Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-11-20 / 22. szám

8-IK OLDAL Kis Dongó 1962 november 20. KIBIC SORS Mr. Savanyu szenvedélyes kibic volt. Egyszer beült egy kávéházba kibicelni az egyik ismerősének, a Gödrösnek. Javában folyt a parti, amikor Mr. Gödröst telefonhoz hívták. Göre Gábor biró úr levelei ÚGY BELEGYÜTTEM, HOGY MÁSRUL IS SZÓLOK Ahogy a zutzán nézgelő­­dünk, mögtetzenek nekünk a potyografus képen a bótablak­­okba. — Mondok a sógornak, úgy látom, ezök mind el vannak találva, kivált a zöreg natsá­­gos ur a kutyájával, mög még a bot is a kezibe. Aszondi Katufrék sógor: — Képeltessük le magunkat mán mink is, ha mán itt va­gyunk. — Én is épp erre gondutam, mondok. Békotzogtatunk hát a bot­ba. A birói páltzámmal le is sodortam egy sor pápaszömet az fairül, minek okájért vesze­­ködött is az göndörhaju botos: — Mit akarnak? igy röfög. — Hát olyan kép eránt tisz­­tölködünk, — feleltem, — hár­munkat ögyre, ha ráférnénk, mivelhogy én vastag vagyok, hát nem tudom ráférünk-e? — Aszondi, mönnyenek ken­­tök a pokolba, nem itt van a potyográfus, hanem amott a szomszédos házban. No, hogy igy útbaigazított, fölkepesztettünk a másik ház pallósára, Hát ott lakott a po­tyografus ur, sarkig kék kabá­tos, ügön barátságos ur. Alkuttunk vóna, de ügön derágás vót, de aszonta, hogy még ü olcsón méri mivel hogy én olyan vastag vagyok. Meg aszondi, hogy nem ér rá sokat beszélni. Engöm a közepibe ültetőit, a zannyukomat mög a sógort a vállamra hajoltata. — Tessék aszondi mosolyog­ni egy kicsinyég. — Mosolyogni? — mondok I — minek? — Nevessenek aszondi. — Mit nevessünk? mondok. Három forintot kér az ur égy ilyen kis képér, oszt még ne­vessünk is. Előtzipel aztán a potyogra­fus valami hosszúlábú fakály­hát, aztán látjuk ám, hogy el akar bújni. — Mögájjunk, mondok, mér akar a zur elbújni? No, hogy aztán kiveszeköt­­tük magunkat, leképözött ben­nünket, de tsak három nap múlva táttuk az képet, rögtön megösmertük, hogy mink va­gyunk. De ahogy nézőm hátul is az képet, látom ám, hogy ott nincs sömmi, pedig nekünk van. — Hiba van a képbe, mon­dok. Mert lám, ha én a zurnak ojan bankóval fizetők, amej­­iknek tsak a zegyik lapján van kép, nem fogadi el. Hát tsak lássuk a hátomat is. Addig veszeköttünk, hogy végtire is leültetött, oszt kipó-; tulta a hibát, de ojan fajinul eltrafált háturrul is, hogy akárki megösmerhet onajtis. GONDOLJON az Óhazában szenvedő véreinkre! ELŐFIZETÉSI FELHIYÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 23 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szó­rakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nó­ták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — ha­nem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ..................................................................................... Utca, box: ....................................................... ............ Város: ....................................................................................... Állam: ....................