Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-01-05 / 1. szám

2-IK OLDAL 1962 január 5. Kis Dongó A láthatatlan ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasz­tikus regény érdekes változatok­kal szórakoztatja olvasóinkat. (Folytatás.) No, eredj csak vissza hamar, te nagy kő ... Bátran gurul­hatsz a többihez ... Engem ugyan elintéztél... A kődarab leesett a földre. — Magyarázza meg, — kö­nyörgött Marvei ur, — hová bujt az ur? — Hogyan csinál­ja? Fel sem fogom ésszel. Meg­adom magam! . — Láthatatlan vagyok, —­­magyarázta a hang, — értsd meg, hogy láthatatlan vagyok. — hogy megijesztett! Majd­nem összezúzta a kezemet. Érezte, hogy a láthatatlan kéz erősen rákapcsolódott a csuklójára. Szabadon maradt kezével végigtapogatta a lát­hatatlan kart, föl a válláig, az­után izmos mellét, a nyakát és végre szakállas állát. Mar­vel megkövült csodálkozásá­ban. — Oda vagyok! — álmélko­­dott. — Ez aztán a csoda! Iga­zán említésre méltó eset. Önön keresztül látom azt a lapuló az én emberem! Megfordultam és visszajöttem hozzád. — Irgalmas Isten, — jajga­tott Marvei ur, — egészen be­lekábultam. Szabad-e kérdez­ni hogyan parancsolja? És mi­ben lehetek szolgálatára? Hi­szen nem is láthatom önt! — Segíteni fogsz, hogy ru­hát. eleséget, tanyát keressek. És más egyebet is, amire szük­ségem lesz. Visszaszerzed ne­kem a holmimat. Ha pedig nem akarnád? Nos, akkor! ... De te okos ember vagy és szót fogadsz . .. Szót kell fogadnod. — De uram, — könyörgött szegény Marvei, — nem va­gyok én önnek való ember! Egészen kótyagossá tett. Ne bántson engem. Eresszen az utamra, hadd térjek magam­hoz. Nézze majdnem összezúz­ta a lábujjamat. Olyan érthe­tetlen mindez. Sehol senki, üres a mező, madár se száll. Sehol semmi — se égen, se — Hisz mindenki láthatja, — nyögte a szerencsétlen csa­vargó, — ezért ugyan sohse le­gyen olyan türelmetlen és in­dulatos az ur! De könyörgöm, mondja meg mégis: hogy tud igy elbújni? — Láthatatlan vagyok, ez a fődolog. És azt akarom, hogy megértsed végre. V BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK — De hát hol? — dadogta közben Marvei. — Itt állok az orrod előtt. ! Három lépésnyire tőled. — Uram, bocsáss meg! Ne j csapjon be az ur. Nenr vagyok, én vak. Még utóbb el akarja hitetni velem, hogy egészen i olyan, mint a levegő. Ne bolon-: dozzon velem az ur"! Nem va­gyok én afféle utszéli, együgyü csavargó. — Pedig jól mondtad. Olyan vagyok, mint a levegő. Átlát­szó vagyok és te is keresztül látsz rajtam! — Micsoda, hát önnek nin­csen teste? önnek csak hang­ja van?... — Épp olyan emberi teremt­mény vagyok, mint te. Van testem is. Ennem és innom kell és ruházatra szorulok. Csak­hogy láthatatlan vagyok. így egészen egyszerűen, ennyi az egész: láthatatlan vagyok! — Igazán? Láthatatlan és mégis van teste? — Van! — Hát adja ide a kezét, — kételkedett Marvei ur, — ha van keze, hát adja ide. Talán akkor mégsem lesz olyan hi­hetetlen, hogy... — Uram Isten, — fohászko­dott fel a következő percben, Dr. Gáldonyi Miklós orvos 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay-ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 nyulat! Semmi sem látszik ön­ből, csak... Élesebben megnézte a lát­szólag üres levegőt. — Nem evett ön kenyeret meg sajtot? — kérdezte még mindig a láthatatlan kart szo­rongatva. — De azt ettem, csakhogy még nem emésztettem meg. — Oh, — sopánkodott Mar­vel ur, — mégis csak kísérteti­es dolog! — Korántsem olyan csodá­latos, mint ahogy te hiszed! — Éppen eléggé csodálatos az én szerény igényeim számá­ra! Dehát mégis, mondja csak, hogyan csinálja? — Túl hosszú volna meg­magyaráznom! És azonkívül... — Mondhatom, ez