Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-11-20 / 22. szám
8-IK OLDAL Kis Dongó 1962 november 20. KIBIC SORS Mr. Savanyu szenvedélyes kibic volt. Egyszer beült egy kávéházba kibicelni az egyik ismerősének, a Gödrösnek. Javában folyt a parti, amikor Mr. Gödröst telefonhoz hívták. Göre Gábor biró úr levelei ÚGY BELEGYÜTTEM, HOGY MÁSRUL IS SZÓLOK Ahogy a zutzán nézgelődünk, mögtetzenek nekünk a potyografus képen a bótablakokba. — Mondok a sógornak, úgy látom, ezök mind el vannak találva, kivált a zöreg natságos ur a kutyájával, mög még a bot is a kezibe. Aszondi Katufrék sógor: — Képeltessük le magunkat mán mink is, ha mán itt vagyunk. — Én is épp erre gondutam, mondok. Békotzogtatunk hát a botba. A birói páltzámmal le is sodortam egy sor pápaszömet az fairül, minek okájért veszeködött is az göndörhaju botos: — Mit akarnak? igy röfög. — Hát olyan kép eránt tisztölködünk, — feleltem, — hármunkat ögyre, ha ráférnénk, mivelhogy én vastag vagyok, hát nem tudom ráférünk-e? — Aszondi, mönnyenek kentök a pokolba, nem itt van a potyográfus, hanem amott a szomszédos házban. No, hogy igy útbaigazított, fölkepesztettünk a másik ház pallósára, Hát ott lakott a potyografus ur, sarkig kék kabátos, ügön barátságos ur. Alkuttunk vóna, de ügön derágás vót, de aszonta, hogy még ü olcsón méri mivel hogy én olyan vastag vagyok. Meg aszondi, hogy nem ér rá sokat beszélni. Engöm a közepibe ültetőit, a zannyukomat mög a sógort a vállamra hajoltata. — Tessék aszondi mosolyogni egy kicsinyég. — Mosolyogni? — mondok I — minek? — Nevessenek aszondi. — Mit nevessünk? mondok. Három forintot kér az ur égy ilyen kis képér, oszt még nevessünk is. Előtzipel aztán a potyografus valami hosszúlábú fakályhát, aztán látjuk ám, hogy el akar bújni. — Mögájjunk, mondok, mér akar a zur elbújni? No, hogy aztán kiveszeköttük magunkat, leképözött bennünket, de tsak három nap múlva táttuk az képet, rögtön megösmertük, hogy mink vagyunk. De ahogy nézőm hátul is az képet, látom ám, hogy ott nincs sömmi, pedig nekünk van. — Hiba van a képbe, mondok. Mert lám, ha én a zurnak ojan bankóval fizetők, amejiknek tsak a zegyik lapján van kép, nem fogadi el. Hát tsak lássuk a hátomat is. Addig veszeköttünk, hogy végtire is leültetött, oszt kipó-; tulta a hibát, de ojan fajinul eltrafált háturrul is, hogy akárki megösmerhet onajtis. GONDOLJON az Óhazában szenvedő véreinkre! ELŐFIZETÉSI FELHIYÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 23 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szórakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nóták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — hanem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ..................................................................................... Utca, box: ....................................................... ............ Város: ....................................................................................... Állam: ....................