Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-11-05 / 21. szám

2-IK OLDAL 1962 november 5. Kis Dongó A láthatatlan ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasz­tikus regény érdekes változatok­kal szórakoztatja olvasóinkat. (Folytatás.) A dobozok, a csipkés gön­gyölegek, az édességes skatu­lyák és füszercsomagok: min­den visszakerült a polcokra: rekeszekbe rendezve elrak­ták. Amit nem lehetett levenni, azt zsákvászon ponyvával leta­karták. Végül felforditották a székeket az elszámoló asztalok mellett és szabaddá tették a padlót. Amint elvégezték a dolgukat, a fiatalemberek és lányok élénk beszélgetés közben a kijárathoz szaladtak. Soha­sem láttam még ilyen vi­dám kiszolgáló személyzetet. Ezután a seprőt forgató gyer­kőcök jöttek, akik felseperték a helyiséget. Alig' tudtam ki­térni előlük és még' igy is be­leütöttem a bokámat egy fe­­lémforditott seprünyélbe. Vég­re, egy jó órával a boltcsukás után, hallottam, hogy véglege­sen bezárják az ajtókat. Csend borult a magányos áruházra és én zavartalanul bolyonghat­tam a kiürített elárusító asz­talok között, a tágas erkélyen és kirakathelyiségekben. Sö­­es ííiüia vöTu minden. *70x11- kor az egyik kijárati ajtó fe­lé tévedtem, hallottam az ut­cán járó-kelők lábdobogását. Legelőször is azt a helyet láto­gattam meg, ahol a harisnyá­kat és keztyüket láttam. Sötét volt, sokáig kellett keresgél­nem, mig az egyik pénztárfi­ókban gyufásöobozt találtam. Ezután gyertyát kerestem. Le kellett rántanom a takaró­vásznakat és át kellett kutat­nom a dobozokat, mig végül megleltem a szükséges holmi­kat. Meleg és puha gyapjú al­sóruhát vettem magamra, vas­tag harisnyát, azután átsétál­tam a ruhaosztályra. Itt is ki­válogattam mindazt, ami kel­lett. Teljes öltözet ruhát, nad­rágot ,mellényt, kabátot és fel­öltőt választottam. Széles ka­rimáj u, papnak való fekete kalapot. Minekutána felöltöz­tem, megint embernek érez­tem magamat és a következő gondolattal ételt kívántam. Fölmentem az emeletre, ahol a frissítőket árulták. Itt hideg húst találtam és kávét a kanna fenekén, amit a gázon azonnal fölmelegitettem. Jól­laktam. Azután még végigsé­táltam az emeleten, mert ta­karókat kerestem éjszakára. Véletlenül a csemegeosztályra kerültem. Csokoládét és cukros gyümölcsöt fogyasztottam, — többet is a kelleténél — és fi­nom, fehér bourgundi bort it­tam hozzá. A csemegeosztály mellett játékokat árultak. Ek­kor kitűnő eszmém támadt. Mesterséges orrot illesztettem az arcomra és sötét szemüve­get akartam föltenni hozzá, de az áruház nem rendelkezett látszerész osztállyal. Hiányzó orrom már eddig is aggasztott. Gondoltam: befestem. De ez kényelmetlen lett volna. Most, legújabb fölfedezésem az ál­­szakállakra és álarcokra terel­te figyelmemet. Végül is alud­ni tértem egy csomó összehal­mozott tolidunyhán. Melegen és puhán feküdtem és elalvás előtt kellemes gondolatok- fog­lalkoztattak. A testi jóérzés lelki összhangot váltott ki be­lőlem. Azt képzeltem, hogy reggel észrevétlenül kisurran­hatok. Felöltözködve, nyakál­­talvetőbe takarva arcomat. A pénzért, amelyet a pénztárfi­ókból loptam, szemüveget vá­sárolok és igy teljesssé teszem álöltözetemet. Zavaros álmok­ba zuhantam. Az utolsó napok rendkívüli eseményei furcsa képekben kavarogtak elmém­ben. Volt öreg házigazdám dü­höngött hajdani szobámban, termetes fiai bámultak vala­min, mig a ráncos, öreg banya macskáját követelte. Újból át­éltem a különös érzést, amely Szerkesztői üzenet Ha sztrájkol, vagy mun­­kanélkül van és az újság elő­fizetése esedékessé válik, ír­jon egy postakártyát és mi haladékot adunk az előfize­tés beküldésére. borzongatott, amikor a látha­tatlanná lett posztó eltűnt sze­meim elől. Aztán széljárta ko­pár domboldalon állottam, apám nyitott sírja melett és a kopott, öreg lelkész egyhangú mormolását hallottam: — Föld a földhöz, hamu a hamuhoz, por a porhoz térjen. — Te is — mondotta egy félelmetes hang és ellenállha­tatlan erő kényszeritett a sir­hoz. Birkóztam, kiáltottam, a gyászolókat hívtam segítségül. De azok kőkemény dermedt­ségben állottak ott és csak az egyházi szertartás szavaira fi­gyeltek. Az öreg pap sem törő­dött velem. A szentbeszédet