is csak úgy beszéltek, mint közös tulajdonról ... A mi ménesünknél, a mi kormos bikánknál nincs külömb a vár­megyében, — mondották. Édesapám ecsedi gazdaságá­nak is voltak ilyen szegényle­gényei és bizonyos, hogy esz­tendők hosszú sora alatt sem­mi sem veszett el a nagy ma­jorból. Nehéz is volt azt meg­közelíteni, mert szürkülettől hajnalig tizenkét vad komon­dor is őrizte a tanyát és kör­nyékét. Napközben láncon tar­tották a kutyákat, de óljukat még igy is célszerű volt elkerül­ni. Messsze vidéken ■ félelmes hírük volt. Még a tizedik határ­ban is ismerték a láncosokat és mindenki félt tőlük, mint a fe­nevadaktól. Még a cselédség­nek se engedték meg a mozgást éjnek idején. Egy embert is­mertek csak, az éjjeli őrt, aki gondozta őket. Csak az tudott nekik parancsolni. Mégis megesett, hogy szégye­nére a kutyáknak és még na­gyobb szégyenére a szegényle­gényeknek, hogy egy komor őszi hajnalon szőrén-szálán el­veszett öt parádés ló és két paripa. Legjava az istállónak. A hírszolgálat már ekkor is kitűnő volt, főleg a betyárok között. Estére járt az idő, ami­kor a konvenciós banda feje bebocsátást kért apámhoz. Rös­­telkedve kezdte el a beszédet Veres Márton. Kalapjának szé­les karimáját csaknem rongy - gyá gyűrte ujjaival. A “Kis Dongó" hirdetései a legeredményesebbek! ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ’' képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 23 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szó­rakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nó­ták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — ha­nem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ...................................................................................... Utca, box: ................................................................................. Város: ................................................,................................. Állam: ;...................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — — Nagy szégyen ez, tekinte-i tes uram, ami megesett velünk.1 Futó szegénylegények jártak itt, akiket csak hírből isme­rünk . . . Nem is olyan igaz­­félék. Nyomukban is vagyunk már és a lopott jószágot vissza tudjuk szerezni. De gyors lo­vakra volna szükségünk, vagy háromra, hogy utolérjük őket. És 200 forint is kellene, ha kénytelenek volnánk velük al­kudni. A hét lopott ló nagy értéket képviselt, nem is szólva arról, hogy apám kedvencei voltak. Bálint gazda lépett be ekkor az irodába. Az imént érkezett ha­za panaszutjárói a főszolgabí­rótól és jelentést tett apámnak. Semmikép sem volt hajlandó az ajánlat elfogadásához hoz­zájárulni és élesen kikelt a drá­ga szegénylegények ellen meg­bízhatatlanságuk miatt. A dön­tő mégis édesapámnak nagy szeretete volt, amelyet kedves lovai iránt érzett. De meg is bízott a betyárokban. Még az éjjel el is indult Veres Márton és két társa a három kölcsön­­paripán és a 200 forinttal. — Elvész a pénz is és a há­rom ló is, — aggódott Bálint gazda. Nem is tetszett neki se­hogy se apám hiszékenysége és dörmögve hagyta el az irodát. Elmúlt egy nap, elmúlt a másik és a harmadik napon se volt még hir a vezérről, meg a lovakról. Már-már úgy látszott, hogy apámat fondorlatosán megkárositottták. Elégedetlen­kedett is önmagával könnyel­műsége miatt. Még a szemébe se mert nézni Bálint gazdának és ahol tehette, kerülte. Ám negyednap hajnalán, amikor a major ébredezni kez­dett és a cselédség hozzálátott a jószág etetéséhez és tisztoga­tásához, nem tudott álmos szemének hinni a parádés ko­csis, Szerda Pista. Ott állott előtte az istállóban, rendes he­lyén, habosán, tajtékosan a hét lopott ló ós a három kölcsün­­paripa még nyergesen. Senki sem látta, még az éjjeli őr sem, mikor és miként kerültek visz­­sza. A kutyák sem nyugtalan­kodtak, még csak nem is csa­holtak. Összecsomózott zseb­kendőt talált Szerda Pista az egyik nyeregtáskán, a kengyel­­szíjhoz kötve. Behozta apám­nak. Benne volt a 200 forint 'és egy kis cédula. Rajta kusza be­tűkkel ennyi: “Meghoztuk a lovakat tekin­tetes uram. Áldja meg az Is­ten. Köszönjük a szolgálatot. Nem voltunk rá érdemesek.” PRÓBA Fekete uj lakásba ment, mert az előbbeni lakásban a szoba­lánynak ragadós ujjai voltak. — Hogyan próbáljam ki, — kérdezi Fekete egyik barátjá­tól, — vájjon a mostani szoba­leány becsületese? — Nagyon egyszerűen. Te­gyél egy dollárt az asztalra, mintha ott felejtetted volna. — Nagyszerű ötlet!... Adj ide gyorsan egy dollárt! ...--------C-------­VAJ VAN A FEJÉN A népi. demokráciában az egyik élmunkás kórházba ke­rül és orvosai úgy határoznak, hogy kés alá veszik. Az operá­ció előtt, mikor az orvosok ne­kikészülődnek a műtétnek, megszólal a beteg: — Uraim, szabad érdeklőd­nöm, hogy amit narkózisban beszélni fogok, az ugyebár or­vosi titoktatás alá esik?--------------------------­FÉMPRÓBA _ Tanár: Hogyan tudjuk meg legjobban, valódi aranyból, vagy ezüstből készült-e egy ék­szerdarab . Tanuló: Úgy tudjuk meg leg­jobban, ha a zálogházba visz­­szük. Szerkesztői üzenet Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy költözködés esetén úgy a régi, mint az uj cimet mi­előbb közöljék szerkesztősé­günkkel. Hevesi dalok A VILÁGÜRUTAZÁSRÓL Nap-nap után jönnek szenzációs hírek, Hogy az embert csaknem kirázza a hideg. Én itt kijelentem, hallja meg mindenki: Világűrbe engem ne lőj jön föl senki! Jobb szeretek én a Jeffersonon járni, Kedves jó komámra Hevesinél várni. Mi fenét keresek én a világűrbe, Szédülten keringjem ' a vén földet körbe? ... Aztán a tengerbe száguldjak mint vonat, Cápák meg csipkedjék majd a nadrágomat? Nem kérek én ebből inkább itt maradok, A Hevesi bárba el-el látogatok. Ha egyszer szeretnéd jól érezni magad, Hevesi ur mindig tárt karokkal fogad. Hevesi Ferenc Sohasem látta azóta édes­apám Veres Mártont és a ban­dáját. a Hevesi Cafe tulajdonosa j 8010 WEST JEFFERSON AVE. * Detroit, Michigan

Next

/
Thumbnails
Contents