Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-12-05 / 23. szám
1962 december 5. 3-IK OLDAL Mi a haza? Tudjátok-e mi a haza? Az a hajlék, hol születtünk, Hol a dajka altatóan Dudolgatott dalt felettünk, Hol ákác lombja borul Ablak alatt az ereszre S eresz alján csicsereg a Villásfarku vidám fecske ... Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! Tudjátok-e, mi a haza? Az az udvar,, hol tipegtünk S gyönge kézzel a homokból Aranyvárat építettünk. Az a kis kert, hol virágot Kötözgettünk bokrétába S bokrétásan szenderegtünk Rózsabokor árnyékába ... Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! Tudjátok-e, mi a haza? Az a templom, Isten háza, Hol az ének szárnyain szállt Lelkünk fel a mennyországba, Ahol együtt imádkoztunk, Szüle, gyermek, testvér,, rokon, Hallgattuk a pap beszédét S hit ragyogott az arcokon ... Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! Tudjátok-e, mi a haza? Az a játszóhely a dombon Hol labdáztunk, kergetőztünk, A haza az édes otthon. Az a falu, az a város, Ahol vesszőn lovagoltunk. Az a határ, hol kalappal Tarkaszárnyu lepkét fogtunk. Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! Tudjátok-e, mi a haza? Kéklő hegyek koszorúja. Hol a pásztor furulyáját Édes.busan fújja, fújja, Hol a tölgyek mohos alján Kék ibolyák illatoznak, Gyöngyöket szór kristályvize A zuhogó patakoknak ... Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! Tudjátok-e, mi a haza? Délibábos aranyróna, Hol a szellő messze sikon Sárga kalász ringatója, Hol a népnek verítékét Issza be a föld göröngye! Kenyeret ad, áldást terem Munkájának hulló gyöngye... Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! Tudjátok-e, mi a haza? Erdő, mező, berek, liget, A mormoló habok közül Ránk mosolygó tündérsziget, Kárpátoknak büszke bérce, A Tisza és Duna tája, Minden kicsi kis rögöcske: Árpád vére hullott rája ... Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! Tudjátok-e, mi a haza? Mindnyájunknak szent bölcsőőseinknek pihentető (je, Szép, virágos temetője, Mindnyájunknak édesanyja, Hiven ölel a keblére ... Érte éljünk, ha kell haljunk, Áldás minden porszemére! Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! GYERMEKROVAT HONFOGLALÁS ________Kis Dongó__________ Amikor Árpád népe átkelt a Kárpátokon, hatalmas síkság tárult eléjük. Olyan nagy volt ez a síkság, mitha se vége, se hossza nem lett volna. Árpád vezér egy darabig szótlanul nézett a nagy messzeségbe. Azután odakiáltott egy csapat vitéznek: — Menjetek, járjátok be ezt a földet és hozzatok hirt felőle! A vitézek nekivágtak az idegen világnak. Bizony, napok s hetek múltak el, mire viszszatértek. De vidámak voltak. Jó hirt hoztak. — Kövér legelőket, termékeny földet, pompás erdőket, folyókat, patakokat és tavakat találtunk, — mondták. — Az erdőkben vadak tanyáznak. A folyókban és tavakban halak fickándoznak. Sem ember, sem állat nem pusztul itt éhen! Árpád vezér megsuhintotta széles kardját: — Gyerünk! Ezt az áldott földet nekünk teremtette, nekünk tartogatta az Isten. Foglaljuk el s alapisunk itt hont, hazát magunknak! Árpád és népe azzal leereszkedett a Kárpátokról az Alföldre. A Kárpátokon belül abban az időben több apró néptörzs lakott. Ezek a népek nem ismerték a rendes, békességes életet. Mindig harcoltak egymással. Bezzeg nagy volt a riadalom köztük, amikor megjelentek itt a honkereső vitéz magyarok! Több nép mindjárt meghódolt Árpádnak. Mások azonban ellenszegültek és szembeszálltak a magyarokkal. De Árpád és népe egy-kettőre legyőzte az ellenszegülőket. Ahol jó volt a föld, a viz, a levegő, ott mindenütt letelepedett a honkereső magyarok közül egy-egy csapat. így lassanként megszállták a Sajó, Zagyva, Berettyó, a Kőrösök és a Maros folyó vidékét. Egy nagyobb csapat végigszáguldott a Duna és a Tisza között is, le egészen a Szerémségig. Ez a csapat azután a Duna balpartján ütött sátrat. Egy másik csapat Árpád vezérlete alatt a mai Kelenföldnél átkelt a Dunán. De nem hidon mentek ám át a honfoglaló magyarok a