Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-01-05 / 1. szám

1962 január 5. Kis Dongó 5-IK OLDAL Ujesztendó're Karácsony ünnepét, a kis Jézus születésének emlékét úgy általában keresztény módon szoktuk megünnepelni. Ajándékot osztunk, templomba megyünk, rokonokat vendége­lünk és még a szegényeknek is jut a szeretetnek egy-egy su­gara. Az ember igyekszik, hogy a Betlehemben földreszállt sze­retet melegében kissé megtű­röd jön a lelke. az elkövetkezendő évre is se­gítő és megszentelő kegyelmét. Aztán, ha már mindenképen meg kell várnunk az éjféli 12 órát, az Újév beköszöntét, hát legyen. Egy, a szokottnál bősé­gesebb és nagyobb gonddal el­készített családi és baráti kör­ben elköltött vacsora után, tár­­sasjáékkal, kártyával, jó ma­gyar borral és punccsal (re­reánk, ami azt jelentené, hogy az elkezdődő évben sok áldás­ban lesz részünk. Ellenben nem árt, sőt ki­mondottan jólelküségre valló dolog a kezdődő év küszöbét átlépni azzal, hogy valami ré­gi jószándékunkat megvalósít­suk. Például többek között előke­reshetjük a csekklapot és azt az igazán szerény évi 4 dol­láros összegről, vagy a már ko­rábban elmaradt előfizetési összegről kiállítva, feladjuk a “KIS DONGÓ”-nak, tekintet­tel arra a tényre, hogy a nyom­dai munkások és az Írók is csu­pán egyszerű földi halandók, enni és ruházkodni is szoktak (ha van miből!) lakbért is kell fizetniök, sőt ahol gyerekek is vannak a családban, ott a fenti De jön az újév! A karácsony­fa gyertyái leégtek ... Bizony, az óévet sokszor neméppen illő módon temetjük és az Újévet sem kezdjük valami illedelmes meghatottsággal. Jön a malac­­visitás, a kéményseprő, a lóhe­re, a patkó és amit elsőnek kellett volna emlitenem, a dús lakomák punccsal, pezsgővel, likőrrel leöntve. Az óévet bi­zony igen sok helyen zeneszó­val, sőt pezsgős üvegek durrog­­tatásával siratják el. Aztán újév napján jön a katzenjammeres ébredés, mert bizony kiderül, hogy hát it-Be régen vérezel. . . Beh régen vérezel, szegény magyar, Fegyvernek éle s bűnöd átka mar; Remegve kérdem, tán már el se jő A gyászos múlt után a szebb jövő? De Jézusod eszelid, feddőn felel: Kicsiny hitű, miért kételkedel? Én Ur vagyok vész és vihar felett, Hozzám kiálts magyar s megmentelek. A réginél, meglásd, szebb lesz az uj. Hozzá kiálts magyar, megment az Ur, Csak bűnös, önző, tépett életed Megváltó Jézus kezébe tedd. S amit vétettél, megbocsátja azt, A sok tövisből mind rózsát fakaszt, Terhed saját vállára átveszi, Áldást adó kezét meg reád teszi. Mi a leány? A kis lányok a legkedvesebb élőlények a világon. Glóriával a fejükön születnek és habár ez a glória néha el is homályo­­sodik, marad belőle elég, ami­vel megigézhetnek, még ha a sárban lubickolnak is, vagy si­­rásukkal zaklatnak, vagy a mama legszebb ruhadarabjai­val büszkélkednek is az utcán. A kis lány még ha durcáskodik is, kedvesebb minden másnál a világon. Akármennyire ugrál körülötted és zaklat, akár­mennyire meg is bosszant a leglehetetlenebb hangokkal, mire rá szeretnél szólni, már ott áll előtted a világ legkedve­sebb pillantásával. A kis lány sárban játszó ártatlanság, fe­­jetetején álló szépség, tele anyai érzéssel, ahogy a babáját vonszolja a porban, sárban. Kis lányok ötféle színben kaphatók. Amikor megrendeled őket, mindig abban a színben kapod őket a természettől, ami neked a legkedvesebb. Megha­zudtolják a kereslet és kinálat törvényét. Van millió kis lány, de valamennyi igaz gyémánt. Isten a kis lányt sokféle rész­ből rakta össze. Felhasználta erre a célra a madár dalát, a malac vinnyogását, az öszvér makacsságát, a majom fintora­it, a szöcske fürgeségét, a macs­ka kíváncsiságát, a szarvas gyorsaságát, a róka ravaszsá­gát, a cica puhaságát és tetejé­ben egy nő gondolkodását. A kis lány szereti az uj cipő­ket, a díszes ruhákat, a kis ál­latokat, de különösen azokat, amelyek a legjobban tudnak kiabálni, a szomszéd kis lányt, a ravaszkodásokat, a tánclec­kéket, a babákat, a fagylalto­zást a szódaüzletben, a kifestő könyveket, a pirositókat, vizes­­kannákat, látogatásokat, tea­estélyeket és EGY fiút. Nem szereti a látogatókat, a fiukat általában, a nagy kutyá­kat, a zöldségféléket, a kemény ülőhelyet, nem szeret kinn ülni a ház előtt. Mikor te gondolkozol, ő a leglármásabb, mikor