Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-10-05 / 19. szám
1962 október 5. 3-IK OLDAL ÍRATLAN naptar OKTÓBERRE Késön hulló falevelek, kemény fagyot jelentenek, Lomb a fán, ha korán nincs már, gazdag év jön, sok-sok kincs vár. Ha a fán sok levél marad, tavasszal a hernyó arat. -----------e>^>-------------Mitől lesz likacsos a kenyerünk Gyerekek, ha legközelebb kalácsot süt édesanyátok, kérjetek belőle egy darabka nyers tésztát, aztán tegyétek serpenyőbe, és a serpenyőt fedjétek be valami fedővel. Másnap, szép óvatosan szedjétek le a fedőt a serpenyőről és dugjatok bele égő gyufát. Mi fog történni? A gyufa elalszik. Miért? Azért, mert a serpenyőben Bzénsavgáz gyülemlett össze. Amikor a tésztába élesztőt tesznek, sok-sok apró hólyag képződik benne a fejlődő szénsavgáztól. Ezek a kis hólyagok kelesztik meg a tésztát. De hogyan kerül a szénsav a tésztába? — kérdezhetné valaki. A szénsavat élesztőgombák készítik. A tésztába tett élesztő nem más, mint apró gombák tömege. Minden szemernyi élesztőgomba egy kis vegyi gyár, amely szénsavat gyárt. Mikor a tésztát a sütőbe teszik, a csiriz a nagy forróságban szétmálik, meglazul. Az apró sejt, amely eddig fogva tartotta a szénsavat, szétreped és a benne lévő gáz kiszabadul. Ezért van a kenyér teli buborékokkal, — ezért likacsos. ----------------------------Fekte kenyér — Irta: Petőfi Sándor — Miért aggódd lelkem jó anyám Hogy kenyeretek barna, a miatt? Hisz meglehet: ha nincs idehaza, Tán fehérebb kenyérrel él fiad. De semmi az! Csak add elém, anyám, Bármilyen barna is az a kenyér. Itthon sokkal jobb izü énnékem A fekete, mint máshol a fehér. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja Kis Dongó GYERMEKROVAT HADAK ÚTJA Ha a fej meghal, utána vész a test is. Attila halála után széthullott a birodalma. A meghódított népek fellázadtak, a hun utódok egymás ellen fordították a fegyvert. Véres csatákban elhullottak a nagy Attila fiai is. Csak egy maradt közülük életben, a legkisebb, a legkedvesebb: Csaba vezér. Mikor a felszabadult népek megosztoztak Attila országán, Csaba vezér összegyűjtötte a megmaradt hunokat és azt mondta nekik: — Messze, messze, hol a nap támad, Szittyaország földjén élnek a mi jó rokonaink, magyar testvéreink. Ha akarjátok, elvezetlek oda benneteket, velük együtt jövünk vissza, újra elfoglalni Attila országát. 1 Föl is kerekedtek erre a hunok seregei, asszonyostól, gyerekestől, de Erdély havas hegyeinél nem jutottak tovább. Ott, a Réka-patak partján megállották és Csaba megfelezte a hun csapatot. — Egyik fele velem jön Szittyaországba, hirt vinni a testvéreknek; másik fele itt marad e magas bércek között és visszavár minket. Azokat, akik ott maradtak, megtanította kőből, fából házatépiteni s azt mondta nekik: Meddig a tűz hideg nem lesz, Meddig a folyó le nem foly, Meddig a télre tavasz derül, Meddig égből jön az áldás, Addig jó népem itt székelj! És lett e nép neve székely. S hogy nagyobb kedvük legyen a sok ellenség között itt maradni, megígérte nekik még Csaba, hogy hadával tüstént visszafordul segítségükre, ha azt üzenik, hogy bajban vannak. — Üzenhettek tűzzel, vizzel, hírmondótok lehet a levegő, vagy akár maga a földanyánk is hirt hozhat! Alig lovagoltak el Csabáék egynapi járóföldre, rettentő szél zugatta körülöttük az erdőt, hozta az üzenetet a levegő: Vissza, Csaba, vissza, bajban van a székely! Rögtön visszafordultak a hunok s mind levágták az ellenséget, amely megtámadta a székelyeket. Azután újra megindultak Szittyaország felé. El is mentek jó darabon: megáradt folyó állta útjukat. Viz hozta az üzenetet: — Vissza, Csaba, vissza, bajban van a székely! Harmadszor már hetedhét