Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-12-05 / 23. szám

8-IK OLDAL Kis Dongó 1962 december 5. A SZERENCSÉTLEN LÓ Élt Párisban egy komikus, ki nem léphetet a szinpadra, anélkül, hogy egyet vagy mást szerepében nem levő csípős gú­nyaival meg ne támadjon. Ele­inte szerették, de később bosz­­szankodott rá mindenki. Ekkor a rendőrfőnök meglátogatta őt és igy szólt hozzá: — Tudja ön, hol van a Bas­tille börtön? — Elég hírre kapott. Ott la­kott hosszú ideig a “vasálarc” és ikertestvére XIV. Lajos rövid ideig. Voltaire pedig nem egy palack pezsgőt fogyasztott el benne. '— Jó, hogy ismeri; he belé találköltözni, nem jut idegen helyre. — Oh ez nagy megtisztelte­tés volna rám névé, de nem tu­dom mi által érdemelhetném meg? — Hagyjon föl az improvizá­ciókkal, mert becsületemre fo­gadom, ha valakitől a színpa­don még csak egy hangot hal­lok, ami nincs szerepében, azon percben a Bastille-ba küldöm. Ez idő óta egy élcét sem le­hetett hallani a komikusnak. Történt azonban, hogy a “Bájital”-t adták, mely operá­ban egy ló is fellép a szinpadra. A komikus a bámuló nép kö­zött volt, s midőn a doktor a legsebesebb nyelvpörgéssel báj­­szereit ajánlgatta, a ló nagyot nyerített. — Szerencsétlen! — kiáltott föl a komikus, veszve vagy! Ez nincs a szerepedben ... A rendőrfőnök rögtön börtönbe zárat, ezt nekem ünnepélyesen megfogadta.--------0 § ----------­MIÉRT DOLGOZIK A PARASZT SOKA? Mikor Krisztus urunk a föl- ; , , I dön járt, Peter ara kerte, hogy I a parasztoknak ne kelljen j olyan sokat dolgozniuk. A sokj esdeklésnek lett is eredménye, mert Krisztus urunk megen- j gedte, hogy a boldogulásukra J legyen elég ezután két órai munka. Nyomban útnak is in­dította Szent Pétert ezekkel a szavakkal: — Eredj el és mondd meg az embereknek, hogy ezután csak öttől hétig dolgozzanak. Szent Péter hajnalhasadtára a földön termett. Ám a jó hir- j rel már az első faluvégen meg­feneklett, mert a megörven­deztetett parasztok dehogy eresztették volna tovább, mig jól be nem pálinkázott. Mikor aztán mégis odáébbállott, pi­­tyókás fejjel nem azt jelentet­te, hogy öttől hétig, hanem, hogy héttől ötig dolgozzanak. ÖRÖK IGAZSÁG Mátyás király szava járása volt: Három dolgon nincs mit kapni: az újra forralt levesen, a kiengesztelt baráton és a sza­kállas asszonyon. GONDOLJON AZ ÓHAZÁ­BAN SZENVEDŐ VÉRE­INKRE! ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 23 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szó­rakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nó­ták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — ha­nem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ..................................................................................... Utca, box: ................................................................................. Város: ....................................................................................... Állam: ....................