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — Vegye át egy pillanatra a lapomat és játsza le a partit helyettem — mondta a megzavart kártyás a kibicnek. Mr. Savanyu boldogan vette át a lapokat és leült az üresen hagyott székre és a helyzethez illő komolysággal bemondta: — Kvart kassza, összes adu, család, ultimó ... Ebben a percben egy középkorú, de annál harciasabb kinézésű hölgy jelent meg a háta mögött. — Hallja, maga csirkefogó! — rikácsolta a hölgy mézédes hangon. — Hát maga miatt jár haza az uram hetek óta hajnalban?! És esernyőjének nyelével alaposan fej beverte a boldogtalan kibicet, aki úgy került bele a kártyapartiba, mint Pilátus a “Hiszekegy”-be. -----------———— SZENT PÉTER ÉS A HAJÓ-ÁCSOK Egyszer a Mester és tanítványa, valahol a Duna mellett, a hajó-ácsoknál aludt. A szorgalmas mestermberek másnap már pirkadatkor munkához láttak s Pétert csakhamar fölverték a sok fürészeléssel. Egy darabig várt, hogy majd csend lesz; de mikor se vége, se hoszsza nem lett a nesznek, kinézett. —Tyü, itt baj van — monda, mikor meglátta, hogy a gerendán álló fölnek, a garanda alatt álló pedig lenek ráncigálja a fűrészt. Mivel ilyen veszekedést még világéletében sem látott, föl akarta kelteni Krisztust, hogy tegyen igazságot; de amint látta, hogy mestere igen mélyen laszik, inkább várt, mig az ácsok maguktól is elcsitultak. Mikor aztán reggelizni bementek az egyik szin alá, Péter' kiment s ott a helyszínen arról győződött meg, hogy az elébbi tusát a nagy ácsfürész okozta. — Iszen, ha csak ennyi a ti bajotok —gondolá, — ezt a keveset magam is eligazítom. Fogta hát a fűrészt s a közepén ketté törte. A nagy csattanásra minden ács ott termett. Péter kinálta kinek-kinek a maga részét; de ezek most az egyszer bolondnak nézték a fogadatdan prókátort s ha az éktelen kiabálásra Krisztus urunk ott nem terem, talán agon is ütik szegényt. A Mester' úgy összenyálazta az eltört vasat, hogy még a forradás helye se látszott meg; Péternek pedig azt mondta az ámulók előtt: — Szó’gám, ha ezután látod, hogy rám szükség van, akkor es ik kelts föl engemet. A SIKER — Mi a siker? — kérdi a szinésztanár óra alatt egyik szininövendékétől. — A siker... a siker... — dadogja zavartan a növendék —, a siker a legfőbb cél... az egyedül boldogító eredmény... — Fiacskám — vág közbe kesernyésen a bölcs, öreg tanár, — ha majd már olyan idős leszel, mint én, akkor tudni fogod, hogy a siker egyszerűen . . . főnév!---------------------------------KÉTÉRTELMŰ VÁLASZ Kaunitz hercegről jegyezték fel ezt a kis történetet. A herceg Kopenhágában volt követ s mint diplomáciai képviselőnek gyakran kellett nagy vendégségeket adnia és minden rendű és rangú látogatókat fogadnia. Mindenkivel kedvesnek lenni, közönyös, unalmas embereket szórakoztatni, bizony nem a legkönnyebb feladat. Kaunitz herceg egyik fogadónapján egy meglehetősen öntelt, de annál unalmasabb “előkelőséget” jelentett be nála a lakáj. Kaunitz vendége elé sietett. — Bocsásson meg, hogy zavarom — udvariaskodott a vendég, — bizonyára sok unalmas látogatója volt már ma. Ó, a legkevésbbé sem — viszonozta finom mosollyal a herceg. — Ön az első ... A “Kis Dongó” hirdetései a legeredményesebbek ! Hevesi dalok NEM OKOS, KI ELTŰRI Nem okos, ki eltűri, Hogy gond zavarja életét, Igyál! A rossz kedvet legyűrni, Ez az igazi bölcseség! Ne hallgass álszent emberekre, Italuk legyen csak savó, Kocintsunk, kinek még Magyar a vére: Barátot is csak olyant válassz, Kire rábízhatod titkodat, Ki előtt megnyílhat a szived. Kinek elmondhatod álmodat. A borozó társaságnak Pohárcsengése a legszebb zene, Igyál pajtás! S ha üres a pohár HEVESI BORBÓL tölts bele! A Hevesi-féle Cafe-ban Található sok jó barát, Egymás egészségére üríti mind HEVESI borral telt poharát. Hevesi Cafe Angyal Ernő és Semperger Gyula tulajdonosok. 8010 WEST JEFFERSON AVE. Detroit, Michigan
