Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-03-05 / 5. szám

1962 március 5. Kis Dongó 7-IK OLDAL Kié lesz a Fűzfa-forr ás? “KIS DONGÓ” regény Érdekes, változatos és izgalmas kalandok sorozatán vezeti végig az olvasókat. (Folytatás.) — Mégi» eljött, Miss Käthe? Tegye el a revolverét és legyen barátságosatok... Higyje el, semmi értelme az oktalan hős­ködésnek. .. A lány. megtorpant. Hendry hirtelen sarkonfordult és ke­resztbefonva mellén a karjait, sátáni nyugalommal mosoly­gott. — Nem érti a szót, Miss? ... Azt mondtam, hogy tegye el a revolverét, amúgy sem veszi semmi hasznát! A lány hangja bizonytalanul csengett: — Maga... tudta, hogy kö­vetem? Hendry bólintott. — Igen. Annyira tudtam, hogy amint látja, vártam is. Azért törtem el az imént egy faágat, nehogy visszaforduljon. Remek idegei vannak, gra­tulálok hozzá. Nem sok leány tette volna meg ezt a maga he­lyében. Käthe (már ismét nyugodt volt. • — Ugylátszik mégis jobban ismer, mint gondoltam. Hendry nevetett. — Nem is hiszi, mennyire is­merem. Éppen ezért vagyok boldogtalan. Mert ismerem. És megőrjit a gondolat, hogy a földkerekség egyik legnagysze­rűbb leánya nem engem szeret. Pont a Hughest kellett magá­nak kiválasztania. Engem meg emésszenek meg a viszonzat­lan szerelem lángjai. Käthe arca lángbaborult. — Nem azért jöttem, hogy a szerelmi vallomásait hallgas­sam. Mi van Hughessal? Hendry vigyorgott. — Nem valami hízelgő, de mindegy. De remélem, hamar más belátásra birom, ha meg­ismeri egyetlen ideálját a gya­korlatban ... Majd ha látni fogja, hogy neki mennyire nem fontos a maga szerelme. A lány hangja keményen csattant: — Ha így folytatja, máris faképnél hagyom! Hajlandó megmondani, hol van Hughes? JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 — Hogyne! Azért csaltam ide! ... Még ma látni fogja. Sőt, alig egy óra leforgása alatt. Hogy nem lesz benne valami nagy öröme, az más lapra tartozik. Käthe érezte, hogy elsápad. Minden vére a szivére futott és idegenül csengett a saját hang­ja a fülében. — Miért mondja ezt? Valami baja van Hughesnek? — Egyelőre semmi... És sok függ attól, hogy maga miként viselkedik a legközelebbi órák­ban ... — Ez úgy hangzik, mint egy burkolt zsarolás, — szólt Kä­the remegő hangon. — Dehogy hangzik úgy. Ez kifejezett zsarolás. A legtisz­tább és legfélr’eérthetetlenebb formában. Azt akarja, hogy pontosabban is kifejezzem ma­gam? A helyzet az, hogy Hu­ghes barátunk a mi körmeink j között van. Hogy kik azok a mi, azt egyenlőre engedje el­hallgatnom. Azt is meg fogja tudni rövidesen. És csak úgy engedjük szabadon Hughest,; ha maga nagyon kedves lesz hozzám! Most pedig mehetünk, ha úgy tetszik. Elvezetem Hu­gheshez! Hol a lova? Käthe agyában lázasan ker­gették egymást a gondolatok. Most már biztos volt abban, hogy Hendry és titokzatos ba­rátai csakugyan elfogták Hu- ! ghest. Vak düh öntötte el, amint a sheriffre gondolt, aki nem akarta magáévá tenni gyanúját, de volt annyi lélek­jelenléte, hogy még ne adja fel a harcot. — Szóval beismeri, hogy maguk rabolták el Hughest. Campbelh'ől nem tudnak vé­letlenül? — Dehogynem, — röhögött a bandita. — Együtt kártyá­zik Hughessel. Nagyon össze­barátkoztak. óhajt még vala­mit tudni? Most nagyon közlé­keny hagulatban vagyok. A lány arca olyan sápadt volt, mintha minden vére el­folyt volna. — Hogyne... — mondta fe­nyegető komolysággal. — Pél­dául az érdekel, hogy hány go­lyót tud megemészteni igy, va­csora után... Hendiy röhögött. — Próbálja ki! Azt hiszem, azt a hat kis kékborsót, ami a maga játékszerében van, köny­­nyen megemésztem. Elindult a lány felé és fenye­getővé vált a hangja. — Most pedig elég a