Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-11-05 / 21. szám
1962 november 5. Kis Dongó 3-IK OLDAL A szél és a nap — Irta: Gyulai Pál — Egykor régen szél urfival Fogadott az öreg nap: Egy vándor köpenyét melyik Lophatná le hamarabb? Jött a szél s magát fölfuván, Zugott-bugott, ahogy tudta; A köpenyt úgy húzta, futta. Hát a vándor mit csinál? Elébb ugyan félelmében Ijedten kap fühöz-fához, De a köpenyt majd a vállhoz Szoritgatja s odébb áll. Mosolyog a jó öreg nap, S hő sugárral, fényes-szépen Megindul a tiszta égen. Hát a vándor mit csinál? Lassabban megy, meg is izzad; A meleget alig állja; Majd a köpenyt földhöz vágja, S hogy pihenjen rajt, megáll. Egykor régen igy nyeré meg Szél urfit az öreg nap: Többet ésszel, mint erővel, így közel, úgy hamarabb.-----------ííjfc»-.----------A szövetről Valamikor réges-régen, minden háziasszony maga fontaszőtte a vásznat, szövetet, amiből aztán a ruházatot varrták maguknak. Kis falukban, amelyek meszsze esnek a vasutaktól, még találni olyan házakat, ahol ma is igy van ez. Kézi orsón, vagy lábbal hajtott rokkán fonnak a falusi asszonyok, s házi szőr vőszékükön szövik meg a szövetet. Szép is, jó is, erős is ez a háziszőttes, de nagyon lassan készül és nagyon fáradságosan. Azt a tömérdek sok szövetet, ami az öltözködésünkhöz szükséges, ma már nagy gyárakban állitják elő. A szövetek egyrészét gyapjúból készitik, vagyis: gyapjúból készült fonalból szövik. Másfajta szövetet, vásznakat pedig növényi anyagból, lenből és kenderből gyártanak. Akármilyen anyagból készül is a szövet, előbb a fonalat sodorják a rövid gyapjuszálakból, azután ebből a fonalból nagy, bonyolult gépek szövik meg a szövetet. A szövőgépből kikerült kész szövet is sok gépen megy még keresztül, amig tökéletesen kikészítve, festve, keményítve kartonra csavarva megjelenik a kirakatokban. GYERMEKROVAT EMESE ALMA A Világhódító Attila halála után négyszáz esztendő múlhatott már el, mikor Hunor testvérének Magyarnak nemzetsége megmozdult Szittyaországban, hogy visszaszerezze Attila földjét. Azt a földet, amelyről az öregek olyan csodálatos szépeket meséltek, regéltek. A legszebb, azok között az országok között, amiket Attila meghódított. Fekete földje, édes a vize, zöld selyemnél zöldebb és puhább a füve. Megmérhetetlen nagy síkságokon keresztül két hatalmas nagy folyam hömpölyög: a Duna és a Tisza. Körös-körül a síkságokat erdőkboritotta hegyek szegélyezik. A tündérek földje sem lehet ennél szebb és ékesebb. Öreg és fiatal, mind készülődött Attila földjére. Hegyek és völgyek zengték: Visszaveszszük Attila földjét. Örvendezett mindenki, csak Előd volt szomorú. Előd és az ő felesége: Emese. Előd Attila dédunokája, Szittyaországban az első ember. Vitéznek a legvitézebb, bölcsnek a legbölcsebb, öregnek is a iegöregebb. Mérhetetlen bánat ült a lelkén: nem volt gyermeke. Éjjel-nappal kesergett ő is, a felesége is. Csak egyért imádkozott Emese: fiúért, aki felváltsa az apját, aki utódja legyen a vezérségben. Isten meghallgatta Emese! könyörgését, egy éjszaka csodálatos álmot látott. Látta Attilát a fiaival, amint szárnyas paripákon végigszáguldottak a pusztákon, Szittyaország földjén, nyomukban a hun vezérek és Attila kezében lobogó lengett. A lobogón turulmadár, a szárnyát csattogtatja s egyszerre csak elröppen a lobogóról és egyenesen az ő ölébe száll, keblére hajtja a fejét és ott elszenderül. Emese keble megnyílik és patak vize csörgedez elé abból. Aztán a patak nő, nő, nagy folyammá dagad, elterül Szittyaország földjén, áttör erdőkön, hegyeken át az ország határán s úgy folyik tovább az egész világon. Ez igazán csodálatos álom volt. Egyszeribe hivatták a táltosokat. — A te álmodnak magyarázata, — mondta a táltosok elseje, — nagy öröm nekünk. Azt jelenti az álom, hogy Isten egy fiúgyermekkel áld meg, aki megnövekedvén elvezeti a magyar nemzetséget Attila földjére. És a táltosok jövendölése