Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-10-05 / 19. szám
2-IK OLDAL Kis Dongó 1962 október 5. A láthatatlan ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasztikus regény érdekes változatokkal szórakoztatja olvasóinkat. (Folytatás.) Határtalan és vad tréfakedv fütött, hogy ingerkedjem az útjukra siető emberekkel. Hogy mindenképen meghökkentsem őket. Hátba vágva az egyiket, leütve kalapját a másiknak, mindenképen éreztem előnyét láthatatlanságomnak. De alig értem a Great-Portland-utca sarkára a lakásom közelfeküdt nagy posztókereskedéshez — heves csörömpölést hallottam és valami erősen hátbavágott. Megfordulva | egy embert láttam, aki nagy kosár szódásüveget vitt és meghökkenve nézett terhére. Bár a lökés kegyetlenül sajgóit, az ember bamba, meglepett képe, hangos nevetésre késztetett. — Az ördög bujt ebbe a kosárba! — kiáltottam és hirteÉn keresztülfutottam a kocsiuton és nem is törődve azzal, hogy milyen irányban szaladok, egyenesen nekivágtam az Oxford-utca délutáni emberáradatának. Próbáltam egy irányban haladni a hömpölygő emberárral, de a tömeg anynyira tolongott, hogy léptennyomon letaposták a lábamat. Lementem a gyalogjáróról, de a csatorna kövezete mégjobszenvedni fogok a hideg időjárőstól. Szerencsés gondolatom támadt. Megkerültem a kocsit és beleugrottam. És igy dideregve, sajgó háttal és a hideg következtményeitől máris tüszszögve, hajtattam az Oxford utcán lefelé. Már elhagytuk a Tottenham Court Roadot. A kedvem ugyancsak megromlott. Hát ez volt a láthatatlanságom előnye! Most már csak azon törtem a fejemet, hogy hogyan szabaduljak ki a kelepcéből, melybe belefutottam. Eldöcögtem a Mudie előtt. Ekkor egy magas asszony, aki 5-6 sárgakötésü könyvet cipelt, megállította a kocsimat, mig ő beszállt az egyiken. Memig ő beszéállt az egyiken. Menekülésemben majdnem egy villamos alá kerültem. NekiAZ 50 ÉVES ARANY JUBILEUMÁT ÜNNEPLŐ A ST. LOUIS ÉS VIDÉKE ÚJSÁGNAK és SZERKESZTŐ-TULAJDONOSÁNAK sok szex-encsét és további sikerdus munkálkodást kíván Bédy Lajos a “Kis Dongó” kiadó-szerkesztője len kikaptam a kezéből, ő ijedten elengedte a kosarat, amelyet én magasra emeltem a levegőben. De a kocsis, aki egy kocsma előtt állott, egyenesen nekem szálé dt, hogy elfogja, a levegőben lebegő kösarat, s akaratlanul képembe vágott kinyújtott kezével. Az akaratlan ütés fájt. Erre az egész kosarat a kocsishoz vágtam. A következő pillanatban csődület vett körül. Az emberek összeszaladtak. Lábak dobogtak, mindenki kiabált és én beláttam, hogy nagy bolondságot cselekedtem. Kijózanodva, átkoztam az előbbi őrültségemet. Egy boltajtó felé hátrálva, szabadulni igyekeztem a tömegből, mert ha teljesen körülfognak, ott helyben , felfedezik a titkomat. Ellöktem hát egy mészároslegényt, aki szerencsére nem tekintett hátra, hogy utánnanézzen a semminek, ami félretaszitotta. A következő pillanatban már a kocsi mögött voltam. Nem tudom, hogy az összesereglettek hogyan intézték el egymás között az ügyet. ban sértette a lábamat. Egy arra vánszorgó kocsi rúd ja hátba döfött, eszembe juttatva, hogy már előbb is megütöttek. Kitértem a kocsi elől, de most meg egy másik kocsi mögé jutottam. Úgy segítettem magamon, hogy szorosan a lassan haladó kocsi mögött maradva, annak közvetlen nyomában igyekeztem előre. Ijedten és i’emegve ballagtam a kocsi után. Meglepődve a kalandom felett és nemcsak a közvetlen rossz érzéstől, de a hidegtől is vacogva mentem a kocsi mögött. Fagyos januári nap volt, én pedig teljesen mezítelen voltam. A sár, mely vékony rétegben borította az utcát, hidegvolt, mint a jég, sőt tán már fagyott is. Egyszerre eszembe ötlött, hogy milyen esztelen voltam, amikor nem láttam előre, hogy láthatatlanul is A szerkesztő üzeni Küldje be