Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-12-05 / 23. szám
1962 december 5. 6-IK OLDAL Kis Dongó ÁRVERÉSEN Egyik hires műgyűjtő hagyatékát árverezték. A kikiáltó éppen valamilyen szörnyű vese-velő mázolmányt mutat fel és ezt kiáltja hozzá: kiáltás! ára öt dollár! Sikerült a képet elsütnie. Nyomban utána egy hasonló képet kerit sorra: — Egy másik festmény. Ugyanattól a mestertől! ... ■--------------------------JÓTANÁCS Csak három dolgot fogadj meg, amit tanácsolok: Könyvből ne gazdálkodj; Nagy úrral jót ne tégy; Asszonyra meg ne haragudj. (Jókai)-------------------------I. J SÁMUEL JOHNSON (1700-1784) A hires angol iró, amikor azzal a hölggyel beszélgetett, akit később felesékül is vett, azt mondta neki, hogy nagyon szeretné feleségül venni, de ennek, sajnos három nagy akadálya van. — Az első az — magyarázta Johnson, — hogy nagyon alacsony származású vagyok; a második az, hogy nincs egy fillérnyi vagyonom se; a harmadik az, hogy volt egy nagybátyám, akit felakasztottak. A jövendőbeli feleség a következőképen válaszolt: — Ami az elsőt illeti, én nem a születésük szerint tisztelem az embereket; a második akadály sem akadály, mert magamnak sincs egy fillérnyi hozományom se; Végül pedig, ami a harmadik akadályt illeti, nekem bár nem volt olyan rokonom egy se, akit felakasztottak volna, de volt legalább húsz, akik azt megérdemelték volna.--------Ő MEGMONDTA Férj (néhány hónappal az esküvő után): Emilia, én azt hittem, hogy te gazdag vagy, és csak most derült ki, hogy egy fillér hozományod sincs... Feleség: De Aladár, én mindig hangoztattam, hogy te vagy mindenem... Nótázzunk egy kicsit EZ A KAZAL . . . Ez a kazal be széles, Széjjel vágta a ménes; Gyi fel édes deresem! Még az éjjel a rózsámat felkeresem. Ez a kislány szomorú, Nem kell neki koszorú Baba-dunna kell neki, Eszemadta! a babája vesz neki.-------------------------ETEDEN A FŰSZÁL ... MIND BÁNATRA HAJLIK “Etéden a fűszál mind bánatra hajlik, Az én kedves rózsám gondolkozik. Rab vagyok, rab vagyok, szabadulást várok, Tudja a jó Isten,, mikor szabadulok! Akkor leszen rózsám, haza jövetelem, Mikor kapufélfád piros rózsát terem, Azt pedig jól tudod, hogy soha se terem; így hát soha sem lesz hazajövetelem! Kivánod-e rózsám, szabadulásomat, Vagy jobban kívánod csendes halálomat?” “Csak azért kívánom csendes halálodat: Rabsággal töltőd el fiatalságodat!” EZ A KAPU TÁRVA ÁLL ... Ez a kapu tárva áll, Rózsa nyílik az udvarán, Eresz alatt gerle pár A szobában szép leány, Szép menyasszony. Szép menyasszony, jer elő, Itt a piros keszkenő, Itt a gyűrű karika, Ráillik az újadra, Szép menyasszony.--------.-«2 -------EZ A CSÁRDA NEVEZETES . . . Ez a csárda nevezetes, Gólya jár rá, nagy kelepes: Ha én gólya madár volnék, Ilyen házra nem is szállnék. Kidült, bedült az oldala, Belé jár az istennyila. A forgó szél dudol rajta, Boszorkánytánc van alatta. Hej kívül is, hej belől is! Ki van itthon, ha beteg is? Ki hoz nekem bort eleget. Piros lánytól jó kenyeret? Hej de itt senki sem felel, Csak az egy gólya kelepek Útra készül az is szegény, Nem ülhet a ház tetején. Gyerünk innen fakó lovam, Tisza ide nem messze van; A Tiszába megitatok, A Dunáig meg sem állok. HIRDESSEN LAPUNKBAN! A LEGJOBB EREDMÉNYEKET ÉRI EL! ESTE VAN MÁR, BESÖTÉTÜL A PUSZTA Este van már besötétül a puszta, Befelé szól már a gulya kolompja; Haza megyek, leheverek subámra, Rágondolok az én kedves babámra. Este van már, besötétül a határ, Kedves rózsám, szeretsz-e még igazán? Egy szép rózsát szakasztottam számodra, Neked adom azt a jövő farsangra. ESZTENDŐBE EGYSZER ESIK... Esztendőbe egyszer esik karácscony, Férjhez megyen a nagyságos kisasszony. Cse’bogár, cse'bogár, Kutya nem agár! Esztendőbe egyszer esik húshagyó, Akkor sütik minden háznál a pánkot. Cse’bogár, cse’bogár, Kutya nem agár! Esztendőbe egyszer esik nagypéntek, A kisasszonyt megcsókolni nem vétek. Cse’bogár, cse’bogár, Kutya nem agár! Jó volna, ha kétszer kéne bort szűrni, Mert hát akkor kétszer tudnánk berúgni. Cse’bogár, cse’bogár, Kutya nem agár! „Sajó kutyám,jaj be 1 mélyen aluszol‘5.
