Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-10-05 / 19. szám
1962 október 5. Kis Dongó 7-IK OLDAL Bekvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vademberek között az őserdőkben. De mindent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) Hangja éles és metsző volt. Trent akaratlanul is összehasonlitotta azoknak a nőknek a hangjával, akiknek idegen világában időzött ma délután. Visszautasító tekintettel nézett végig rajta. — Megtakaríthatta volna a fáradságot. Nincs szükségem az autóra, gyalog fogok menni. A leány megrázta fürtös fejét. — Úgy látom rossz kedvében találtam. Talán egyedül szeretne lenni? — Tulajdonképen igen. A szőke leány elpirult. — Ahogy tetszik! — szólt élesen. — Nem szokásom a tolakodás. Trent vállat vont és a soffőrhöz fordult: — Menjen csak haza, Towson! Én majd gyalog megyek. Az autó tovagördült s Trent keserű mosollyal folytatta útját. Kis idő múltával megállóit egy fehér kerítés előtt és kulcsával kinyitotta az ajtót, áthaladt egy pázsitos térségen. Levette kalapját és menés közben legyezte magát vele. Egy dolgot nem tudott kiölni belőle a kereskedelem legelsőbbjeivel való folytonos küzdelem, és ez a természet határtalan szeretete volt. Engedte, hogy a langyos szél, mely a közeli dombok felől fújt, körülölelje fedetlen fejét és szinte itta magába a frissen kaszált fü illatát. Mialatt a ház felé irányította lépteit, elégedetten tekintett körül a gondozott kis park tündöklőén szép, színes virágai között. A ház maga kicsi, de festői volt. Szürke, kétemeletes kőépület. Arról a helyről, ahol Trent állott, úgy tetszett, mintha teljesen eltakartnák a virágok és a borostyánok. Nehezére fog esni mindezt itthagyni. Kellemes kis nyaraló volt, ha kissé primitiv is egy milliomos igényeihez. Majd keres valami megfelelőbbet, talán valami birtokot. Egy másik ajtón keresztül kis kertbe jutott, amelyet bokrok szegélyeztek. A pázsiton JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 keresztül kanyargó ösvény vezetett. Mikor Trent az egyik fordulóhoz ért, meglepetten álott meg. Karcsú hátát felé fordítva, fiatal lány álott, vázlatkönyvvel a kezében. — Halló! — kiáltotta minden teketória nélkül. — Már megint látogató? Ki hozta önt ide, kisasszony? A megszólított hölgy csodálkozva fordult meg. Egyszerű fehér vászonkosztümöt hordott, átlátszó muszlin blúzzal, de Trent rögtön észrevette, hogy azokhoz a körökhöz tartozik, amelyekben ő még nem fordult meg. Ez volt az első igazi hölgy, akit életében megszólított s most, hogy észrevette, miképen tette ezt, legjobban szerette volna a nyelvét leharapni. — Bocsánatot kérek, — dadogta határozatlanul. — Tévedtem, mert csak hátulról láttam. A leány barátságosan mosolygott. — Ha ön Scarlet Trent, akkor nekem kell bocsánatot kérnem öntől, hiszen mindenesetre hívatlan vendég vagyok itt. Felvilágosíthatom önt jövetelem céljáról? Ezalatt egy lépéssel közeledett hozzá. Aranybarna hajában csillogott a napsugár, cseresznye ajka kedves mosolyra nyílt. Trent, aki máskor minden körülmények között megőrizte nyugalmát és öntudatos fellépését, ezzel a bájos teremtéssel szemben olyan tehetetlennek érezte magát, mint egy gyermek. Fülei különösen zúgtak, szemei elé ködfátyol ereszkedett. ő AZ! Minden kétséget kizárva, ő volt az. Az a leány, akinek fényképéért pókerozott a bekvandói négerek kunyhójában. — Monty kis leánya, akiről még halála órájában is beszélt neki. Trent, anélkül, hogy egyetlen hang is elhagyta volna torkát, egy fának támaszkodott. — Talán rosszul érzi magát? Nagyon sajnálom! Gyorsan segítséget hozok. Még volt annyi ereje, hogy visszatartsa. Miután egypárszor mélyen lélekzett, ismét