mormolta. Megértettem, hogy az emberek nem láthatnak és nem hallhatnak többé, mert földöntúli erők uralkodnak fe­lettem. Hiába küszködtem. Valami a gödörbe hajított. A koporsó csikordult, amikor reázuhantam. Lapátokkal do­bálták reám a rögöt. Senkisem tudta, hogy ott vagyok. Gör­csösen rángatództam és feléb­redtem. A sápadt londoni pirkadás világított be az ablakon. A szürke reggeli fény beszűrő­dött a leeresztett redőny-nyi­­lásokon. Felültem és egy ideig nem értettem, hogy hol va­gyok, Mit jelent ez a tátongó, üres helyiség, az összegöngyö­­litett áruival, felhalmozott dunyhái és párnáival, acélpil­léreivel és pénztár asz tálaival? Mire magamhoz tértem és új­ból visszaemlékeztem minden­re, már közeledő hangokat hallottam: Távolabb már világos volt, mert több osztályon felhúzták már az ablakredőnyöket. Két férfi jött felém. Talpraugrot­­tam, nehogy ott találjanak. De azok figyelmesek lettek a neszre, — Ki az ott? — kiáltotta az egyik. — Megállj! — ordította a másik. Lélekszakadva menekültem. Amint befordultam a folyo­són, fejnélküli alak létemre, egy kis tizenötéves suhancba botlottam. Mikor igy fejetle­nül meglátott, iszonyodva fel­­sikoltott és én leütöttem. Ro­hantam tovább, de a követke­ző szegletnél meglapultam egy áruval halmozott asztal mö­gött. üldözőim nagy robajjal elszaladtak mellettem. — Be kell csukni az ajtó­kat! — kiáltották többen. Má­sok kérdezősködtek és bonyo­lult tanácsokat adtak egymás­nak, hogy és miképen fogja­nak el engem. A földre lapultam és nem tudtam, hogy mitévő legyek. Csodálatosképen nem jutott eszembe a menekülés legegy­­szerüb módja: hogy gyorsan levessem a ruháimat. Azt hi­szem, azért nem gondoltam erre, mert szilárdan elhatároz­tam volt, hogy ruhástól futok ki innen. És az elhatározás ön­NE FELEDKEZZÉK MEG OTTHONI SZERETTEIRŐL! Gyógyszer és csomagküldés IKK A magyarorszagi VÁMMENTES, szabadon választható árucikkek. Útlevél és vizűm beszerzése. Hivatalos befizetőhely. teljes garanciával a leggyorsabban TUZEX csehszlovákiai — Küldjön ön is ott, ahol minden magyar küld! — MAGYAR KÖNYVEK Regények, szótárak, szakkönyvek, szakácskönyvek, bibliák KIÁRUSI­­TÁSI ÁRON kaphatók könyvosztályunknál. Kérjen könyvárjegyzéket. A. B. HORVTÁH, Box 898, Ingersoll, Ont., Canada. Orvosi receptre készitUnk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. tudatlanul kormányozta cse­lekedeteimet. Azután fölfede­zett valaki és elkiáltotta ma­gát: — Ott van! Talpra ugrottam. Felkap­tam egy széket, hozzávágtam ahhoz, aki kiáltott. Megfordultam. Egy másik segédbe ütköztem. Ezt is legá­zoltam és felfutottam a felső emeletre. De ez hamarosan talra ugrott. Rohant utánam a lépcsőkőn. A lépcső tetején halomba rakva hevertek a tarka s z i n ü agyagedények. Hogy is hívják ezeket? — Művészi cserépipar — su­galmazta Kemp. — Művészi cserépipar. Ez az. Nos tehát én sarkonfordul­­tam. Felkaptam egy virágtar­tót és üldözőm együgyü fejé­hez vágtam. Azután az egész művészi cserépipart utána zú­dítottam. Most már minden irányból összeszaladtak az em­berek. őrült futamban rohan­tam a frissítőkhöz. Ott a fe­hérbe öltözött szakács rontott reáih. Kétségbeesett erőfeszíté­sek után a lámpák és fémáruk között voltam. A pénztár mö­gé torlaszoltam magam s vár­tam a szakácsomra. Nekihaji­­tottam egy súlyos bronz lám­pát. Földrezuhant. És én a pénztár mögött kuporogva, amilyen gyorsan csak tudtam lehánytam magamról a ruhá­kat. A felöltő, a kabát a nad­rág, a cipő is lejött valahogy, de a gyapjuruha úgy tapadt reám, mintha a saját bőröm lett volna. Ujab üldözők jöttek. A szakácsom aléltan feküdt a pénztár túlsó oldalán és én kergetett vadként menekültem tovább. — Erre, erre, rendőr! — ki­áltotta valaki. Most megint a derékaljakhoz kerültem, való­ságos szekrény-útvesztőbe. A szekrények megmentettek. A labirintusban végre kibújtam az alsóruháimból. Szabad em­berként állottam. Legfőbb ide­je volt, mert a rendőr és há­rom áruházi alkalmazott már utolértek. Rávetették magukat szétszórt ruhadarabjaimra. (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNEK, temetésrendez« 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555

Next

/
Thumbnails
Contents