az egész dolog meghaladja az én képességeimet — kishitüskö­­dött Marvei ur. — A következőt akarom mondani: segitségre van szük­ségem. Ezért jöttem ide! Vé­letlenül akadtam rád! Dühö­sen, mezítelenül, tehetetlenül kóboroltam. Embert tudtam volna ölni. És akkor meglátta­lak. — Uram Isten! — jajdult fel Marvei ur. — Ideértem a hátad mögé. Megálltam... Haboztam... Is­mét útnak indultam ... Marvei ur élénk arcjátékkal kisérte e szavakat. — Újból megálltam. íme, — gondoltam, — ez is épp olyan kitaszított ember, mint én! Ez földön. És mégis hallom a hangját, mintha csak az égből jönne. És a kövek! Kövek re­pülnek rám. És egy ököl, amit nem látok, és mégis itt van! Istenem... Uram, Istenem!... — Szedd össze magad, — pa­­racsolta a hang, mert teljesíte­ned kell a reád bízott munkát. Marvei uf felfújta az arcát és a szemei tágranyiltak: — Téged választottalak — folytatta a hang — azokon az átkozott ipingi gazembereken kívül te vagy az egyetlen, aki tud a “láthatatlan ember” lé­tezése felöl. Te leszel a segítő­társam. Segiteni fogsz nekem és én gazdaggá teszlek. A lát­hatatlan ember hatalmas. Na­gyon hatalmas. Itt megakadt és hirtelen nagyot tüsszentett. — De ha megcsalsz, vagy el­árulsz, ha nem teszed meg, amit parancsolok... Megszakította a beszédet és hevesen megrázta Marvei ur vállát. A csavargó felorditott rémületében. — Én nem árulom el, nem csalom meg önt uram — fo­­gadkoztot Marvei ur és ijedten elhúzódott a láthatatlan uj­jak elől. — Ne is gondoljon er­re uram. Bármiként lesz is, én engedelmesen szolgálom önt. Csak mondja meg, hogy mit kíván tőlem. Istenem ... Irgal­mas Istenem... Én mindent megteszek, amit parancsol! HIRDESSEN LAPUNKBAN! A LEGJOBB EREDMÉNYEKET ÉRI EL! Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. X. FEJEZET. Marvei ur ellátogat Ipingbe. Mikor a közvetlen rémület első kitörése lecsillapodott, a falubeliek rögtön kételkedni kezdtek. A bizonytalan tagadás még nem szilárdult meg a lel­kekben, de állandó Izgalomban tartotta a falubelieket. Hiszen annyival könnyebb kétségbe­vonni a láthatatlan ember lé­tezését, mint feltétlenül hinni benne! És kevesen voltak azok, akik saját szemükkel látták, amint az idegen levegővé osz­lott és akik erős ütlegelt saját testükön érezték. Ezek a tanuk is gyorsan elszéledtek. Wad­­gers ur erősen elreteszelt há­zába menekült és Jaffers se­besülten feküdt a “Kocsik és Lovak” vendégszobájában. Gyakran látjuk, hogy nagy és idegenszerü eszmék és ter­mészetfeletti tapasztalatok ke­­vésbbé gyakorolnak befolyást az emberek lelkületére, mint az apró, kézzel fogható hétköz­napi események. Ipingbea bűz g ott a vig élet és midenki ünneplő ruhába öltözött. Leg­alább egy hónap óta készültek a pünkösdhétfői ünnepségekre. Délután már azok is, akik szentül hittek a láthatatlan ember létezésében, visszatértek csábitó szórakozásaikhoz. A hí­vők azzal nyugtatták meg ma­gukat, hogy a láthatatlan em­ber máshová vonult, mig a hi­tetlenek vidáman tréfálkoztak j felette. De a hivők és a hitetle­nek tábora egyaránt szorosan ; összeforrt ezen a délutánon. Haysman rétjén sátrak fehér­lettek. A sátrakban Bunting tiszteletes asszony és a többi előkelő hölgy teát kinált, mig a pázsiton virgonc iskolásgyer­­mekek hancuroztak a segédlel­kész, Cuss ur és Sackhut kis­asszony hangos felügyelete alatt. Kétségtelenül halvány bizonytalanság borongott a le- I vegőben. De az emberek hősie­sen legyőzték a szorongó, rossa érzést. Az ifjúság zsákfutásban lelte kedvét, számosán ellepték a hintákat, mások a kókusa­­dió-céltáblákra hajigáltak. (Folytatjuk.) JOHN K. SÓLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents