Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-12-05 / 23. szám

1962 december 5. 7-IK OLDAL Kis Dongó ekvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vadembe­rek között az őserdőkben. De min­dent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) — Nos hát, rajta! De ma reggel nem vagyok csevegő kedvemben, azért hát jól gon­dolja meg szavait. — Legyen nyugodt! — vi­gyorgott a másik. — Felkérem önt, kedves barátom, emlékez­zék az első találkozásunkra. Trent bólintott. — Ezt nem egyhamar fo­gom elfelejteni. — Elminából jöttem, hogy üzleteket bonyolítsak le önnel; Aschantiban csinos összeget kerestem pálmaolajon és ma­hagónin. önnek földbirtoka volt és koncessziót mutatott fel az aranybányák kitermelésé­hez és a tengerparthoz vezető ut kiépítésére. Merész terv volt, de mégis megegyeztünk. Elkí­sértem önt Angilába, ahol még gyarapitottam a vagyonomat. — Egész vagyont harácsolt össze. Nekem akkor sürgős szükségem volt üzemi tőkére és ön egy csekélységért elcsalt tőlem egy részvényt, amellyel egy kézmozdulattal egy ne­gyedmillió fontot keresett. — Lehetséges. De talán ön sem tiszteletreméltó nagyipa­ros, hanem közönséges csaló és kalandor. — Ha most egy perc alatt nem mondja meg, mi tartja még itt, akkor kitépem a nyel­vét a szájából! — kiáltotta Trent nehezen leküzdött düh­hel. — Már ott tartok, önnek ak­kor volt egy társa. A koncesz­­sziót ketten együtt kapták. — A társam meghalt. Szer­ződés szerint minden jog en­gem illet, mint túlélő személyt. — Csinos kis szerződés! — gúnyolódott Da Souza ördögi mosollyal. — A másik öreg volt és törődött, önök ketten vol­tak ez egyedüli fehérek Bek­­vandoban, senki sem ellenőriz­hette. ön rengeteg alkoholt töl­tött belé, oly vidéken, ahol a mocsárláz dúl. És ime: egye­dül tért vissza. Ha az emberek ezt meghallják, azt fogják mondani: igen, igy lesz az em­ber milliomos! Egy pillanatra elhallgatott, JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 mert Trent arca rettenetes ki­fejezést öltött. — Parancsol még valamit? Da Souza összeszedte min­den bátorságát. — Igen. ön csúnyán cser­benhagyta a társát. — Hazugság! Húsz óra hosz­­szat cipeltem a hátamon, mig vérszomjas banda követett nyo­mon. Eltévedtünk és magam is inkább holt voltam, mint ele­ven. Vájjon ki tette volna meg az én helyemben, hogy ilyen körülmények között magával cipel egy élettelen testet. Men­jen az ördögbe! Da Souza az ajtó mellett ál­lott és amint előre hajolva re­kedten suttogott, Trentet azok­ra az ijesztő bálványszobrokra emlékeztette, amelyeket Bek­­vando szent erdeiben látott. — Az ön társa még nem volt halott, amikor elhagyta! — sziszegte a portugál. — Bal­gaság volt, hogy nem bizonyo­sodott meg erről. Négerek ta­láltak rá és fejedelmük elé vit­ték, akinek hatalmából Francis kapitány szabaditotta ki. Még ma is életben van! Trent egy pillanatig szinte kábultan állott. Monty még él­ne? De azután rögtön meg­nyugtatta a gondolat, hogy ez teljes lehetetlenség. Hiszen hal­doklóit, mikor otthagyta és csodák nem történnek. — Őrültség, amit mond, Da Souza. Azt hiszi, megfélemlít ezzel a vénasszonyos fecsegés­sel? — Amit én mondok, az mind igazság, akár féltucat bizonyí­tékot is felmutathatok, ön ok­talanul cselekedett! Trent emlékezetében villám­gyorsan cikázott át annak az estének az emléke, amikor még egyszer visszatért az őserdőbe, de Monty-nak nem akadt nyo­mára. Messze távolból hallat­szott a hangja: — Tegyük fel, hogy mindez megfelel a valóságnak: hol tartózkodott akkor Monty az egész idő alatt? Miért nem je­lentkezett, hogy jogos részét követelje? — Szelleme elborult. Elvesz­tette az emlékezőtehetségét és most Suro közelében egy misz­­sziósállomáson dolgozik. — És miért nem mondta el nekem mindezt már előbb? Da Souza vállat vont. — Nem tartottam szükséges­nek. Mindezideig közös érde­keink voltak és én okosabbnak találtam, ha nem tud róla. — Tényleg teljesen elvesztet­te az emlékezőthetségét? Da Souza habozott. — Fél testvérem, Sam tartja szemmel. Néha nagyon nyug­talanul viselkedik és sok min­dent összefecseg. De mit árt ez? Pénze nincsen és valószínű­leg nemsokára elpatkol. Hiszen időközben aggastyán lett belő­le. — El fogom hozatni, — mondotta Trent vontatottan.