Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-03-05 / 5. szám
2-IK OLDAL Kis Dongó 1962 március 5. A láthatatlan ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasztikus regény érdekes változatokkal szórakoztatja olvasóinkat. (Folytatás.) — Ki jön? — kérdezte, úgy megrezzenve, hogy majdnem lehullott róla a rögtönzött ruházat. — A láthatatlan ember! — felelte Cuss és az ablakhoz szaladt. — Legjobb lesz, ha eltisztulunk innen! Az az ember megőrült! Eszeveszetten verekszik! A következő pillanatban már az udvaron vágtatott végig. — Irgalmas Isten — fohászkodott a meggyötört tiszteletes, akinek két egyaránt szörnyű lehetőség között kellett választani. De ekkor a borzalmas dulakodás már a folyosón zajlott, mire Bunting tiszteletes nem habozott többé. Hirtelen elhatározással kimászott az ablakon, kapkodva igazgatta magán a szőnyeget és olyan gyorsan rohant végig a főutcán, pat nyomása folytán elveszítette egyensúlyát és földrengésszerű szerencsétlenséget élt át. Majd a rohanók már irányban vagdalóztak és a zászlóval és egyéb díszekkel felékesitett főutca a láthatatlan tomboló győztes csataterévé lett. A láthatatlan ember csillapíthatatlan őrültként dühöngött tovább. Kókuszdiókat hajigáit, vászonsátrakat boritott fel és széjjelszórta a cukorkaárus teljes készletét. Mindenütt lebocsátották az ablakredőnyöket galmas kötelékkel összefűzött könyveket cipelt, kezében kék I abroszba kötött batyut vitt. Bij bircsókos, kipirult arca rémületet és fáradságot fejezett ki. Görcsös izgalomban sietett erre. Egy ostorozó hang ösztökélte és időről-időre összegörnyedt egy láthatatlan kéz lökdöső érintése alatt. — Ha mégegyszer megpróbálod, — szólt mellette a fenyegető hang, — ha mégegyszer megkisérled a szökést, akkor... — Irgalmas Isten, — nyöszörgőit Marvei ur, — a vállam már igy is csupa zúzott seb! — Becsületemre mondom, hogy megöllek! — folytatta a hang. — Én nem próbáltam meg a szökést, — mentegetődzött síró hangon Marvei ur, — esküszöm, hogy nem is próbáltam. Nem ismerem az utat. Honnan ismertem volna azt az átkozott keresztutat. Nem tudtam, hogy merre kell fordulnom és s elreteszelték az ajtókat és a betámasztott zsaluk mögül ez£rt irgalmatlan verést kapósak nagy óvatosan merészkedtek kikémlelni az emberek. A láthatatlan ember egy ideig azzal szórakozott, hogy betörte a “Kocsi és Lovak” minden ablakát. Majd behajitott egy tucalámpát Grogram aszszonyság nappali szobájába. ahogy csak kicsi, kövér lábszá- Higgins tanyája mellett elvág' rai vitték. Attól a pillanattól kezdve, hogy a láthatatlan ember felorditott fájdalmában s hogy Bunting tiszteletes ur félmeztelenül futott a főutcán: lehetetlen részletesen elmondani, mi minden történt Ipingben. Lehet, hogy a láthatatlan embernek nem volt eredetileg egyéb szándéka, mint az, hogy födözze a ruhákat és könyveke vivő Marvei ur menekülését. De úgy látszik, hogy felingerülve egy véletlenül kapott ütés által, már amúgy is izgatott kedélyállapota a tomboló dührohamig fokozódott. És most már vakon ütötte-verte és csépelte az embereket. A kínzás gyönyöre elragadta és elégtétellel töltötte el. Az utca telj ve volt menekülő emberekkel. Ajtókat csapkodtak. Az emberek búvóhelyekért küzdöttek egymással. A menekülők megrohamozták az öreg Fletscher ur kissé szilárd helyzetét, aki még mindig a két székre fektetett deszkán állva mázolt. A jó öreg a rohamcsata az Abertíennel összekötő sürgönydrótot. És minekutána mindezt véghezvitte, különleges tulajdonságai segélyével, végleg eltűnt az ipingiek elől. Mert sem nem látták, sem nem hallották többé Ipingben. Tökéletesen nyoma veszett. De jó két óra is eltelt addig, amig az első eleven lélek újból kimerészkedett a végig pusztított ipingi főutcára. XIII. FEJEZET Marvei ur vitatkozni próbál. Mikor leszállt az alkonyat és Iping