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — Vegye át egy pillanatra a la­pomat és játsza le a partit he­lyettem — mondta a megza­vart kártyás a kibicnek. Mr. Savanyu boldogan vette át a lapokat és leült az üresen hagyott székre és a helyzethez illő komolysággal bemondta: — Kvart kassza, összes adu, család, ultimó ... Ebben a percben egy közép­korú, de annál harciasabb ki­nézésű hölgy jelent meg a há­ta mögött. — Hallja, maga csirkefogó! — rikácsolta a hölgy mézédes hangon. — Hát maga miatt jár haza az uram hetek óta hajnalban?! És esernyőjének nyelével alaposan fej beverte a boldog­talan kibicet, aki úgy került bele a kártyapartiba, mint Pi­látus a “Hiszekegy”-be. -----------———— SZENT PÉTER ÉS A HAJÓ-ÁCSOK Egyszer a Mester és tanítvá­nya, valahol a Duna mellett, a hajó-ácsoknál aludt. A szorgal­mas mestermberek másnap már pirkadatkor munkához láttak s Pétert csakhamar föl­verték a sok fürészeléssel. Egy darabig várt, hogy majd csend lesz; de mikor se vége, se hosz­­sza nem lett a nesznek, kiné­zett. —Tyü, itt baj van — mon­da, mikor meglátta, hogy a ge­rendán álló fölnek, a garanda alatt álló pedig lenek ráncigál­­ja a fűrészt. Mivel ilyen veszekedést még világéletében sem látott, föl akarta kelteni Krisztust, hogy tegyen igazságot; de amint lát­ta, hogy mestere igen mélyen laszik, inkább várt, mig az ácsok maguktól is elcsitultak. Mikor aztán reggelizni bemen­tek az egyik szin alá, Péter' ki­ment s ott a helyszínen arról győződött meg, hogy az elébbi tusát a nagy ácsfürész okozta. — Iszen, ha csak ennyi a ti bajotok —gondolá, — ezt a keveset magam is eligazítom. Fogta hát a fűrészt s a kö­zepén ketté törte. A nagy csat­­tanásra minden ács ott ter­mett. Péter kinálta kinek-kinek a maga részét; de ezek most az egyszer bolondnak nézték a fo­­gadatdan prókátort s ha az ék­telen kiabálásra Krisztus urunk ott nem terem, talán agon is ütik szegényt. A Mester' úgy összenyálazta az eltört vasat, hogy még a for­radás helye se látszott meg; Péternek pedig azt mondta az ámulók előtt: — Szó’gám, ha ezután látod, hogy rám szükség van, akkor es ik kelts föl engemet. A SIKER — Mi a siker? — kérdi a szinésztanár óra alatt egyik szininövendékétől. — A siker... a siker... — dadogja zavartan a növendék —, a siker a legfőbb cél... az egyedül boldogító eredmény... — Fiacskám — vág közbe kesernyésen a bölcs, öreg ta­nár, — ha majd már olyan idős leszel, mint én, akkor tud­ni fogod, hogy a siker egy­szerűen . . . főnév!---------------------------------­KÉTÉRTELMŰ VÁLASZ Kaunitz hercegről jegyezték fel ezt a kis történetet. A her­ceg Kopenhágában volt követ s mint diplomáciai képviselő­nek gyakran kellett nagy ven­dégségeket adnia és minden rendű és rangú látogatókat fogadnia. Mindenkivel kedves­nek lenni, közönyös, unalmas embereket szórakoztatni, bi­zony nem a legkönnyebb fel­adat. Kaunitz herceg egyik fo­gadónapján egy meglehetősen öntelt, de annál unalmasabb “előkelőséget” jelentett be ná­la a lakáj. Kaunitz vendége elé sietett. — Bocsásson meg, hogy za­varom — udvariaskodott a vendég, — bizonyára sok unal­mas látogatója volt már ma. Ó, a legkevésbbé sem — vi­szonozta finom mosollyal a herceg. — Ön az első ... A “Kis Dongó” hirdetései a legeredményesebbek ! Hevesi dalok NEM OKOS, KI ELTŰRI Nem okos, ki eltűri, Hogy gond zavarja életét, Igyál! A rossz kedvet legyűrni, Ez az igazi bölcseség! Ne hallgass álszent emberekre, Italuk legyen csak savó, Kocintsunk, kinek még Magyar a vére: Barátot is csak olyant válassz, Kire rábízhatod titkodat, Ki előtt megnyílhat a szived. Kinek elmondhatod álmodat. A borozó társaságnak Pohárcsengése a legszebb zene, Igyál pajtás! S ha üres a pohár HEVESI BORBÓL tölts bele! A Hevesi-féle Cafe-ban Található sok jó barát, Egymás egészségére üríti mind HEVESI borral telt poharát. Hevesi Cafe Angyal Ernő és Semperger Gyula tulajdonosok. 8010 WEST JEFFERSON AVE. Detroit, Michigan

Next

/
Thumbnails
Contents