Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-01-05 / 1. szám
4-IK OLDAL Kis Dongó 1962 január 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month Megjelenik minden hónap 5-én és 20-án. Subscription price one year $4.00 — six months $2.00. Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Előfizetési ára egy évre: $4.00 — hat hónapra $2.00. 1. A majomketrecre ráborult az este. Szilveszter este volt. — Gyerekek — súgta a főmajom, — hát ez mégse járja, hogy csak az emberek mulassanak ezen az estén. Majmoljuk őket és csináljunk mi is valamit. • — Egy görbe estet — indítványozta az almajom. — Úgy van, úgy van — dugták össze fejüket valamenyhyien. — Akkor én értesíteni fogom az Állatkert összes tagjait, hogy vegyenek részt ketrecünkben tartandó ó-év búcsúztató estélyünkön. Italról én gondoskodom, majd leküldöm a borosponcébe a szarkát, az lop annyit, amennyi csak belénk fér... Ihaj, csuhaj, ereszd el a hajamat, kimulatom magamat l 2. Az állatok lassan gyülekeztek. — Táncolni akarok, — dörmögte a medve. — Ma mindenki táncolni fog — nyugtatta meg a majom. Most megszólalt a nyúl: — Attól tartok, hogy az éjjeli őr neszét veszi a dolognak és akkor lesz nemulass! Megtáncoltat bennünket alaposan. — Gyáva nyúl — förmedt rá a medve. — Ma leiszom magam a sárga földig, — kurjantott a róka, olyan részeg leszek, mint egy disznó. — Vigyázz —intette a fóka, —- mert a végén még rőkázni fogsz! 3. A szarkák nem győzték hozni a sok pezsgőt. A hangulat egyre emelkedettebb lett. A békák brekegtek, a verebek verekedtek, fecskék fecsegtek, a szarkák ... nos, a szarkák, — mint már említettem, — az innivalót hozták. A sas meg is jegyezte: — Ilyen szárnyaló kedvem még soha se volt. Ilyen magasba szárnyaló... A macska-zenekar rázendített és a párok táncra perdültek. Hogy a zene nivósabb legyen, a sakálok olykor-olykor beleüvöltöttek. A farkas a báránnyal lejtette a tangót és olyan szerelmesen nézett rá, hogy majd felfalta. Petrezselymet csak a dromedár-kisaszszony árult, őt senki se kérte táncra. Hogy a báli keret tökéletes legyen, néhány fiatal csimpánz gondoskodott a majomiszigetről is. Csak a kígyó hiányzott. Valahol másutt lábatlankodott. Az óra elütötte az éjfélt. A ravasz róka lecsavarta a villanyt. A ketrec sötét lett. — Szabad a csók! — üvöltötte a sakál. — Hát velem mi lesz? — méltatlankodott a zsiráf és hiába forgatta a fejét, olyan magasra nem ért fel egyetlen csókos száj sem. — így jár az, aki olyan magasan hordja az orrát — kotyogta egy gyöngytyuk a sötétben. 4. Mire megint világos lett, a kígyó már ott volt velük, egy újságíró kíséretében. — Kicsoda ön? — támadt rá a főmajom. — A “Kis Dongó”-tól jövök. Mr. Kígyó értesített, hogy itt dáridó van, igy hát eljöttem, hogy riportot írjak önökről... — Szívesen állunk incselkedésére... A riporter először a jegesmedvéhez fordult: — Mr. Dörmögi, hogy érzi magát ilyen meleg hangulatban? — Hát, rámférne egy kis jeges borogatás. — .Hallom, hogy vőlegény. — Bizony, kérem, jegesmedve lettem. — És eltudja majd tartani a családját? — Megélünk mi kérem, a jéghátán is! Most az elefánt került sorra: — Miért olyan bánatos? — Hogyan?... Hát látni rajtam? — Persze. Hiszen lógatja az orrát. Hát igy kezdi az újévet? — Attól félek, hogy rövidesen nálunk is jön egy orrmányválság. Ez most nagy divat. A riporter a vízilóhoz lépett: — Amint látom, magának jól megy a sora. — Nem tagadhatom, kint vagyok a vízből. — Na, és az irigyei? Ilyenkor sokat beszélnek