országon is túl jártak, amikor jeges förgeteg zudult rájuk rettenetes égzengéssel, villámlással. Az égi tűz hozott üzenetet. Visszafordultak, megint megmentették székely véreiket az ellenségtől. Aztán már akadály nélkül elérkeztek Szittyaországba. A magyarok nagy szeretettel fogadták a hun testvéreket. Megosztották velük sátraikat, kenyerüket, meghallgatták hírmondásukat Attila örökéről és végre azt mondták nekik: \ — Most még gyengék vagyunk arra, hogy átvegyünk akkora örökséget. Sokasodnunk kell még arra. Maradjatok nálunk addig, azután majd együtt indulunk. Le is telepedtek Csabáék a magyarok között. Szépen meg is öregedtek, szemüket is lehunyták örök álomra, s a magyarok eltemették őket szép A mai világban egy igen elterjedt és hasznos szórakozás a bélyeggyüjtés. Sok ezer felnőtt és gyerek, kicsik és nagyok töltenek el órákat ezzel az érdekes szórakozással. Idegen országokból érkező levelekről, képeslapokról leszedik a bélyegeket, aztán cserélgetik egymás közt. Vannak bélyeggyűjtő egyesületek is, ahol a gyűjtők találkoznak és ott könnyen cserélgetik bélyegeiket. Vannak nagyon szép bélyegek, és vannak olyanok, amelyek azért értékesek, mert nagyon távoli országból kerültek hozzánk, vagy nagyon régiek, kevés van már belőlük forgalomba. De csak a teljesen ép, hibátlan bélyeget érdemes begyűjteni. Gyerekek! Ha gyüjtitek a bélyeget, sohse tépjétek le a borítékról. A bélyeget langyos vízben óvatosan le kell áztatzöld halmok alá, lovastul és kardostul. Ott aludtak aztán száz meg száz esztendeig háborítatlanul. Akkor ismét ellenség fogta körül a székelyeket Erdélyben. Még nagyobb, még hatalmasabb, mint azelőtt. Egy álló hétig harcolt a székely, de hiába! Sok volt az ellenség. Sötét éjszakán utolsó csatájukat vivták a székelyek. Reszketett, dobogott lábuk alatt a föld a nagy viaskodásban s a székelyek öregjei igy sóhajtottak: — Hej, Csaba apánk, most már te sem segíthetsz meg bennünket! Bizony most is megsegítette a székelyeket! A székely lábak dobogása végig szaladt hetedhét ország földjén s megrezzentette a halott hunokat a zöld halmok alatt. — Ébredj, Csaba, ébredj, bajban van a székely! Abban a pillanatban Erdélyország felett nagy csörgés és csattogás keletkezett az égboltozaton. Zabla csörgött, kard csattogott, Csaba vezér ragyogó lovasai tűntek fel az égen a csillagok között. — Ne hagyd magad székely! Itt vannak Csabáék! Égbeli halottak segítik az élőket! — Uj erőre kaptak a székelyek. Az ellenséget pedig megvette a rémület. Elhányta fegyvereit, futott esze nélkül, ki merre I látott. Az egek országút ján ro- I bogó lelkekkel ki tudna csatázni? A székelyek megszabadultak az ellenségtől, Csaba vitézei pedig visszatértek a zöld halmok alá, azon az utón, amelyiken jöttek. A fényes, fehér ut azonban, amit paripáik tapostak, megmaradt az égen s ma is ott világit. A Tejut az, amelyet a magyar ember ma is Hadak utjának hiv. ni a levélről, azután itatósvagy újságpapíron megszántani. Ha hiányzik a bélyeg sarka vagy egyik kis fogazata, azt nyugodtan eldodbhatjátok, mert úgy sem ér semmit. A megszáritott bélyegeket azután országok szerint kell szétválogatni. Ha egy országból több bélyegetek van, akkor még azt is nézzétek meg, hogy mikor adták ki a bélyeget, és válasszátok külön a régieket az újabb bélyegektől. így csoportosítva kell fölragasztani a bélyegeket a bélyeggyűjtő albumba. Albumot mindenki maga is csinálhat. Sokkal olcsóbb igy, mintha üzletben készen veszitek. Egyforma nagy, sima, fehér papirlapokr'a ragasszatok keskeny papírcsíkokat egymás alá. Ezekbe a csikókba dugjátok be a bélyegeket, s minden sor alá írjátok, hogy milyen országból való. A BELYEGGYÜJTESRÓL