csacso­gásból, kicsikém! Szépen enge­delmezkedni és nem okoskod­ni, mert nagyon megharagszik a jó Hendry bácsi! És nem üres babona, hogy az én haragom közeli halált jelent! Käthe kezében megcsillant a revolver. — Még egy lépés és keresztül lövöm! ... — Ám lőjjön! ... — mondta a bandita egykedvűen és lassú, nyugodt léptekkel közelitett a lány felé," akinek kezében lát­hatóan remegett a revolver. — Lőjjön ... Lőj je ki mind a ha­tot, legalább túl lesz rajta...' — Stop ... — kiáltott Käthe végsőkig felindulva. — Ne moz­duljon! Ne higyje, hogy nem lesz erőm lőni... Hendry ugyanolyan nyugod­tan folytatta útját. Már csak két lépés választotta el a lánytól, amikor feldördült a lövés és Hendry gyengén meg­­tántorodott. Megtántorodott, de mégsem esett el. Változatlanul moso­lyogva nézett a lányra és csen­desen mondta. — Szerencse, hogy engem nem fog a golyó. Most nem volna, aki elvezesse a lánglelkü hősnőt a gonoszok rabságában sínylődő szerelmeséhez. Milyen kellemetlen is volna, milyen kellemetlen... Käthe szeme tágranyilt. Ki­hullott reszkető kezéből a re­volver és úgy bámult a férfire, mitha kísérletet látna. — Mi ez? . .. Láttam, hogy eltaláltam... — Ne törődjön vele. Mon­dom, hogy megemésztem a go­lyóit ... És most ne társalog­junk tovább, mert még sok dol­gunk van ezen az éjszakán ... Többek között meg kell tör­nöm Hughes barátom ellenál­lását, hogy Campbell papáról ne is beszéljek. A lány alig hallhatóan re­­begte. — Mit akar? ... — Amit Ígértem: elvezetem Hugheshez. Ajánlom, hogy ne ellenkezzen, mert nem szívesen használok előszakot védtelen nőkkel szemben. Annyira aljas csirkefogó még nem vagyok — hazudta a bandita. Nem is beszélve arról, hogy ha bármi­Szerkesztői üzenet Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy költözködés esetén úgy a régi, mint az uj címet mi­előbb közöljék szerkesztősé­günkkel. Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyik István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbizható autójavítás. lyen ok miatt nem vihetem el Hugheshez, a fiúnak menthe­tetlenül vége. Ez esetben három halottat könyvelhetnek el Ell­­sonban a Büdös szakadék számlájára: Hughest, Cambellt és magát angyalom ... Nos, jön szépen is, vagy nyaláboljam fel és kötözzem a lovára? ... Käthe se élő nem volt, se ha­lott. Minden erő elszállt a tag­jaiból és valami furcsa, révült bódulatban engedelmeskedett, mintha hipnotikus álomba me­rült volna, Hendry halk, elégedett neve­téssel indította el a lovakat, amint egymás mellett ültek a nyeregben. j — Tudtam én, hogy az okos szónak mindig megvan a ha­tása .. . így még minden rend­be jöhet nagyobb vérontás nélkül... Käthe nem felelt. Hangtala­nul nézett maga elé és az volt az érzése, hogy már nem is él. Valahol a túlvilágon baktat lován, ezen a valószinütlenül szép holdas éjszakán és soha­sem kerül vissza többé a nap­fényes valóságba... XXII. Éjfél körül járt az idő. A kunyhó belsejében pislákoló petróleumlámpa fénye világí­totta meg az asztalt, a heve­­rőt, amelyen egymás mellett pihentek Hughes és Campbell, az asztalnál Pope ült, előtte a revolvere. Az ajtónál Dave szu­nyókált, hideg pipafüst sava­­nyodott a kihűlt szobába és a csendben csak négy ember lé­legzetvétele hallatszott. Hughes már nagyon unta a fogságot. Éppen azon tűnődött, hogy ájultnak teteti magát és egyszerre leüti a föléje hajló banditát. Azonban nem látta technikailag keresztülvihető­­nek a tervét. Csak egyetlen vo­­nalnyi tévedés és örökre befe­jezheti a szabadulási kísérle­tek sorát. . (Folytatjuk.) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17» MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —

Next

/
Thumbnails
Contents