visszanyerte önuralmát, bár a szive még mindig vadul dobogott. — Bocsánatot kérek, hogy megijesztettem! A meleg az oka. Többször előfordult már velem. Igen, a nevem Trent. Nem tudom, mi hozta önt ide, de mindenesetre szívesen látott vendég. I — Nagyon kedves öntől,, — I felelte a bájos látogató jókedvűen. — De talán máskép fog gondolkozni, ha jövetelem célját meghallja. — Remélem, nincs abban semmi kellemetlen. Úgy láttam, hogy vázlatot készített a házamról. Ezt igazán szívesen megengedem. — Őszinte vallomást akarok tenni: ujságirónő vagyok. — Micsoda? — kérdezte elbámulva Trent. — A “Napi hírek” munkatársa. Ilyen feladatok megoldását rendszerint nem bízzák rám, de kollégám megbetegedett, helyettese pedig nem tud rajzolni. Ezért küldtek engemet. Kérem ne nézzen úgy rám, mintha kisértet volnék. Még sohasem látott eleven ujságirónőt? Halkan felkacagott és Trent most érezte először életében egy dallamos női hang varázsát. — Ez igazán semmi különös. Remélem nincs kifogása ellene, hogy interjút csináljak önnel? — Hogy érti ezt? — kérdezte Trent értelmetlenül. — Ezért jöttem tudniillik. Szükségünk volna otthonának vázlatára is. Tudom, hogy ez kellemetlen önnek, hiszen hallottam, hogy bánt el szegény Moris-szal, aki a “Szemle” című újság megbízásából járt önnél. Majd alaposan meggondolom kérdéseimet és csak néhány percig leszek terhére. Trent folytonosan bámult rá, szinte belevakult a nézésébe. Tetőtől-talpig elragadó látványt nyújtott, ízléses fehér kalapjától kezdve, csinos kis cipőcskéjéig. Ujságirónő! Göndör fürtjei ismét felcsillantak a napban, ő volt az! Most hát rátalált! A leány Trent hallgatását habozásnak vette, igy hát kissé nyugtalanul folytatta: — Igazán nem fogom soká zavarni, de higyje el, igazán nagyon fontos nekem. Igaz ugyan, hogy nem kellett volna engedelme nélkül elkezdeni a Szeretettel kérjük, ha hátralékban van előfizető si dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizetési dijat | pontosan megfizeti. Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. vázlatot. Értem, hogy rossznéven veszi... — Rajzoljon bátran, ameddig csak tetszik, a vázlatot pedig felhasználhatja a saját céljaira. Én szívesen elmondok önnek mindent, ami csak érdekli. A leány alig mert hinni füleinek. Kollégája Trentet úgy irta le neki, mint egy faragatlan, goromba frátert. Most hát csak nevetni tud ezen. — Igazán nagyon kedves öntől, Trent ur, — mondotta boldogan. — Nagy elhatározás volt tőlem, hogy felkeressem önt, nem tudtam, hogy fogadni fog-e egyáltalán. Talán befejezhetném előbb a rajzomat és ön azután áldoz nekem néhány percet az idejéből. — Ahogy parancsolja! Láthatnám talán a munkáját? — Természetesen — válaszolta a leány és átnyújtotta neki a vázlatkönyvet. — Da még nincs készen. — Sokáig fog még tartani? — Még vagy egy óráig. — ön igazán nagyon tehetséges, — válaszolta Trent egy kis sóhajjal. — Úgy beszélnek önről, Trent ur, mint London legtehetségesebb emberéről. — ó, nem mindig a tehetség vezet a jóléthez. A leány teljes buzgalommal merült el munkájában. Egyszerre csak éles nevetés rezzentette meg mindkettőjüket. Rövidhaj u, kék estélyi ruhába öltözött fiatal nő táncolt a pázsiton, láthatatlan közönség! előtt. Trent szemei villámokat szórtak tüzelő arcában. A tánc leginkább valami tingli-tangli kán-kánhoz hasonlított, a mozdulatok bizony nagyon közönségesek voltak. Még mielőtt megakadályozhatta volna, káromkodás csúszott ki a száján. — Bocsánatot kérek, — mormogta. — Midjárt véget vetek ennek a kellemetlen jelenetnek. (Folytatjuk.) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17» MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