rokonának, barátjának vagy ismerősének címét és mi ingyenes mutatványszámot küldünk részére. vágtam a Bloomsburxy-témek, hogy északra tartva, a csendesebb Muzeum-negyedbe kerüljek. Már teljesen átjárt a hideg. Kedvezőtlen helyzetem annyira elernyesztett, hogy szaladás közben majdnem sírva fakadtam. A tér nyugati oldalán egy kis, fehér kutya loholt felém, és szimatolva utánam iramodott. Eddig még sohasem törődtem az igazsággal, hogy a kutyának annyit jelent a szimat, mint az embernek a szem. A kutya épp úgy tudomásulveszi a levegőben terjengő szagot, mint ahogy mi meglátjuk magát az embert. A dög ugatva és szükölve hajszolt engem, minden erejéből tudtomra adva, hogy tudomást szerzett rólam. Keresztülmentem a Great Russel-utcán, egyre a hátam mögé tekintgettem és már javában bent voltam a Montageutcában, mire észrevettem, hogy milyen újabb veszedelembe szaladok. Csattogó zeneszót hallottam. Végignézve az utcán, láttam, hogy az “üdv Hadsereg” közeledik felém, lengő lobogóval, vörös jersey-kabátban. És az éneklő üdv-katonákat óriási embertömeg kisérte. Nem is remélhettem, hogy keresztül tudnék törni a tömegen. És most nem mertem visszafordulni, hirtelen felszaladtam a múzeummal szemben levő fehér ház kőlépcsőin. Gondoltam, ott békében megvárom, amig elhalad a menet. Szerencsére a kutya megtorpant a rettentő zene hallatára. Megzavarodott a zene-bona harsogásától, habozott egy keveset, NE FELEDKEZZÉK MEG OTTHONI SZERETTEIRŐL! Gyógyszer és csomagküldés IKK A magyarorszagi VÁMMENTES, szabadon választható árucikkek. Útlevél és vizűm beszerzése. Hivatalos befizetó'hely. teljes garanciával a leggyorsabban TUZEX ______= ________ _ . csehszlovákiai — Küldjön ön is ott, ahol minden magyar küld! — MAGYAR KÖNYVEK Regények, szótárak, szakkönyvek, szakácskönyvek, bibliák KIÁRUSITÁSI ÁRON kaphatók könyvosztályunknál. Kérjen könyvárjegyzéket. A. B. HORVTÁH, Box 898, IngersoU, Ont., Canada. Orvosi receptre készítünk gyógyszereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. azután visszafordult a másik utca felé. A mentt élén csattogó zenekar egyre jobban közeledett, öntudatlan gúnnyal éppen arra a himnuszra gyújtottak: “Ha majd szinről-szinre látjuk őt.” Végeláthatatlan hosszúnak tűnt az idő, amig végre elözönlöttek előttem. Bum.. bum ... bum ... zuhogott a nagydob. Annyira belekábultam a pergő lármába, hogy nem is vettem észre azt a két suhancot, aki megállott előttem a lépcső alján. — Nézd csak ... nézd? —■ bámészkodott az egyik. — Mit nézzek? — kérdezte a másik. — Hát ezeket a meztelen lábnyomokat. Mezítlábas ember taposott a sárban. Lenéztem a felső lépcsőfokról. A két suhanc még mindig a sáros nyomokat bámulta. Mezítelen lábaim éles lenyomatot hagytak az újonnan fehérített lépcsőkön. Az elhaladó menet után áramló emberek taszigálták lökdösték a fickókat, de a két átkozott kölyök nem mozdult, szájtátva bámulta a sáros lábnyomokat. Az eltávolodó zenekar még egyre harsogta: “Bum... bum ... bum ... majd ha szinrőlszinre látjuk őt...” De a két fickó csak nem tágított. Itt egy mezítlábas ember ment fel a lépcsőkön! — állította makacsul az egyik. — De nem látszik a nyoma, hogy lejött volna és a lába is vérzett! — tóditotta a másik. A tömeg már elkanyarodott. — Nézd csak, Teddy! — visította éles hágón az egyik ifjú detektív és félreismerhetetlenül lábaimra mutatott. Megdöbbenve a lábaimra néztem én is és meghökkenve láttam, hogy a lábamra tapadt vékony sárréteg halványan megmutatja a lábam körvonalait. Egy pillanatra megdermedtem rémületemben. — Ez aztán furcsa — szólt az öregebbik. Átkozottul furcsa. Egészen olyan, mintha egy kisértet lába lenne! (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendezfl 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555
