Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-01-05 / 1. szám
1962 január 5. 3-IK OLDAL KLsmagyarok ujéve Áldott u)esztendö, Ifjn, szép barátunk, Gyermekesen, frissen, Fess haptákban várunk. Te is nagy erő vagy, Isten ajándéka, Kebledben van rejtve Az idő hatalma. Mi apró magyarok, Tőled sokat várunk. Ugy-e betöltőd majd Sok, sok régi vágyunk? Nem arany, nem kincs az, Amit tőled várunk; Nézd csak, milyen csonka, Szép Magyarországunk! Hozzál jobb belátást., Ellenség szivébe, Erős hitet, reményt A magyar telkekbe. Hozzon majd az uj év A magyarnak áldást. Rabszolga sorsából Mielőbb megváltást.---------------------------------AZ A NEMZETI CSÖNDES Tanító (a vizsgán felhívja jegyző komájának Gyuszi fiát). Hát azt mondd meg nékem fiacskám, mit tesz németül az a melléknév: jó? Gyuszi: Gut. Tanító: Hogy van a közép foka? Gyuszi (mély hallgatásba merül). Tanító: Ugyan! Hiszen tudtad . . . Besszer! . . . Hát a felső foka. Gyuszi (végtelenül hallgat). Tanító: Ejnye, ejnye, de megfakultál! Pedig hallhattad tőlem akárhányszor. Gondolkozz csak. Nos? Besszer? . . . Gyuszi (eszébe jut s rámondja): Rebesszer!--------<«<§&*>-------URAT JÁTSZIK — Peti, hogy tetszik néked az uj tanító? — Sehogyse! — Oszt mért? — Mert az urat játsza. — Az urat? Miből tudod? — Hát arrul, hogy tegnap nálunk evett, oszt a kalbászt villával ette. Legolcsóbb és legszebb ajándék a “Kis Dongó” Előfizetése egy évre 4 dollár. Ingyen kap egy nótáskönyvet! Kis Dongó GYERMEKROVAT-y . • cv n r ■ m Párácska elindul Régen történt ez, nagyon régen s olyan nagyon messze, hogy még a torony tetejéről se lehetett odalátni. Egy kis felhőcske született a hegy fölött, de olyan szép göndör felhőcske, hogy a Nap és a Hold egyszerre bújtak ki az égen* csakhogy láthassák a kis felhőt. Büszkék is voltak felhőpapa és felhőmama gyönyörű gyermekükre, és gyakran mondogatta felhőpapa a szomszédainak: — Meglátjátok, mire megnő, zivatar lesz belőle! — Az ám — mondogatták a felhőszomszédok — zivatar, de még országos, eső is leheti Csak felhőmama busult, mikor ezt a beszédet hallotta; ő azt szerette volna, hogy mindig ilyen kicsi maradjon a gyermeke, ilyen szelid és göndör. Sohase kiáltson haragos villámszavakat, ne veszekedjék cseppeket. De akkor bizony már nagyon kicsi felhőcske volt. Úgy megfogyott az erdő és a rét megöntozése után, hogy még szállni sem tudott volna, ha meg nem könyörül rajta a szél, és hem fogja erős karjai közé. Alkonyodott már, amikor egy búzatábla fölé ért, ahol a gazda éppen szomorúan az eget leste. Mikor a kis felhőt meglátta, örömmel felkiáltott: — ó, drága felhőcske, vidítsd fel az én. kalászaimat, mert ha elszáradnak, nem-süthetek kenyeret a. gyermekeimnek ... A kis felhő rögtön esővé változott, s a szomjas kalászok boldogan hajladoztak- az esőben. A szél pedig hiába kereste kis barátját, mert az már eltűnt az égről. így halt meg Párácska, de még sem halt meg,, mert. tovább él fűszálban, margarétádé a föld alatt többfelé ágazik el és több kijárással bir. Rabló útjaira főképen éjjel indul. Ügyesen úszik a vizben, leselkedik vizi madarakra is. Megeszi az egeret, fiatal őzet, nyulat, foglyot, fürjet, a rákot, a sáskát, cserebogarat, sőt a dögöt is. A szőlőt igen kedveli. Fogazata és lábainak alkata olyan, mint a kutyáé, hisz a kutyafélék családjához tartor zik. Feje hegyesebben végző» dik, mint a kutyáé, farka lompos, hosszú