Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-12-05 / 23. szám

Hogyha kapsz majd borítékot egy-két elmúlt hóra: Ne felejts el pénzt küldeni majd a “KIS DONGÓ”-ra ! KlSi>ONGÓ ————— CLEABf FUN I ——■ Vol. 23. évfolyam, 51 — Detroit, Michigan — 1962 december 5. — 23. szám. ÉTKEZDÉBEN — Pardon uram, bocsánat!... Ön összetéveszti a kabátomat, az ön felöltőjével! — Az lehetetlen kérem. Ne­kem nincs is felöltőm ... ■ ■ ------------------------­VIRÁGOS HANGULATBAN — Te Lujza, hikk ... ejnye, a gyürődésit, hikk... csak most látom, milyen csúnya vagy ... Ha nem volnék olyan részeg, azt hinném, te vagy a felesé­gem ... — Pedig úgy rémlik Gregor, hogy mégis én vagyok az! BOSSZÚ Mama: Jól viseld magad Arnoldkám, mert rögtön meg­verlek! Arnoldka: És ha megversz anyu, akkor én megmondom a kalauzbácsinak, hogy már el­múltam hat éves. ELÉGTÉTEL — Uram, ön a feleségemnek a tyúkszemére lépett. Ezért ne­kem elégtétellel tartozik. — Nagyon szivesen. Állok rendelkezésére... — Látja ön azt az asszonyt abban az idétlen kék ruhában? Az az én feleségem. Menjen hozzá, lépjen a tyúkszemére és aztán kvittek leszünk. A “Kis Dongó” hirdetései a legeredményesebbek ! Feleség: Jenő, egyre inkább erősödik bennem az a meggyő­ződés, hogy a pénzemért vettél el, nem szerelemből... Férj: Ludmillám, nem cso­dálom, hogy ilyesmi jut eszed­be, hiszen folyton a tükörben bámulod magad ... STRANDON Kádárné: Jaj, nézze, Dobiné, a férje fuldoklik a mély víz­ben. Dobiné: Ó, én nem féltem őt. Az én férjem még véletlenül sem vesz a szájába vizet.-------­FÉLTÉKENYSÉG Az asszony: Te, Andris, te valahányszor egy csinos lányt látsz, mindig megfeledkezel ar­ról, hogy nős vagy!... Andris: Ó, dehogy . .. ellen­kezőleg. Éppen olyankor jut az eszembe! —------------------­AGGÓDÓ VŐ Orvos: Szegény Sörkerti ur. A maga anyósa nagyon rosz­­szul van. Sörkerti: Kedves doktor ur, kezelje úgy szegényt, mintha a maga anyósa lenne. A RIZS — Azt olvastam az egyik új­ságban, hogy a japánok két­száz különböző módon tudják a rizst elkészíteni. — A feleségem is ... Csak jól nem. CSAKIS ÚGY Nagysága: Mari, hogy lehet az, hogy ez a szék poros? ... Mari: Csakis úgy, nagysága kérem, hogy napokig nem ült rajta senki.-----------------------­KAKTUSZ-ÜGY — Teofil, kérlek, ez szörnyű, hogy te milyen ügyetlen vagy a borotválkozásnál!... Előtte olyan szúrós voltál, mint egy kaktusz. Most pedig olyan vagy, mintha beleestél volna egy kaktuszba! AZ ELSŐ EMBERPÁR Éva: És ha ilyen brutális le­szel, hazamegyek a mamához! Közeledik a karácsony! Szerezzen örömet szeretteinek, ismerőseinek könyvajándékkal. Válasszon mielőbb lapunk 4-ik oldalán lévő könyvjegyzékünk­ből és mi azt azonnal postára adjuk. CIGÁNYNOK Régen történt, hogy két ci­gányt halálra ítéltek rablógyil­kosságért. A két bűnöst a fo­lyó partján akarták felakasz­tani. Az első súlya alatt elsza­kadt a hitvány kötél, a cigány a vízbe pottyant, mire gyorsan elúszott. A másik cigány a fé­lelemtől dideregve könyörgött a hóhérnak: — Arányos huhérur, csóku- Iom á hálálveritékes gércsés ujjáit, éngem eris kötilre ákás­­son, mer nem tudok usni ... Az utóbbi években olyan az élet Magyarországon, mint a cseresznye evés. — Az ember hol köp egyet, — hol nyel egyet.--------*§§»>------­A kis Berci megkérdi az ap­jától: — Mondd, apuka, sok pénz ötven dollár, vagy kevés? — Az attól függ, fiam... Ha nekem kell megkeresni, bor­zasztóan sok. De ha anyádnak adom költőpénznek, gyaláza­tosán kevés. KÖZÖS SZERZEMÉNY Andor: Tegnap volt a felesé­gemnél az orvos és megállapí­totta, hogy súlyos idegbajban szenved. Jenő: Szegény... És a be­tegség öröklött? Andor: Dehogy. Közös szer­zemény.

Next

/
Thumbnails
Contents