Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-12-05 / 23. szám
2-IK OLDAL Kis Dongó 1962 december 5. A láthatatlan ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasztikus regény érdekes változatokkal szórakoztatja olvasóinkat. (Folytatás.) Asztali szokásai és evésmódja végleg dühbe hozott. Három ajtó nyilott a kis szobába, de egy sem volt nyitva. Nem hagyhattam el a szobácskát, amig ő odabent volt. Alig mertem megmozdulni a pupos éles hallása miatt. Légvonatot éreztem, fáztam és alig tudtam visszatartani a tüsszentést. amikor hallgatódzva állott előttem. — Megesküdtem volna! — morogta fejcsóválva. Szőrös, piszkos kezével a fejét vakarta. Nézte, csak nézte a lépcsőt. Nem látott semmit és morogva tovább indult. A keze már az ajtókilincsen volt, de bosszúsan, meglepve, újból megállott. Éles fülével meghallotta utána lopakodó mertem megnyomni őket. A j szobák nagyrészt butorozatlanul ásítottak. Másokban ősz- ( sze-vissza hányt szinházi hol- j mit találtam. Csupa másodkéz- j bői vett ócskaságot. A szinházi kacattal telt szoba mellett, egy I másik kamrában, jó csomó régi ruhát leltem. Mohón átkutattam az egész halmazt és keresgélés közben megfeledkeztem a pupos éles füléről. Hallottam csoszogó lépéseit és ahogy éppen idejében felkaptam a fejem a ruha-halomról, láttam, hogy megbotránkozva nézi az általam összehordott ruhákat és régi fajtájú revolvert szorongat a kezében. Csendesen állottam, mig ő gyanakodva, tátott szájjal bámult a ruhákra. — Itt kell lennie, — motyogta halkan. — Hogy az ördög vigye el! őszintén belefáradtam a helyzetbe, még mielőtt a boltos befejezte volna modortalan étkezését. Szegényes edényeit összerakta a teástálcára és felszedte a mustárfoltos abroszról a szétszórt morzsákat. Azután kivitte a telerakott tálcát a konyhába. Miután a két keze tele volt, nem csukta be maga mögött az ajtót — általában hanyagul bánt a jó ember az ajtókkal — és én követtem a kimondhatatlanul mocskos pincekonyhába. Ha tetszett, nézhettem, hogyan mosogatja el a piszkos fazekait, de csakhamar megelégeltem ezt az élvezetet, a téglapadló is hideg volt a lábam alatt s miután semmi keresnivalóm sem volt odalenn: csakhamar visszatértem a szobába és kényelmesen elhelyzkedtem a székében, a tűz mellett. A tűz már majdnem teljesen leégett és szórakozottan egy kevés szenet tettem reá. Ez a zaj rögtön felcsalta a púpost, aki elképedve állott a küszöbön. Körültekingetett a szobában és majdnem hozzám ért. De ez a gondos vizsgálódás sehogysem elégítette ki. Mégegyszer viszszatért a küszöbről és újból átkutatta a szobát. Hosszú ideig vártam a kis nappaliban. Végre előkerült a konyhából és kinyitotta a lépcsőre nyiló ajtót. Szorosan mögötte sompolyogtam. A lépcsőn hirtelen megállott, úgyhogy majdnem rábuktam. Egyenesen az arcomba bámult, December Irta: ölbey Irén — Hószárnyon száll az este kinn. A tél üveg kék pelyhein. Fény csillag. Oh lágy hópihék. Eszembe jut egy régi kép. Ott kinn fehéren hullt a hó. Gyerek voltam, vig és bohó. S benézett a jégfigurás Ablakon rám a Mikulás. Szakálla puha vatta volt, S az arca fénylett, mint a hold. Bajusza csupa zúzmara S lángolt két szeme csillaga. S nyílt az ablak hallgatagon S kis cipőimbe gazdagon Ömlött a kincs. És végtelen Öröm fogott el s félelem. Az ablak között csillogó Piros alma volt és dió ... Jaj, hova lett a drága múlt? Én nem tudom, tán elgurult. Az estém magányos, fakó, Kinn tétován libeg a hó. Ablakom egy-egy aszú ág Veri meg s a szomorúság, S már nem néz be jégfigurás Üvegén át a Mikulás. lépteimet. Egyszerre dürbe jött. — Ha ebben a házban nem bujkál valaki — kiáltotta káromkodva és befejezetlenül hagyta a csúnya szitkozódást. Zsebébe nyúlt, de nem találta meg a szükséges tárgyat. így zajosan lecsörtetett a földszintre. De