Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-09-20 / 18. szám

6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 szeptember 20. TRÉFÁS TERMÉSZETRAJZ A denevér A denevér' tulajdonképen egy repülő egér. Bőregérnek is ne­vezik, nem tudni, hogy miért, mert bőregérnek a rendes, kö­zönséges szaladgáló egeret is nevezhetnék, aminthogy a lo­vat is nevezhetnék bőrlónak, vagy a disznót bőrdisznónak és ha például volna repülő krokodil, azt azért, mert repül, még nem sok joggal nevezhet­nék bőr'krokodilnak. És ha már azért, mert szárnya van és re­pül, bőregérnek nevezik, ak­kor miért nem nevezik például a sast bőTsasnak? Ezek igen nehéz tudományos kérdések, amelyek megoldását előbbre kellene helyezni a holdba re­pülés problémájánál, mert hát hogy is van a holdba repülés? Hát kérem szépen, az még a holdba van. Szóval, a denevér egy repülő egér. Nagyságára nézve is alig nagyobb az egérnél, szőre szine is hasonlatos az egérhez. Ez a szerencsétlen denevér, illetve bőrdenegér különben egyike a legpechesebb állatoknak, mert az emberek komiszul, mond­hatnám a legnagyobb terorral bánnak vele: anélkül, hogy bármiféle destruktiv eszméhez még csak halavány köze is len­ne ennek az állatpitiánernek, elfogják és fölakasztják, illetve elevenen fölszegezik ,az ajta­jukra. Ráfogják, hogy a ké­ményből szalonnát lop, hogy belekapaszkodik az ember ha­jába, hogy ő az oka a világhá­borúnak és azt hiszik, hogy ha az ajtóra szegezik, ez nekik szerencsét hoz. Hát ez nagy tévedés. De mint mindenben, úgy ebben is, nézetem szerint, van valami igazság. Tudniillik — ugyancsak nézetem szerint — akik a denevért megfogják és elevenen az ajtajukra sze­gezik, azok buta és gonosz em­berek, márpedig butaság és go­noszság, — különösen a mai világban — nagy szerencse. A szerencsétlen denevér persze nem eszi meg a szalon­nát a padláson, sokkal rosszabb Ízlése van szerencsétlennek, mert ronda rovarokat eszik, olyanokat, amilyeneket más jóizlésü ember undorral köpne ki. Éjjel röpköd a tápláléka után, hogy a munkába járó embereket ne zavarja, nappal pedig faodukban, tornyokban és romokban alszik. Olvassa Ön is a “KIS DONGÓ’M és szerezzen uj előfizetőket! BORT ITTAM ÉN . . . Bort ittam én, boros vagyok, Haza mennék, de nem tudok. Aki tudja, mért nem mondja? Mlerre van az ország útja. Leányt láttam, megszerettem, De a nyomát elvesztettem. Aki látta, mért nem súgja, Hol lakik a szivem buja. j --—---­BÍRÓ URAM . . . Biró uram, panaszom van: Nem szeretem é i az uram. Ha megcsókol fáj, ez a pici száj Biró mondja, de ha muszáj, De ha muszáj szeretni. Azt gondolom, eső esik, Pedig a szemem könnyezik. Sírtam eleget, sirok még többet Elfeledni, elfeledni, Téged, rózsám nem lehet. Rokona, ha jóltudom: má­sodunokatestvére neki a Dél- Amerikában élő vámpír, vagy lidérc, amellyel azután csak­ugyan van valami baj, mert ennek vállalkozói, sőt láncke­reskedelmi hajlandóságai odá­ig terjednek, hogy rátelepszik a szabadban alvó szegény em­berre és szivja a vérét. Nem túlzás az, ha azt mon­dom, hogy még a vámpír is a szegény ember vérét szivja, mert hiszen a gazdag ember Dél-Amerikában sem alszik a szabadban, hanem Buenos- Airesben, egy szép palotában, paplanos ágyban. Daloljunk ÁROKPARTON Árokparton szól a hárismadár, Nem süt engem többé a meleg nyár, Mert én vörös zsalin kendőt veszek, Barnapiros szép legényt szeretek. Édes anyám növelése vagyok, Barna legény szeretője vagyok, Mondd meg rózsám, az édes anyádnak, Hívjon engem gyönge violának. -----------Sr-------------­BAGOLY MADAR . . . Bagoly madár nem száll minden ágra, Nem fekszem én jaz paklanos ágyba, A nagy Mátra erdeje az én lakásom, Kopár földön van a nyugoyásom. A csanádi kert alatt, kert alatt, Réz sarkantyúm ott maradt, ott maradt, , r Ergye komám keresd meg, csuhaj, keresd meg, Ha megleled pöngesd meg, pöngesd meg. BÁNOM IS ÉN / Bánom is én, bánom is én, Akármit beszélnek, Itt bebuvik. ott kibúvik, S röpül ki a szélnek, A bubánat ej, haj, Nem sorvaszt el, nem baj; Jól esik, de jól esik, Ha kedvem irigyelik, Csak azért is ej, haj! Édes anyám, édes anyám, Csak az a kérésem; Selyem ruhát, selyem ruhát, Csináltasson nékem. Selyem szoknyát, drága Zöld pántlikát rája, Ez illik, illik, illik, Ez illik, illik, illik, A magyar leányra.---------------------------------­CSIPKE FA . . . Cipke fa, bimbója, kihajlott az útra, Rida, rida bum, bumb, bum, kihajlott az útra.---------------------■ SZÁNT A BÁBÁM ... Szánt a babám csireg-csörög sej, haj, a járom, Szánt a babám a benedek! határon, Száraz a föld, hármas eke nem járja Szép a babám, Benedeken sej, haj, nincs párja. Mondtam babám ne rakd meg a sej, haj, szekered, Feltöri a villa nyél a kezedet, ! Fából van a villa nyele nem másból, Feltöri a tenyeredet sej, haj, csúnyául. HIRDESSEN LAPUNKBAN! ÁRVALÁNYHAJ A SÜVEGEM BOKRÉTÁJA... Rubato

Next

/
Thumbnails
Contents