mindenkire. — Nekem ugyan beszélhetnek... Elég vastag bőr van a pof... a képemen. Következett a hiéna: — Hogy van? — Mint rendesen. Figyelem az üzleti lehetőségeket. Nhü... Sohase nemlehssen tudni!?... — Nincs valami kívánsága? — De igen. Szeretném tudni, mikor lesz megint árverés? A kenguru egészen ittas állapotban volt. — Vigyázzon az erszényére! — figyelmeztette a riporter. — Nem kell arra vigyázni, kérem, —felelte a kenguru, — mióta esett a dollár, üres az erszényem. De tessék elhinni, jobb igy. Amig tőkepénzes voltam, mindenki hozzám jött kérni és én mindenbe beleugortam. Nem győztem ugrálni. A farkas is ott ólálkodott: — Hát ön nem érzi rosszul magát? — Nem ... Miért? — Látom, olyan sokat ivott, hogy letaposta a saját farkát. — Maga ezen csodálkozik?... Én akkor csodálkoznék, ha olyan rövid farkam volna mint a nyúlnak és mégis letaposnám. — Hm... Ez tényleg körülményes volna. Végül a páva jött sorra: — Mr. Gőgös, hogy önnek milyen ragyogó tolla van — bókolt neki a riporter. — önnek is, — bókolt vissza a páva, — én is olvasom a “KIS DONGÓ”-t, s mondhatom, hogy ragyogó tolla van. Mi a fiú? Egy amerikai iró pajzán hangú könyvet irt a fiukról és a leányokról, mintha csak most felfedezett faj volnának. A fiú található mindenütt fönn, lenn, benn, kinn, szalad, ugrik, lóg. A mamája szereti, a kis lányok utálják, testvérei megtűrik, felnőttek nem vesznek róla tudomást. Életüket az ég védi. A fiú a maszatos igazság. Gyönyörű jelenség megvagdalt ujjakkal, megkarmolt homlokkal. Bölcsesség rágógumival a szájában, a jövő reménysége, békával a zsebében. Étvágya mint a lóé, emésztése a kardnyelőé, akaratereje a zsebatombombáé. Néha úgy kiabál mint egy diktátor, máskor meghúzódik, mint az ibolya, lelkesedése rakétaszerű. Mikor valamin dolgozik, mindkét kezén öt-öt hüvelykujja van. Kedvencei a fagylalt, mindenféle kés, fűrészek. Szereti a karácsonyt, a felfújható rágógumit, a “comics”-eket, a szomszéd fiút, az erdőt, a vizet (ez természetes eleme), a papát, a vonatokat, a nagy állatokat, a szombat reggelt, a tűzoltó fölszerelést, a baseball ütőt és a mamát. Nem szereti a társaságot, az iskolát, a könyveket, ha nem képeskönyvek, a zeneleckét, a nyakkendőket, a borbélyokat, a lányokat, a fölső kabátot és a lefekvés idejét. Senki se kel fel olyan korán a házba, senki oly későn nem jön vacsorázni, mint ő. Senki nem élvezi annyira a magas fákat, a kutyákat és a szelet. Még nem is tudja, mi az eső, már kezecskéit nyújtogatja a bölcsőből feléje. Senki emberfia nem tud annyit a zsebébe gyömöszölni, mint ő. Belefér a zsebébe egy rozsdás, csorba kés, félig megrágott alma, 3 láb hosszú zsineg, két savanyu cukor, hat cent csupa egycentesben, parittya, egy darab nem tudni micsoda, egy fehér egér, egy összeszáradt libanyak, egy biztositótü, két öregasszonyfog, egy kis elefánt és egy törött habveíő. Van a fiúban valami titokzatos. Ha nem engeded be műhelyedbe, befurakszik a szivedbe. Kidobhatod a dolgozószobádból, de nem a gondolatodból. Ne is próbálkozzál sokat. A fiad megfog, bezár, parancsolgat neked. Föllármázza az egész utcát. De ha az életharcban összetörve kerülsz haza esténként, csak annyit kell mondania: “Megyek apukához", és minden bajt elfelejtesz.-----------«*5 5^----------UGYANAZ Börtönlátogató: Az a szegény ember a 14-ben azt mondja, hogy “utánnyomás” megsértéséért van elitélve. Felügyelő: Igaz, A Nemzeti Bank bankjegyeit nyomatta a szerző engedélye nélkül. SZILVESZTER AZ ÁLLATKERTBEN