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — Göre Gábor bíró úr levelei MÁS Olvassuk ám régei a zujság­­ba, hogy a tribün keresőit por­téka, mondok a zannyukom­­nak: — Vögyünk tán mink is hát ojan tribünt, mert az valami ügön jó lőhet. Katufrék sógor is óhajtotta az tribünt, mivel hogy ü is szereti a jókat.. Mer aszondi, ha pénz is adnak érte a zide­­valósiak, mán az tsak valami lyóféle portéka lőhet. Mán aszcndi a zannyukom, — Isten őrizzön bennünket minden bűntől, de legalább az tribüntől, aki valami pesti bűn lőhet. — Mán mondok egy bűnnel több vagy kevesebb nem dönti föl az szekeret. — Nem nekünk való no. — Hallgass mondok, aminek ára van, bötse is van annak. Egy szótöbbséggel leszavaz­tuk a zasszont, azután beal­­kalmatoskodtunk az botba. Mondok: — Van-e itt ojan vétők? — Mitsoda vétők — kérdözi a zur. — Olyan tribünvétök,— ma­gyarázom neki. — Van, aszondi. Avval elő­­pörtzent az fij ókból holmi bi­­létás tzédulákat és aszondi 10 pöngő. — Mondok tisztőtt ur, mi­nek a? — Aszondi állhat kend vele. — Állhatok-e? — Állhat aszondi ameddig tetszik. — Mondok nem vagyok bo­lond, hogy pénzér ájjak, mikor ingyen is állhatok. Hát ilyen gorombák a pesti urak, hogy aszondi kifelé par­aszt és az hátam alá lódította az talpát. No mög is forgattam mán a botomat a felyem fölött mer mögtanitottam vóna böt­­sületre, ha az röndér oda nem lyön. Hogy osztán fölvirrattunk a lyubélenyos napra, oldalba ta­szítom a zannyukomat, mög Katufrék sógort is mögéntem a lábommal. — Tzoki föl mondok, ébregy­­etök az nagy napra! hát nagy ásitozva föl keltek. Mingyán mögfésüköttünk és mögmostunk a lábunkat. A zannyukom a zünneplős kend­­őjivel ékesitötte föl a fejit, én is a zünnepi gátjába igazítot­tam bele magamat. Katufrék sógor uj pipaszárat vásárolt. Annyi vót a zászló a zuccán, hogy ötven követválasztást ki löhetött vóna fcelüle állitani. — Mondok a zópérás komé­dia előtt, üjjünk mán föl an­nak a küvé változott asszonyi állatnak a hátára. Föl is segitött előre a sógor, azután mög a zannyukomat, de a röndér ránk káromkodott, hogy aszondi nem lu az se nem díván. — Hát akkor mondok, mi­nek ez ide, ha ülni se szabad rajta? — Aszondi a röndér, möny­­nyenek át kendtök az budai oldalra, ott jobban láthatnak mindönt az högyrül. Mögfogattuk az tanácsát, oszt akkor láttuk a Dunát is. Hát annál nagyobb vizet se lát­tam soha életömbe. Hidak is vannak rajta épületös szép nagy hidak. Egy palotán azt is láttuk kiírva, hogy Rudas für­dő. De mondok én bizony nem fürdők többet itten. Jöttek aztán az urak sorjába lóháton. Gyütt az kiráj is egy sárga hintóba, de se korona nem vót a fejibe, se palást raj­ta, se gombos bot a kezibe, tsak olyan vót, mint valami öreg katonatiszt.-----------.-5 ő ----------­AMI BIZTOS, BIZTOS Mr. Segismund kegyetlenül berúgva kerül haza. Azonban nemcsak a járása volt bizony­talan, hanem a bennelévő az a tudat is: hogy vájjon ő most tényleg otthon van-e? — Ami biztos, biztos — bü­­förögte magában, és ezzel fel­hívta a telefonközpontot: Halló, központ?! Itt 00-000, itt Mr. Segismund beszél? . . . Igen? Köszönöm ... Akkor rendben van. Csak azt akar­tam tudni, hogy valóban itt­hon vagyok-e. Hevesi dalok NE CSAK MUNKÁRA Ne csak munkára vess gondot S ne tégy magadból bolondot. Sok beszédnek sok az alja; Bölcs a badart nem hallgatja. Ha olvasgatsz a Dongóba: Gondolj néha Írójára. Ne sajnáld a dollárt tőle, Hagy a sok gond meg ne ölje. Búval, gonddal, hogy írhatna Jó vicceket a Dongóba; Azért küld el te is végre: 4 dollárt egy egész évre. Száz szónak is egy a vége: Hevesihez menni kéne. Akinek jó kedve szottyan, Hevesiékhez betoppan. Ott mindig szívesen látnak, Mint jóbarátot fogadnak. Ott a nép jól érzi magát, Ha isszák Hevesiék borát. Hevesi Cafe Angyal Ernő és Semperger Gyula tulajdonosok. 8010 WEST JEFFERSON AVE. Detroit. Michigan

Next

/
Thumbnails
Contents