én nem kisértem. Leültem a legfelső lépcsőfokra és vártam, mig visszatér. Már jött is, nagy morogva. Kinyitotta a szobaajtót, de még mielőtt utána surranhattam volna, becsapta az orrom előtt. Elhatároztam, hogy átkutatom a házat. Meg is cselekedtem, olyan zajtalanul, ahogy csak lehetett. A ház már nagyon régi volt, düledező és nedves. A papirkárpit lehámlott a falakról. Patkányok is megrágicsálták. A kilincsek rozsdásak voltak, úgyhogy alig FIGYELEM! FIGYELEM! Karácsonyra gondoljon otthoni szeretteire! Gyógyszer és csomagküldés IKKA magyarorszagi VÁMMENTES, szabadon választható árucikkek. Útlevél és vizűm beszerzése. Hivatalos befizetőhely. teljes garanciával a leggyorsabban TUZEX csehszlovákiai — Küldjön ön is ott, ahol minden magyar küld! — MAGYAR KÖNYVEK Regények, szótárak, szakkönyvek, szakácskönyvek, bibliák KIÁRUSITÁSI ÁRON kaphatók könyvosztályunknál. Kérjen könyvárjegyzéket. A. B. HORVTÁH, Box 898, Ingersoll, Ont., Canada. óvatosan becsukta a zaj tót s rögtön ráfordította a kulcsot. Azután a lépései eltávolodtak. Fogoly voltam. Vagy egy percig nem tudtam, hogy mit tegyek. Az ajtótól az ablakhoz futottam, azután elhatároztam, hogy folytatni fogom a ruhaválogatást. Haragos kísérletezésem közt újabb halmazt döntöttem le egy felső polcról. Ami azonnal visszaidézte sötétkedvü házigazdámat. Most az egyséer egyenesen belém rontott. Elképedve ugrott hátra. Megrökönyödve állott a kamra közepén. Lassan lecsillapodott: — Patkányok — vigasztalta önmagát és ajkára illesztette ujját. Láthatólag megzavarodott egy keveset. Én nyugodtan kiosontam a szobából. De a padlódeszka megroppant a lábam alatt. A pokolbeli kis szörnyeteg, revolverrel a kezében, végigkutatta az egész házat. Minden ajtót lezárt és sze,bébe dugta a kulcsot. Amikor 'észrevettem, hogy miben sántikál, valóságos dührohamot kaptam. Alig tudtam türtőztetni magam, hogy kivárjam a kedvező alkalmat. Azzal már tisztában voltam, hogy teljesen egyedül van a házban. így hát nem komédiáztam soká, I hane megyszerüen leütöttem. — Leütötte! — kiáltott fel Kemp. — Le. Fejbe vágtam, amikor lefelé ment a lépcsőkön. FelLane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. kaptam egy széket, amelyik a folyosón állott, a kezem ügyében és hátulról leütöttem. Úgy gurult le a lépcsőkön, mint egy kalimpáló rongycsomó. — De mégis-* ... Az emberiség közösen elfogadott törvényei szerint . . . — Ezek csak a közönséges, hétköznapi emberekre nézve kötelezők. Az volt a fontos, Kemp, hogy én felöltözötten kijussak a házból. Anélkül, hogy leleplezzenek. És nem volt más módom reá. így hát betömtem a száját egy XIV. Lajos király korabeli mellénnyel és belekötöztem egy lepedőbe. — Bekötözte egy lepedőbe? — Valóságos csomagot kötöttem belőle, hogy ki ne bújhasson. Jó eszme volt ártalmatlanná tenni azt a hülyét. Kedves Kempem, mit ül itt és bámul úgy reám, mintha legalább is meggyilkoltam volna. Értse meg, revolver volt a kezében. És ha felöltözötten meglát, úgy később pontosan leírhatott volna. — De mégis, — tiltakozott Kemp, — Angliában, manapság ... S az az ember otthon volt, a saját házában és önr . . nos, ön kirabolta. — Kiraboltam! ördög vigye el! Legközelebb majd egyszerűen tolvajnak nevez. Kemp, maga nem elég együgyü arra, hogy a régi húrokat pengesse. Hát nem érti meg az én helyzetemet? — Én megértem az övét is, Griffin! Aláthatatlan ember idegesen felugrott: — Mit akar ezzel mondani? Kemp arca keményre feszült. Mondani akart valamit, de erőt vett magán. — Úgy hiszem, mondotta teljesen megváltozott hangon, — hogy végeredményben n^m tehetett egyebet. Kelepcébe került. Ki kellett szabadulnia. De mégis . . . — Bizony kelepcébe kerültem, még pedig átkozott kelepcébe. (Folytatjuk.) JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870
