Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-11-05 / 21. szám

1962 november 5. 7-IK OLDAL Kis Dongó Bekvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vadembe­rek között az őserdőkben. De min­dent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) De az asszonyok, tudja, az asszonyok mindjárt észre­­vesznek mindent. Látja, Julia, a mi drága leányunk oly fiatal még, valóságos gyerek. Az ember nem lehet soha eléggé óvatos. Nos, azt hiszem, ért engem? — Úgy érti, hogy távolitsam el a leányokat? Da Souza szétterpesztette uj­jait, ez a szokása még a régi időkből maradt meg, csak­hogy kezei most fehérek voltak és ujjain valódi gyémántok csillogtak. — Személyesen igazán elra­­gadóknak találom őket. De a feleségem azt mondta: “Hiram, ez a két lány igazán nem a mi ártatlan Júliánknak való tár­saság. Beszélned kell erről Trenttel, ő bizonyára be fogja látni.” Ugye, igaza van? Trent befejezte az előkészüle­teket és a hajkefével kezében, sajátságos mosollyal nézett a portugál idegesen rángatózó arcába. — Igen, nagyon is értem. Az ember sohasem lehet eléggé óvatos. Da Souza pislogott — vá­laszolni akart, de Trent meg­előzte. — Valamit mondok magá­nak, amit átadhat a feleségé­nek, maga gondos apa! Holnap elhagyják a leányok a házat. Meg van elégedve? Da Souza megragadta házi­gazdája kezét. — ó, ön nagyszerű, nemes .... — Hagyja abba és né nyúl­jon hozzám! De ne szóljon a feleségén kívül senkinek! A leányok még nem tudnak sem­mit. Lementek az ebédlőbe, ahol a többiek már az asztal körül vártak. Az asztalion trónolt Rachel da Souza asszony, fe­kete selyemruhájában, éksze­rektől borítva. Mellette csinos kis leány ült, nagy, félénk sze­mekkel ,sárgás-barna arcbőr­rel, szintén feltűnően volt öl­tözve ,de valami nemes bájjal, amelyet bajosan örökölhetett szüleitől. Ellen Montessor és Flossie a háziúr két oldalán JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 foglalt helyet. Ez a rendezés nem tetszett Rachel asszony­nak, de nem volt képes meg­akadályozni. Férje az üresen maradt székre telepedett. Fel­tálalták az ebédet és amint a pezsgősüvegeket kinyitották, a nyelvek is meg eredtek. — Nagyon meleg lehetett ma a City-ben, — sajnálkozott Da Souza asszony a házigazdán. —A mi Julienk hallatlannak találta, hogy önnek ott kellett lennie, mig mi gyönyörű park­ját élvezhettük, ő igazán min­denre gondol és mindenkivel együttérez. — Igazán kedves a leányá­tól! — Trent szinte sajnálatot érzett, mikor Julie látható za­varát észrevette. — Egészsé­gükre hölgyeim! Éljen Da Sou­za! Nehéz nap van a hátam mögött és most egy időre sze­retném elfelejteni, hogy mun­ka is van a világon. Ellen felemelte poharát és Trent felé intett. — Az ember sohasem ihatik eleget ebből, Trent! ó, ez az­tán egészen más, mint amihez mi szoktunk. Ugye, Flossie? — Da Souza, gondoskodjék hát Flossieról! — miért nem tölt neki? — szólt Trent. — Hiram! ... Da Souza visszahúzta kezét szomszédnője széke mögül és igyekezett elfogulatlan arcot vágni. Flossie kisasszony hal­kan kacagott — Rachel asz­­szony felháborodva sóhajtott. Milyen visszataszító társa­ság! — gondolta Trent. Iga­zán itt az ideje, hogy megsza baduljak tőlük. Tekintete a pázsiton keresztül a park bok­rokkal benőtt részébe vándo­rolt. Még világos volt — ha ő most benézne a nyitott abla­kon át? Mit gondolna?... Sö­tét pirosság szállott az arcá­ba és durván lökte vissza azt a puha kezet, amely az asztal alatt a térdét kereste. Hirtelen támadt egy eszméje, ragyogó, hasonlithatatlan eszméje. Fel­hajtotta poharát és hangosan nevetett szomszédnője Ízléste­len tréfáján. Újabb pezsgőt hozatott, amelyet a félénk Jú­liát kivéve, mindannyian har­sány örömmel fogadtak. Még Da Souza asszony is felenge­dett egy kissé és a hangok már elég bizonytalanokká vál­tak. Da Souza keze ismét a szék háta mögé siklott, anél­kül, hogy újabb megrovásban részesült volna. Ellen szemei hiába igyekeztek a nagylelkű háziúr szemének egy gyöngéd pillantását ellesni. Csak vala­mi rejtélyes mosoly játszott aj­kai körül. — Felköszöntő következik barátaim! — kiáltotta. — Bár­csak rám mosolyogna ismét a szerencse istennője! És kíván­janak nekem rövidesen más lakóhelyet, amely önöknek, re­mélem, épp