Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-01-05 / 1. szám
2-IK OLDAL 1962 január 5. Kis Dongó A láthatatlan ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasztikus regény érdekes változatokkal szórakoztatja olvasóinkat. (Folytatás.) No, eredj csak vissza hamar, te nagy kő ... Bátran gurulhatsz a többihez ... Engem ugyan elintéztél... A kődarab leesett a földre. — Magyarázza meg, — könyörgött Marvei ur, — hová bujt az ur? — Hogyan csinálja? Fel sem fogom ésszel. Megadom magam! . — Láthatatlan vagyok, —magyarázta a hang, — értsd meg, hogy láthatatlan vagyok. — hogy megijesztett! Majdnem összezúzta a kezemet. Érezte, hogy a láthatatlan kéz erősen rákapcsolódott a csuklójára. Szabadon maradt kezével végigtapogatta a láthatatlan kart, föl a válláig, azután izmos mellét, a nyakát és végre szakállas állát. Marvel megkövült csodálkozásában. — Oda vagyok! — álmélkodott. — Ez aztán a csoda! Igazán említésre méltó eset. Önön keresztül látom azt a lapuló az én emberem! Megfordultam és visszajöttem hozzád. — Irgalmas Isten, — jajgatott Marvei ur, — egészen belekábultam. Szabad-e kérdezni hogyan parancsolja? És miben lehetek szolgálatára? Hiszen nem is láthatom önt! — Segíteni fogsz, hogy ruhát. eleséget, tanyát keressek. És más egyebet is, amire szükségem lesz. Visszaszerzed nekem a holmimat. Ha pedig nem akarnád? Nos, akkor! ... De te okos ember vagy és szót fogadsz . .. Szót kell fogadnod. — De uram, — könyörgött szegény Marvei, — nem vagyok én önnek való ember! Egészen kótyagossá tett. Ne bántson engem. Eresszen az utamra, hadd térjek magamhoz. Nézze majdnem összezúzta a lábujjamat. Olyan érthetetlen mindez. Sehol senki, üres a mező, madár se száll. Sehol semmi — se égen, se — Hisz mindenki láthatja, — nyögte a szerencsétlen csavargó, — ezért ugyan sohse legyen olyan türelmetlen és indulatos az ur! De könyörgöm, mondja meg mégis: hogy tud igy elbújni? — Láthatatlan vagyok, ez a fődolog. És azt akarom, hogy megértsed végre. V BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK — De hát hol? — dadogta közben Marvei. — Itt állok az orrod előtt. ! Három lépésnyire tőled. — Uram, bocsáss meg! Ne j csapjon be az ur. Nenr vagyok, én vak. Még utóbb el akarja hitetni velem, hogy egészen i olyan, mint a levegő. Ne bolon-: dozzon velem az ur"! Nem vagyok én afféle utszéli, együgyü csavargó. — Pedig jól mondtad. Olyan vagyok, mint a levegő. Átlátszó vagyok és te is keresztül látsz rajtam! — Micsoda, hát önnek nincsen teste? önnek csak hangja van?... — Épp olyan emberi teremtmény vagyok, mint te. Van testem is. Ennem és innom kell és ruházatra szorulok. Csakhogy láthatatlan vagyok. így egészen egyszerűen, ennyi az egész: láthatatlan vagyok! — Igazán? Láthatatlan és mégis van teste? — Van! — Hát adja ide a kezét, — kételkedett Marvei ur, — ha van keze, hát adja ide. Talán akkor mégsem lesz olyan hihetetlen, hogy... — Uram Isten, — fohászkodott fel a következő percben, Dr. Gáldonyi Miklós orvos 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay-ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 nyulat! Semmi sem látszik önből, csak... Élesebben megnézte a látszólag üres levegőt. — Nem evett ön kenyeret meg sajtot? — kérdezte még mindig a láthatatlan kart szorongatva. — De azt ettem, csakhogy még nem emésztettem meg. — Oh, — sopánkodott Marvel ur, — mégis csak kísérteties dolog! — Korántsem olyan csodálatos, mint ahogy te hiszed! — Éppen eléggé csodálatos az én szerény igényeim számára! Dehát mégis, mondja csak, hogyan csinálja? — Túl hosszú volna megmagyaráznom! És azonkívül... — Mondhatom, ez