— Hadd kapja meg azt, ami meg­illeti. Éppen ez volt az, amitől Da Souza félt. Évek óta dolgozott együtt Trenttel, anélkül, hogy annak jelleméről tiszta képet alkotott volna magának. És csak azért hallgatott, mert nem ismerte eléggé. És most elkövetkezett a válság: elmon­dott mindent és ez saját bu­kását jelenthette. — Elhozatni? — ismételte.— Miért? Emlékezete elhagyta, eltekintve azoktól a dühroha­moktól, amelyekben időnként önönmagán tölti mérgét. Azt fogják gyanítani, hogy kész­akarva mérgezte meg alkohol­lal, hogy a szerződés záradéka késztette önt arra, hogy meg­szabaduljon tőle és hogy azért hagyta hátra Buchomaritól né­hány kilométernyire a vadon­ban, hogy a négerek intézzék el a többit. Ehhez járul még: hogy akarja kifizetni a részét? Meglehetősen jól ismerem az ön ügyeit. Papíron kétségkívül milliárdos. De ha önnek most egyszerre nyújtanák be az ösz­­szes követeléseket? Bizonyára nehézség nélkül kaphatna ma a City-ben egy millió angol fontot. De, jegyezze meg ma­gának, Scarlett Trent, hogy ha csak egy szót szólok, úgy még ezer fontot is nehezen tud majd mozgósítani. Bár itt van a szindikátus, amelynek óriási tervét tegnap véghezvitte és amitől engem gondosan tá­voltartott. De nem látja tisz­tán, hogy Monty létezése az egész vállalkozást szétrobbant­hatja? Mert ön olyat adott el, ami nem volt a tulajdona. . Trent nem válaszolt. Megér­tette, hogy ennél nagyobb csa­pás nem is érhette. Növekedő nyugtalansággal emléke zett Monty féktelen életvágyára és élvágyára, arra a mohóságára, amellyel, ha csak rövid ideig is, gazdagságának örömeit szeret­te volna élvezni. Az a Monty, aki vagyontalanul, félig elbu­­tulva, mint rosszul fizetett al­kalmazott, küzd a létért, mig Orvosi receptre készítünk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. a Vég ott leselkedik a közelben. Talán mégis a legjobb volna mindent kockára tenni és Montyt idehozatni, bármibe kerüljön is. De ekkor rettentő gondolat támadt agyában: mit döngöl majd ő arról az emberről, aki társát, egy tehetetlen beteget kegyetlenül elhagyott, oly kö­zel egy segélyt nyújtó teleptől? Vájjon tisztára moshatná-e magát valaha a gyávaság és hűtlenség vádja alól, a szerző­dés láttára, amely lesújtó ta­núsága aljasságának. Nehezen kapkodott levegő után és nyugtalanul járt föl­­alá a szobában. Száz gondolat rohant végig agyán. Tudatára ébredt annak, hogy ő is meg­változott. Az óriási összegekkel való dobálózás és gazdagságá­nak növekedése azt eredmé­nyezte, hogy borzalmas pénz­vágy költözött beléje. Befolyá­sos személyiségnek számított, nem bukhat most alá magas pozíciójából minden ellenállás nélkül. Nem vesztheti el tekin­télyét és vagyonát és nem te­heti ki magát erkölcsi meg­bélyegzésnek. s nem vetné­­e meg határtalanul az a nő, akinek képét évek óta tisztelte és akinek megjelenése néhány órával előbb egész belsejét fel­dúlta? A pázsiton át a kertbe meredt tekintete, szemöldökét összeráncolva nézett a távolba. Da Souza idegesen figyelte. — Ha elhozatja őt, —• szó­lott lassan, elgondolkozva — olybá veheti, mintha máris tönkrement volna. Irigyei uj­jongani fognak és az újságok élvezettel vetik magukat erre az izes falatra. És miért mind­ez? Hogy vagyont hullasson az ölébe egy olyan embernek, aki sokkal gyermekesebb lett, sem­hogy azt élvezhetné. Ezt az őrültséget önmaga előtt sem tudná megokolni! Trent vonásai görcsösen ösz­­szehuzódtak. (Folytatjuk.) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben Ára szállítási dijfal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállitunk! —

Next

/
Thumbnails
Contents