beteljesedett. Álom mondta meg a fiú születését, tehát az újszülött fiú az Álmos nevet kapta. Teltek, múltak az évek, daliás szép vitézzé serdült Álmos, nagyra nőtt észben és erőben. Erejének és vitézségének hire eljutott messzire. A csüggedő, aggályoskodó lelkületüek is megbátorodtak és Álmos indító szavára elindultak mind: öregek, ifjak, asszonyok, gyermekek, hogy elfoglalják Attila örökségét. Rengett a föld, hajladoztak a fák, amerre a magyarok elvonultak. Erdőből pusztaságba, pusztságból erdőkbe, hegyeken, völgyeken át, járatlan utakon, meg-megpihenve, hömpölygött tovább a honszerző magyarok áradata. Ködbe borult a világ Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — A kis Bodnár Jancsi korán ébredt. Messze volt az iskola, fél hétkor el kellett indulnia. Mikor öltözködött, kikukkantott az ablakon, hogy lássa, milyen idő van odakint. De bizony nem látott semmit. Azt hite, hogy alszik és csak álmodja, hogy felkelt. Megdörzsölte szemeit. Újra kinézett. Most sem látott semmit, csak valami sürü fehérséget. Besietett a konyhába édesanyjához: — Édesanyám, tudja-e mi újság? — Mi újság, kis fiam? — Elnyelte valami a világot! Csak a mi házunk van meg, a többi minden eltűnt! — szólt mosolyogva Jancsi. — Jaj nekünk! — csóválta meg fejét az édesanyja, de csak tréfából, mert ő tudta, hogy mi nyelte el az udvart, az istállót meg a világot. Jancsi is tudta, hogy megvannak a fák, a házak, az erdő, de még az iskolát is a helyén találja majd. Csak most köd borit el mindent. Közelgett az iskolába indulás ideje, de-a köd csak nem tisztult. — Az orrát sem látja majd ez a gyerek. Hogyan talál el az iskolába? — aggódott Bodnár néni. Bodnár bácsi vette kabátját, kalapját, meg a botját. — Elkísérlek, kis fiam. Szétfujjuk a ködöt, gyere! Eggyüt ballagtak a falu felé vezető utón. Bizony alig láttak az orruk hegyéig, de Bodnár bácsi boztosan haladt. Fejük felett a ködben vadludak kiáltoztak: Gá-gá! Gági-gá! — Érdekes — mondta Jancsi, hogy a vadludak nem tévednek el a ködben! Milyen ügyes is a vadlud! Alig haladtak száz lépést, mikor repülőgép búgott el a fejük felett, messze fenn a ködben. Jancsi most csodálkozott csak igazán. — Édesapám félek, hogy az a repülőgép neki megy a toronynak! Hiszen olyan sürü a köd, hogy nem lát szegény pilóta! Édesapja igy válaszolt: — Kis fiam, te most egymás után két érdekes dolgot tapasztaltál. A vadlud a ködben is repül felettünk, pedig ő sem lát. A jó Isten azonban olyan tájékozási érzéket adott az égi madaraknak, hogy érzik az irányt, a távolságot. Ezért repülnek bátran most is. — Én azt hittem, eltévedtek és ijedtükben kiabálnak! — szólt Jancsi. Azután ezt kérdezte: — Édesapám, a repülőgép pilótája is érzi az irányt és azért nem megy neki a toronynak? — Nem, kis fám, az embernek nincs ösztöne, mint az állatnak meg madárnak. De az embernek észt adott az Isten. A repülőgép azért tud repül- I ni a ködben is, az éjszakai sietségben is, mert olyan mérőeszközei vannak, amelyekkel jól tud tájékozódni. Egyébként a repülőgép vezetőjét még a repülőtérről is irányítják rádió segítségével. Majd ha nagyobb leszel, akkor jobban megérted ezeket a csodálatos készülékeket. De addig se féltsd a polótát, nem fogja ledönteni a tornyot. Amint lassan közeledtek a falu felé, hirtelen felszakadt a köd. Ott állt előttük a falu, alig pár száz lépésnyire. A fehér házakat megvilágította a köd mögül előbujt nap. Bodnár bácsi megállt. — Isten veled, kis fiam, én visszafordulok. Lehajolt, megcsókolta Jancsi arcát, aztán mosolyogva szólt: Mondd, kisfiam megtaláltad a világot, amit elnyelt a köd? ... — Meg, meg, édesapám! — nevetett Jancsi és vidám szívvel ment az iskolába. De mielőtt belépett a kapun, még felpillantott a templom tornyára, megvan-e? Megvolt az is, nem döntötte le a repülőgép. Legolcsóbb és legszebb ajándék névnapra, születésnapra, vagy bármely más alkalomra a a “Kis Dongó“ Előfizetése egy évre 4 dollár.