oly kellemes ott­honuk lesz, mint ez itten. Hirtelen csodálkozás borult a társaságra. Senki sem ivott a köszöntőre. Ellen adott elő­ször kifejezést annak a kérdés­nek, amely mindnyájuk ajkán lebegett. — Mi a baja, Trent? Mit je­lentsen ez a fecsegés a szeren­cse istennőjéről és uj házról? — Nagy ég! Tehát még sen­ki sem tud semmit?... Azt hit­tem, Da Souza már régen el­­fecssegte az újdonságot. — Milyen újdonságot? — kiáltott a portugál kimeresz­tett szemekkel. Trent letette a poharát. — Kedves asztaltársaim, had magyarázzam meg né­hány szóban, mily bizonyta­lan a kereskedő ember ekzisz­­tenciája: Da Souza ólomszürke arc­cal hajolt az asztal fölé. — Mindjárt gondoltam mi­kor hazajött, hogy valami nin­csen rendben. De ön nem akarta, hogy önnel menjek a városba. Csak nem akarja talán azt mondani.. . — Tönkrementem,— mond­ta Trent mogorván. — Auszt­ráliai spekulációim úgy zu­hantak le, mint az őrület. Ma délben elhatározta a kormány­zóság, hogy nem támogat ben­nünket Bekvandóban. A bá­nyákat be kell zárnunk. Min­den részletet elfogok magya­rázni, ha érdekli önöket. De senki sem akart hallani többet a dologról. Úgy húzód­tak tőle vissza, mintha tolvaj volna. Csak az a kis sárgásbar­na leány volt őszintén szomorú és nézett rá szánakozva. — Egész birtokomat megvé­telre ajánlottam, — folytatta Trent. — Holnap jönnek a becslők. Talán a legjobb volna még ma este csomagolni. De hadd igyunk meg még nyu­godtan egy üveggel! Minek is rontanánk el az utolsó vidám órákat?... Rachel asszony szó nélkül felemelkedett és kirohant a szobából. Férje előredőlt, fejét kezére támasztva. A két köny­­nyüvérü leány összesúgott, majd felálltak és eltűntek. Trent nyugodtan hagyta el helyét és kiment a kertbe. Ha­tározott lépésekkel szelte ke­resztül a pázsitot és halkan maga elé nevetett. Mindany­­nyian azonnal léprementek. A kertkapunak támaszkodott és hirtelen elkomolyodott. Az esti Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. szél édes illatokat hozott. Hal­kan mozogtak a sötét ágak. Trent mozdulatlanul állott, mély gondolatokba merülve. — Hihetetlen, milyen fara­gatlan tuskó voltam! — dör­­mögött. — Ott állott, azon a helyen. Nem érdemiem meg, hogy ugyanazt a levegőt szív­jam vele. Egy pillantást vetett a háta mögé. Az ablakokból Da Souza és a két leány sziluettje raj­zolódott ki. Trent vonásai megmerevedtek. — ördög és pokol! Disznó­ólát csináltam a házamból. De mégis koldusból milliomossá lettem! Hát nehezebb lenne ■ennél magamon változtatni? Holnap — és arra a pontra szegezte tekintetét, ahol az idegen nővel találkozott — holnap meg fogom kérdezni! Mikor visszafelé indult, tö­rékeny, köpenybe burkolt alak lépett elő a bokrok közül. Julia volt, akit gyötrő zokogás rá­zott. — Egy pillanatra, Trent ur! — tört ki belőle gyorsan és nehezen. — Vártam önre. Meg akartam önnek a jóságát kö­szönni és elbúcsúzni öntől. Na­­gyon-nagyon sajnálom önt és remélem, hogy nemsokára visszatér a szerencséje és a pénze. Egyetlen pillantás, amelyet arcára vetett, meggyőzte a le­ány őszinteségéről. Szívélyesen szorította meg a feléje nyúj­tott kezet. (Folytatjuk.) A “Kis Dongó” könyvtárából az alábbi könyveket tudjuk postafordultával küldeni: — Folytatás — Tóth: Magyar irodalomtörténet 4.25 Tóth: Magyar Írod. történet ..... 5.40 Tóth: Tiszta férfiuság ............... 2.50 Torjai Szabó: Zenedélután a kétviz közt ............................. 1.50 Vajay: Elevenkó' ......................... 1.50 Vajay: Szentelt berek ............... 2.00 Vaszary: Tubák csodálatos élete 2.00 Vaszary: Macska felugrott az asztalra ..................................... 3.60 Vaszary: Ketten Páris ellen..... 2.50 Wass: A funtineli boszorkány. .. 6.90 IVass: A 13 almafa ................... 2.50 Wass. Antikrisztus és pásztorok 3.00 Wass: Tavak könyve .............. 1.25 Wass: Why ............ 1.00 Wass: Ember az országút szélén 1.00 Wren: A kék csillag ................... 2.00 A könyvrendeléseket kérjük lapunk kiadóhivatalának címezni: KIS DONGÓ 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Utánvétel (C.O.D. nem szállítunk. LEGSZEBB AJÁNDÉK A KÖNYV! Válasszon és mi postafordultával megküldjük önnek.

Next

/
Thumbnails
Contents