az egész dolog meghaladja az én képességeimet — kishitüsködött Marvei ur. — A következőt akarom mondani: segitségre van szükségem. Ezért jöttem ide! Véletlenül akadtam rád! Dühösen, mezítelenül, tehetetlenül kóboroltam. Embert tudtam volna ölni. És akkor megláttalak. — Uram Isten! — jajdult fel Marvei ur. — Ideértem a hátad mögé. Megálltam... Haboztam... Ismét útnak indultam ... Marvei ur élénk arcjátékkal kisérte e szavakat. — Újból megálltam. íme, — gondoltam, — ez is épp olyan kitaszított ember, mint én! Ez földön. És mégis hallom a hangját, mintha csak az égből jönne. És a kövek! Kövek repülnek rám. És egy ököl, amit nem látok, és mégis itt van! Istenem... Uram, Istenem!... — Szedd össze magad, — paracsolta a hang, mert teljesítened kell a reád bízott munkát. Marvei uf felfújta az arcát és a szemei tágranyiltak: — Téged választottalak — folytatta a hang — azokon az átkozott ipingi gazembereken kívül te vagy az egyetlen, aki tud a “láthatatlan ember” létezése felöl. Te leszel a segítőtársam. Segiteni fogsz nekem és én gazdaggá teszlek. A láthatatlan ember hatalmas. Nagyon hatalmas. Itt megakadt és hirtelen nagyot tüsszentett. — De ha megcsalsz, vagy elárulsz, ha nem teszed meg, amit parancsolok... Megszakította a beszédet és hevesen megrázta Marvei ur vállát. A csavargó felorditott rémületében. — Én nem árulom el, nem csalom meg önt uram — fogadkoztot Marvei ur és ijedten elhúzódott a láthatatlan ujjak elől. — Ne is gondoljon erre uram. Bármiként lesz is, én engedelmesen szolgálom önt. Csak mondja meg, hogy mit kíván tőlem. Istenem ... Irgalmas Istenem... Én mindent megteszek, amit parancsol! HIRDESSEN LAPUNKBAN! A LEGJOBB EREDMÉNYEKET ÉRI EL! Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. X. FEJEZET. Marvei ur ellátogat Ipingbe. Mikor a közvetlen rémület első kitörése lecsillapodott, a falubeliek rögtön kételkedni kezdtek. A bizonytalan tagadás még nem szilárdult meg a lelkekben, de állandó Izgalomban tartotta a falubelieket. Hiszen annyival könnyebb kétségbevonni a láthatatlan ember létezését, mint feltétlenül hinni benne! És kevesen voltak azok, akik saját szemükkel látták, amint az idegen levegővé oszlott és akik erős ütlegelt saját testükön érezték. Ezek a tanuk is gyorsan elszéledtek. Wadgers ur erősen elreteszelt házába menekült és Jaffers sebesülten feküdt a “Kocsik és Lovak” vendégszobájában. Gyakran látjuk, hogy nagy és idegenszerü eszmék és természetfeletti tapasztalatok kevésbbé gyakorolnak befolyást az emberek lelkületére, mint az apró, kézzel fogható hétköznapi események. Ipingbea bűz g ott a vig élet és midenki ünneplő ruhába öltözött. Legalább egy hónap óta készültek a pünkösdhétfői ünnepségekre. Délután már azok is, akik szentül hittek a láthatatlan ember létezésében, visszatértek csábitó szórakozásaikhoz. A hívők azzal nyugtatták meg magukat, hogy a láthatatlan ember máshová vonult, mig a hitetlenek vidáman tréfálkoztak j felette. De a hivők és a hitetlenek tábora egyaránt szorosan ; összeforrt ezen a délutánon. Haysman rétjén sátrak fehérlettek. A sátrakban Bunting tiszteletes asszony és a többi előkelő hölgy teát kinált, mig a pázsiton virgonc iskolásgyermekek hancuroztak a segédlelkész, Cuss ur és Sackhut kisasszony hangos felügyelete alatt. Kétségtelenül halvány bizonytalanság borongott a le- I vegőben. De az emberek hősiesen legyőzték a szorongó, rossa érzést. Az ifjúság zsákfutásban lelte kedvét, számosán ellepték a hintákat, mások a kókusadió-céltáblákra hajigáltak. (Folytatjuk.) JOHN K. SÓLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870