megrettent lakossága előmerészkedett az eltorlaszolt házakból, hogy busán megszemlélje a siralmas pusztitást: a bramblehursti országúton egy alacsony, testes ember ballagott a bükkfák alatt. Hóna alatt tarkán . díszes, ru-SZERKESZTŐI ÜZENET Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy költözködés esetén úgy a régi, mint az uj címet mielőbb közöljék szerkesztőségünkkel. MEGJELENT ÉS KAPHATÓ AZ 1962-ES ÉVI Históriás Kalendárium Az ízléses kivitelű, képes amerikai magyar naptár megrendelhető a “VASÁRNAP” kiadóhivatalában. Ára: $1.50. — írjon erre a címre: Katolikus Magyarok Vasárnap-a 517 SOUTH BELLE VISTA AVENUE Youngstown 9, Ohio. tam. — Még jobban összeverlek, ha nem fogadsz szót, — fenyegetődzött nyersen a hang és Marvei ur' ijedten elhallgatott. Siralmasan felfújta az arcát és szeméből kirítt a kétségbeesés. — Elég baj, hogy ezek a gazemberek már tudják a titkomat és most még te is meg akarsz szökni a könyveimmel. Szerencséjük azoknak a fickóknak, hogy úgy elszaladtál előlem. Eddig senki sem tudta, hogy láthatatlan vagyok. De most, hogy mindenki tudja, most mit csináljak? — Hát én mit csináljak? — sóhajtott magában Marvei ur, — Most már elterjedt a hire. Holnap bent lesz az újságokban! Mindenki engem fog hajszolni. Mindenki óvatos lesz és vigyázni fog! A hang irtózatos káromkodásba fulladt. Marvei ur arcán még sötétebb kétségbeesés tükröződött; járása meglassudott. — Siess! — rivallt rá a hang. Marvei ur arcán fakószinü foltok sápadoztak a torzonborz sörték között. — Vigyázz a könyveimre, te buta! — üvöltötte a hang. — Az az egy bizonyos, — tette hozzá mogorván. — hogy fel kell használnom téged. Te ugyan hitvány, nyomorult eszköz vagy! De szükségem van rád. — Úgy van, nyomorult vagyok — nyögte elkeseredve Marvei ur. — Az vagy — hagyta helyjben a hang. — Oly nyomorult eszköz vagyok, hogy hitványabbat ke-i resve sem találhatott volna — I védekezett Marvei ur. Vésztjósló csend. — Gyenge vagyok! — nyögdécselte Marvei. Senki sem felelt a panaszaira. — Nagyon gyenge vagyok! — ismételte Marvei ur. — Igazán? Orvosi receptre készítünk gyógyszereket. -p Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. — És gyáva is vagyok. Ezt & kis üzletet valahogy csak lebonyolítottam. De Isten áldja meg, valahogy el is véthettem volna! — Nos? — Nincsen lélekjelenlétem, amit ön kíván. — Majd én ösztönözlek! — Óh, ne tegye kérem! Nem szeretném összezavarni az ön terveit. De félek, hogy bajt csinálok. Ha csupa jószándéku ügyefogyottságból... — Nem ajánlom — figyelmeztette kemény nyomatékkai a hang. — Bár meghalnék! — jajdult fel az elkeseredett MarVel. A kétségbeesett kívánságra senki sem felelt. — Nincsen igazság a földön — kezdte újra siránkozását Marvei. — Önnek be kell látnia. Végereményben nekem jogomban áll visszautasítani az ön ajánlatát... — Siess! — harsogta a hang. Marvei ur meggyorsította lépteit, egy ideig csendben baktatott előre, — Pokolian nehéz! — kesergett aztán. Ez a kifakadás is hatás nélkül maradt, újabb hangnemben próbálkozott. — És nekem, nekem mi hasznom az egészből? — Kérdezte a szenvedő ártatlanság hangján. — Hallgass! — csattant fel az eddiginél is erélyesebben a hang. — Ne félj te semmit, úgyis ráncbaszedlek!... Én parancsolok és te szót fogadsz. És jól elvégzed azt, amit rádbizok. Ostoba vagy és hitvány vagy, de ezért mégis megfogod tenni azt, amit akarok tőled... — Én nem vagyok önnek való ember, — könyörgött Marval ur, — alázattal mondom, hogy ön téved. Helytelenül itél meg engem! — Ha nem fogod be a szádat, mindjárt kitekerem a csuklódat! — dühöngött a láthatatlan ember. Ne zavarj, gondolkozni akarok. (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetósrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17. Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-15S5
