Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-10-05 / 19. szám

4-IK OLDAL 1962 október 5. Kis Dongó KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month. Megjelenik minden hónap 5-én és 20-án. Subscription price one year $4.00. — Előfizetési ára egy évre $4.00. Second class postage paid at Detroit, Michigan. Mesél az ágotai csárda A régi világban, Karcag ha­tárában állott az Ágotai csár­da, Rózsa Sándor egykori hires tanyája, amelyre igazán ráil­­lett az öreg csárda meghatáro­zás. Mikor lebontották, testvé­rek között is megvolt jó 150- 200 esztendős. Amikor építették zárdának készült. A tizennegyedik szá­zad elején rakták le az alap­jait, hatalmas, szinte megmoz­­dithatatlannak tetsző termés­köveket. Csaknem kétszáz esz­tendőn keresztül éltek itt a karcagi határban a kegyes apácák, a sok viszontagság kö­zepette, hiszen a törökök gya­kori látogatása sokszor tá­masztott veszedelmet. A ko­lostor végül megszűnt, és a vi­seltes, rossz állapotban lévő épület ott marad gazdátlanul. Az eső paskolta a szél cibálta, vihar tépte — elhagyottan, magányosan pusztult tovább. Az országúton, mely Pestről Debrecenbe vezetett, mindig nagy volt az élet. Sokan utaz­tak, sok vásáros járt ezen az utón a környékbeli vásárokra s egy ilyen vásáros utazás al­kalmával támadt az az ötletey egy élelmes embernek, hogy az omladozó épületből csárdát épittet az ut mentére. A régi anyagból újjá építet­ték az épületet és a forgácsos cégér a szélben lobogva hirdet­te, hogy érdemes megszakíta­ni az utat, jó kosztot kap a vándor s ha mulatni való ked­ve van, akkor előkerül egy vén cigány is és huzza a nótákat, amilyet a vendég szeret. Később a vasút kiszorította a kocsin való utazást, az Ágo­tai csárda vendégsége is meg­csappant. De jöttek uj vendé­gek! A szabadságharc utáni időkben nagyon elszaporodtak a szegény legények, betyárok, akik elsősorban az olyan he­lyeket szerették, amely kívül van a falun, városon. Az utszé­­li csárdákban érezték jól ma­gukat, amelyek ablakából jó messzire elláthattak. A betyárok az ágotai csárdá­ban is jól érezték magukat. A padláson bőségesen volt a jó foghagymás és paprikás sza­lonna, a majorannás kolbász­ból is akadt. A pincékben meg hatalmas hordókban pihent a könnyű savanyu bor és a pi­ros kadarka, egy-két szép lány is akadt igy aztán minden együtt volt, ami a jó mutatás­hoz kellett. Rózsa Sándor is elvetődött az ágotai csárdába. A betyárvezér, akit a roman­tika színes fályolával vettek körül, két helyen érezte jól magát: a keceli és az ágotai csárdában. A betyárvezér, a “puszták királya”, ahogy szívesen nevez­te magát, 1857-ben került elő­ször pandurkézre. Május kö­zepén vitték be a szegedi vár­ba és megindult a nagy mun­ka, hogy a bünlajstromát ösz­­szeállitsák. Hosszú nagy mun­ka volt. 1859 februárjában ke­rült sor a tárgyalásra és feb­ruárban halálra Ítélték. Ferenc József azonban a kötéláltali halál helyett életfogytiglani börtönnel büntette. Rózsa Sán­dor raboskodott Péterváradon, Theresianstadtban és végül Kufstein várában, ahonnan Teleky Blanka grófnő szívós és lelkes közbenjárására szaba­dult ki 1868 áprilisában, mi­után Ferenc József már előző­leg, 1865-ben tizenötévi fegy­házra csökkentette az életfogy­tiglani büntetést. így is tizenegy esztendőt töltött a börtönök kazamatá­iban és a hetyke, délceg be­tyárvezér megöregedve, meg­rokkanva, megőszülve került vissza az Alföldre. Rózsa Sándorból — Sándor bácsi lett. A betyárságot azonban nem adta fel. Hiszen az volt a baj Rózsa Sándorral, meg az embereivel a szabadságharc alatt is, hogy nem tudták megtagadni ön­magukat. Kossuth amnesztiát biztosított a számukra, az am­nesztialevelet egy fiatal, kék­­szemü nemzetőr: Jókai Mór vitte el a keceli csárdába. Ró­zsa Sándor megalakította a szabadcsapatát, amellyel azon­ban nemcsak az ellenség ellen harcolt derekasan, hanem vi­dáman fosztogatta a falvakat, városokat. Vetter tábornok Ró­zsa Sándor délvidéki szereplése után erélyesen követelte, hogy a betyárvezért állítsák hadi­­törvényszék elé és lőjjék főbe. Rózsa Sándor megmenekült ettől a sorstól, de fel kellett oszlatnia szabadcsapatát, a szabadságharc nem kért az ilyen támogatásból. És amikor visszatért a