Duna balpartjáról a jobbpartjára. Nem is csónakon vagy hajón. Akkoriban még nem volt hid a Dunán, sem csónak, sem hajó. Felfújták a levágott állatok bőrét és ezekre a tömlőkre ülve úsztak keresztül. Ezen a nagy folyón túl németek és morvák uralkodtak. Mindkét néppel kemény harcot kellett megvivni a magyaroknak. Árpád először a hatalmasabbik ellenfelet, a morva hadat támadta meg. Harsogtak a kürtök, csattogtak, villogtak a magyar kardok. S a harc a magyarok diadalával végződött. Ezután a vasba öltözött németekre került a sor. Biz azok hiába voltak vaspáncélba öltözve! A magyarok őket is legyőzték. A morvák és németek legyőzésével Árpád népe túl a Dunán is megvetette a lábát. A magyar vitézek a dicsőséges harcok után letelepedtek a Balaton és a Rába folyó mellékén is. Otthonra leltek. Jobb, áldottabb otthont nem is találhattak volna máshol. A Balaton mellett is, a Rába partján is termékeny volt a föld, kövér és selymes a fü. A termőföldet és a legelőket zugó erdők szegélyezték. Az erdők Ízletes vadakkal, a vizek meg még izletesebb halakkal kinálgatták a honfoglaló magyarokat. Amikor Árpád a maga csapatával átkelőben volt a Dunán, ugyanakkor egy nagyobb csapat kelet felé vonult. Ez a csapat nemsokára nagy hegyek közé, rengeteg erdőbe jutott. A rengeteg erdőkről el is nevezték ezt a földet Erdélynek. Erdély meghódítása nem volt nehéz feladat. Itt nem laknak olyan hatalmas népek, mint a morvák, meg a németek. Csak néha-néha bukkantak a magyarok egy-egy kisebb népcsoportra. Azok bizony nem tudták feltartóztatni a vitéz magyar sereget! Diadallal haladtak előre. Egyszer csak örömujongás fogadta a magyar vitézeket. A hunok örvendeztek és ujjongtak, akik Attila hatalmas birodalmának megsemmisülése után húzódtak meg itt a hegyek között. Hogyne örültek volna a hunok, amikor meglátták a magyarokat! Hiczen rokonok, testvérek voltak velük! — Telepedjetek meg nálunk, magyar testvéreink! — mondták a hunok. — Szívesen megosztjuk veletek ezt a földet s annak minden kincsét. Tömérdek kincs van ám ennek a földnek még a belsejében is! Aranyat, vasat, sót rejtegetnek magukban a hegyek. A honkereső magyarok otthont találtak itt is. Letelepedtek. Dr. Gáldonyi Miklós orvos 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay-ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 A Kárpátok övezett földön, most már nem volt olyan vidék, ahol meg ne ismerkedtek volna a magyar vitézséggel. 896-ban kelt át Árpád az ő népével a Kárpátokon. S négy esztendő múlva, már csak egy ur, egy hatalom volt itt: a magyar. Árpád ekkor nagyon bölcsen azt mondotta: — Legyen vége most már ezen a földön a harcnak! Lásson mindenki munkához, mert csak szorgalmas, munkás élettel tarthatjuk meg magunknak ezt a hazát! A harcnak vége is lett és megkezdődött a békés, munkás élet. Úgy éltek itt ezentúl a magyarok s a legyőzött népek, mintha testvérek volnának. Honja, hazája lett ez a föld a győzőknek is meg a legyőzötteknek is. Honszerző Árpád nagy munkájának befejezése után nemsokára meghalt. Hol van a sírja? Nem tudjuk. De neve, emléke mindig fennmarad, amig csak magyarok élnek a földön. Árpádot úgy tiszteljük, mint honalapítót, mert ő volt az, aki megszerezte nekünk a Kárpátok által koszoruzott földet, ami a mi hazánk lett: Magyarország.--------------.-a í (- 9-.--------------Miért meleg a bolyhos szövet? De hát nem is a szövet meleg, hanem a szövet apró bolyhái közt lévő levegő védi testünket a lehűléstől. A levegő ugyanis rossz hővezető, nem vezeti a meleget. Ezért nem fáznak a madarak sem, mert tollúk apró pihéi közt sok levegő van. A vatelin, amivel téli kabátunkat béleljük, szintén laza szövet, sok levegőt tartalmaz. És ugyanezért “melegít” az állatok szőréből készült falusi szűr vagy a városi bunda. Becsültesd meg külföldön a magyar nevet! Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja Egy szerény 4 dolláros ajándékkal egész éven át örömet okoz és szórakozást nyújt rokonának vagy jóbarátjának, ha megrendeli ajándékul a “KIS DONGÓ”*