szőrű. A róka szine rókavörös. Tói'* ka fehér, fülének hátulsó és lábainak előrészén fekete szin van. Hangja ugatás, csaholás. Kölyke egyszerre 6-8 van májusban. A kicsinyek 10*14 napig vakok. Az öregeknek nagy örömük van kölykeik játékában; bővel hordanak nekik egeret, madarat és megtanítják a rablás, gyilkolás mesterségére. mennydörögve a Földdel, s ne verje le jégkavicsokkal a gyű- ban, búzában, kenyérben, mölcsfák virágait. Amig igy aggódott felhőmama Párácska sorsa fölött, az egyre növekedett, egyre erősebb lett, s már szaladgált a hegy csúcsai felett. Egyik reggel odaállt szülei elé és igy szólt: — Most már megnőttem, erős vagyok, engedjetek el világot látni. Felhőpapa büszkén nézett Párácskára, s igy válaszolt: A róka A róka koma a. ravaszság tükre. Olyan ártatlan képpel sompolyog az erdőben, mintha soha rosszat nem cselekedne. De már a következő- pillanatban egy nyuliiat vagy egeret ejt zsákmányul. A legnagyobb ravaszsággal, óvatosan követi az erdőben az Őzikét és kilesi — Menj csak fiam, vándo- a pillanatot, mikor az anyájárold be az eget, szórjál villámókát, mennydörögj haragosan, légy erős, büszke felhő! Felhőmama. igy szólt: tói eltávozik, hogy az erdőben legeljen; azonnal' odaugrik és a gyámoltalan őzikét egy ügyes- harapással megfojtja — Menj fiam, vándorold be Még a tüskés disznóval' is el az eget, szeresd az erdőket s a tud bánni. Vízbe hengeritii rét virágait és szelid legyél, mint a nénéd, a szivárvány... Párácska egy-két esőcseppet könnyezett, elbúcsúzott szüleitől, repülni kezdett az égen.. Mikor egy erdő fölé ért, meghallotta, hogy sóhajtoznak odalenn az ágak: — ó, felhőcske, öntözz meg minket, mert halálra száradunk! A kis felhőnek eszébe jutot-A róka érzi, hogy számos ellensége van, azért rendkívül óvatos és vigyázó. Azt mondják, hogy a tapasztalt , vén róka fadarabot vagy. rögöt, dob a csapóvasba és ha fölcsappant, a benne levő csalogató húst- szépen megeszi. Furfangos állat őkelme. Télen, mikor az erdőben és a mezőn nem talál elég eledelt, A róka téli bundája igen meleg és szép prém. Ismeritek-e a meséket a rókáról és récéről, a hollóról., és a rókáról, a rókáról és szőlő» rál, a tanácsadó verébről, a gólyáról és rókáról? “Ne hallgass a hízelgőre!” . “Ha terved nem sikerül, ne szégyeld azt beismerni.” “Aki másnak tanácsot ősz» tógát, magán is tudjon segi» teni.” : “Ha rosszat tettél mással, attól jót ne várj.” Szólásmondások a rókáról; Nem lehet egy rókáról két bőrt lenyúzni. Nehéz a vén rókát tőrbe ejteni. A róka csak szőrét, a bőrét nem változtatja. Rossz róka az, melynek csak egy lyuka van; Ravasz, mint a róka.----------------------------------w- W BOLDOG ÚJÉVET kívánunk kedves Olvasóinknak ! tak anyja szavai, s megöntözte belátogat a falvakba és ha sia tikkadt lombokat. Aztán tovább vándorolt, s egy rét fölé ért. Amikor meglátták az elkerül neki valámi résen a tyúkólba bejutni, akkor jaj a szárnyasoknak! A leölt állasárgult fűszálak, mindnyájan | tokból 1-2 darabot elvisz makönyörögni kezdtek: Igával, hogy szükség esetén le— Ó, kedves felhőcske, ne j §yen elővennie, hagyj szomjan halni minket! A róka lakása a főid alatt Párácska őket is megöntözte, van az erdőben, szőlőben, náés boldogan hallgatta, hogyan! dasokban. Vackában egyenekortyolják a fűszálak az eső-lsen csak egy nyílás vezet be; GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE!