meghara­­git, a legbájosabban tud nézni, mikor aludni kellene menni, ő a legmozgékonyabb. Mikor pa­rádézni akarsz a tudásával, tel­jesen megnémul és akkor a legkacérabb veled, mikor nem volna szabad meglágyulnod. Ki más okoz neked több bá­natot, örömet, bosszúságot, megelégedést, kényelmetlensé­get és igaz örömet, mint ez az Évából, Salomeból és Florence Nightingale-ből összetett kis lány? Fölborzolhatja hajadat, felkavarhatja otthonodat és méltóságodat, elköltheti pénze­det, lefoglalhatja idődet és sze­szélyeidet. És mikor majdnem kirobbansz, a kis lány napsu­garas tekintete áttör a felhő­kön s megint te vagy a vesztes, amikor az öledbe mászik és odasugja: “Mégis csak téged szeretlek a legjobban.” tunk, mulattunk, felejtést ke­restünk, de... és ott van az egész' úgynevezett “felejtésre” a cáfolat, a: DE ... Mert: másnap mindenkinek rossz kedve van, nyűgös, ál­mos, a feje fáj. A családapa is egész nap dörmög, mert az előbb felsoroltakon kívül arra is gondol, hogy össze kéne szá­molni, hogy mibe is került ez az ünnepi “lumpolás”, de nem mer hozzáfogni. Egy azonban bizonyos, hogy az adósságok hinárába még jobban belegá­zolt. Igen sok háznál ilyen rossz hangulatban kezdődik az újév, ami nagyon rossz “ómen”, mi­vel úgy tartják, hogy amilyen az év első napja, olyan lesz az egész esztendő. No hiszen, jól nézünk ki, gondolják erre so­kan és a szájukban megkese­redik az étel ize, már az év első napján. Pedig bizony nemcsak ke­resztényibb, de sokkal észsze­rűbb is volna, ha az ó-évet másként fejeznőnk be és az új­évet másképen kezdenénk. Például Szilveszter estéjén meggyujtanók a karácsonyfa gyertyáit mintegy figyelmez­tetve önmagunkat, hogy mint a múltban, úgy a jövő eszten­dőben is szükségünk lesz majd Krisztus világosságára. Hálát adnánk a mennyei Atyának a múlt évi segítségért, kérnénk ceptje: sok narancs és kevés alkohol) vidámitva várjuk meg az éjfélt, de úgy, hogy ne csak szerencsét, hanem az Isten bé­kéjét is kívánjuk egymásnak, mikor az óra éjfélt üt. Mikor az éjfél beköszöntött és a szokásos szerencsekivána­­tok elhangzottak, a tapintatos vendégek eloszlanak és hagy­ják, hogy a szegény háziak ki­pihenjék magukat. Mert ha babona, hát legyen babona!... Újév napján frissen kialudva kell mindenkinek ébredni és minden babonában van valami kis igazság is, hát igyekezzünk az esztendő első napját úgy el­tölteni, hogy az egész, éppen beköszöntő év hangulata eh­hez alakuljon. Felesleges, hogy az újévi ebéd olyan zsíros legyen, hogy fej- és gyomorfájás legyen bel­­lőle. Éppen ezért nem árt, az úgyis zsíros malacpecsenyéből egy darabkát eltenni a Pista bácsi vagy a Julis néni számá­ra, akik valószínű az idén is bekukkantanak majd Újévet köszönteni. És ha véletlenül Julis néni jön elsőnek, nem okvetlen szükséges azzal elűz­ni, hogy újév napján vénasz­­szony rosszat jelent. Mert ha a szerencse-kivánatot valami kis ajándékkal, vagy figyelemmel viszonozzuk, akkor a szegény Julis néni Isten áldását kéri gondok még megsokszorozód­nak. Ami pedig az újévi jókíván­ságokat illeti, ez a szokás alap­jában véve nem Ítélhető el. De higyjék el kedves Olvasóim, hogy nem érdemes a földi ja­vakban dúskál ókat jókívánsá­gokkal elhalmozni, mert ez őket rendszerint untatja. De jóleső érzés azoknak az újévi jókívánság, akiket a sors nem kényeztet. Újév napján szóban vagy írásban okvetlen fel kell keresni idős szüleinket, vagy özvegy édesanyánkat. He­lyes megemlékezni szegény ro­konokról is és magára hagyat­va éldegélő szegény nagyné­nikről, ha nem is tudnak földi javakat reánk hagyni. Beteg rokonainknak, barátainknak valószínű felderülne az arca, ha a postás egy jókívánságot tartalmazó kártyát hozna szá­mukra. Ha újévi jókívánságaink­kal azokat keressük fel, aki­ket az élet félreállitott, nem­csak az öröm forrása lesz a ró­luk való megemlékezésünk, ha­nem áldást és békét is imád­koznak le reánk... Amit a gaz­dag rokon bizonyára akkor is elmulasztana, ha esetleg egy szimbolikus ezüst malaccal kedveskednénk neki, aminek az utolsó részletét csak a nyár közepén tudnánk kifizetni. Szóval: kevesebb babona, több szeretet és melegség a ka­rácsonyfa kialvó gyertyáiból az újévre. HIRDESSEN LAPUNKBAN! A LEGJOBB EREDMÉNYEKET ÉRI EL!

Next

/
Thumbnails
Contents