tizen­­egyesztedei raboskodás után, ötvenötesztendős fejjel sem tu­dott lehiggadni, hogy beüljön valamelyik tanyára, kényel­mesen elpipázgassa hátralevő éveit. A vér nem válik vízzé, bár a szándék meg volt Rózsa Sándorban a javulásra. “Be­tyárból lesznek a legjobb pan­dúrok” elv alapján pandúr akart lenni, de nem sikerült. És amikor újra köréje sereglet­tek a régi cimborák Jöttek a puszták szegénylegényei a ki­szabadult vezérhez, körülvet­ték és lelkesedtek érte, Rózsa Sándor nem tudott ellentállni a múltnak. Megint élére állt a betyár­seregnek, amelyben ott voltak a saját testvérei is: András, Jakab, János, és József, meg mások. A keceli, ágotai, szentlász­­lói csárda volt Rózsa Sándor és betyárjainak kedvenc tar­tózkodási helye. Ha készültek valamilyen kalandra, a csár­dák valamelyikében jöttek össze, a vállalkozás előtt, itt töltötték magukba a bátorsá­got, a kaland után megint csak valamelyik csárdában ta­lálkoztak, hogy kipihenjék a fáradalmakat és osztozzanak a zsákmányon. Érdekes volt, hogy ezekben az alföldi szegénylegényekből kikerült betyárokban — akik­nek élete mindig az egyszerű­ség volt, — csodálatosan kifej­lődött valami gavallér gesztus. Az ágotai csárdában egyszer valami felséges halpaprikást tálaltak Rózsa Sándornak meg a legényeinek. Utána a vezér ötszáz forinttal bélelt bukszát dobott az asztalra. De volt az ágotai csárdában komorabb mulatság is. Ide csalta egyszer Rózsa Sándor az embereivel a hatalmas erejű Rádi Imrét, akinek roppant erejéről hét határban csodákat meséltek. Ez a Rádi Imre hety­ke kedvében egyszer csúnyán megsértette Rózsa Sándort, aki maga is nagyerejü, ke­mény ember volt, ezzel a pa­rasztóriással azonban mégsem mert szembeszállni. Elvörösödött, nyelt egyet, s aztán elraktározta magában a sértést. Sikerült is becsalni egyszer az ágotai csárdába, ahol leitat­ták, utána pedig Osznovics Iván és Ballangó Kis Péter hurkot vetettek a nyakába és megfojtották. Rózsa Sándor egyszerű, de ravasz, okos ember volt. Maga megelégedett mindig a tervez­­getéssel, sőt sokszor még idáig sem ment el, csak ügyes számí­tással rávezette az embereit, hogy mit kell csinálni — és a munka elvégzését is rájuk bízta. A nagy rablásokban, gyil­kosságokban nem vett részt, megelégedett az őrtálló szere­pével. Ennek köszönhette, hogy amikor újra elfogták, megint megmenekült a halál­­büntetéstől. Ugyanakkor azon­ban hét emberét, a tervek vég­rehajtóit, bitófára húzták. A hetvenes évek küszöbén alkonyult be a betyároknak. Olyan szertelen volt már a garázdálkodásuk, hogy az Al­földön megszűnt minden jog- és vagyonbiztonság. Mig végre a belügyminiszter Ráday Ge­deon grófot küldte le, hogy te­remtsen rendet, aki a ravasz, keménylogikáju Laucsik Má­téval meg is oldotta a nehéz feladatot és rendet teremtet­tek a Duna-Tisza közén. Elsőnak Rózsa Sándort kerí­tették kézre. Nem erőszakkal, hanem ügyességégel, ravasz­sággal. A betyárvezér kedvesé­nél elhintették a hirt, hogy a grófnál a csendbiztosi kineve­zés várja Rózsa Sándort. És a betyárvezér, akinek kitűnő kémszervezete volt és tudta, hogy Ráday gróf megbízatásá­val befellegzett a betyárvilág­nak, kapva-kapoU ezen a lehe­tőségen, mint a gyanútlan kis egér a szalonna szagára besé­tált a kelepcébe. Egy reggel be­állított Ráday gróf lakására, aki megerősítette, hogy való­ban szó van a csendbiztosság­ról, sőt már meg is van a ki­nevezési okmány, fenn a vár­beli hivatali szobájában. És Rózsa Sándor elment a várba, ahol a kinevezési okmány he­lyett a börtönszoba várta. A nagy betyárperben 1872 december 14-én hirdették ki az ítéletet. Előzőleg Rózsa Sándor emberei közül hetet már fel­akasztottak ,most a többiekre került a sor: ezek börtönbün­tetést kaptak. A vezért élet­fogytiglani börtönre Ítélték és a következő napon már útba is indították Szamosujvárra. Itt halt meg két évvel ké­sőbb. így mesél a múlt, az ágotai csárda romjai felett... MÉG KAPHATÓ AZ 1962-ES ÉVI Históriás Kalendárium Az ízléses kivitelű, képes amerikai magyar naptár megrendelhető a “VASÁRNAP” kiadóhivatalában. Ára: $1.50. — írjon erre a címre: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 SOUTH BELLE VISTA AVENUE Youngstown 9, Ohio.

Next

/
Thumbnails
Contents