Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-06-20 / 12. szám
6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 19pl junius 20. TRÉFÁS TERMÉSZETRAJZ A papagáj A papagáj igen buta állat, mert ő huzza ki a papagályos asszonyok zöld bádogskatulyájából a jövendölő cédulát, amelyen a hetvenéves öregurak számára az áll, hogy: “Önt imádja egy szőke fiú; a tizennyolcesztendős leányok számára pedig ez: “Ön újra meg fog nősülni és elvesz egy dúsgazdag hajadont.” Ez a buta papagáj a nagyvárosok vurstlijaiban és utcáin fordul elő, ezenkívül persze vad állapotban található a papagáj még Délamerika és India őserdeiben, de annak a számára, ki a Zugligetben keresi, ott sem. A papagájnak igen tarka tollazata van, mely piros, zöld, fekete és sárga, sőt kék toliakból áll s olyan kampós a csőre, hagyha az nem csőr lenne, hanem orr, akkor a papagáj feltétlenül indián lenne. Sokféle papagáj van: zöldpapagáj, selyempapagáj, arany papagáj, bolondpapagáj, papagály és “papa gájl”, de legkülönösebb valamennyi közt a beszélő papagáj, amelyikre érthetetlen okokból azt fogják rá az emberek, hogy szavakat tud kimondani. Piszecsőrü papagáj nincsen, daruszőrü papagáj sincs, pej papagáj sincs, sőt mamagáj sincs, de viszont egyszer egy természettudós látott egy valóságos természeti ritkaságot, egy egylábú papagájt: ennek a másik lába le volt törve, sőt az egyik szárnya is a nyaka is el volt törve, csak az a kár, hogy a tudós ezt a ritkapéldányt döglött állapotban látta. A nagyvárosi papagájok kalitkában laknak, a kalitkában kis pálcikán állnak, vagy egy réz vagy csontkarikán lógnak, ami a lógásnak elég elviselhető formája. Ezek a kalitkák nagy palotákban és fényes szobák-Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja Nótázzunk egy kicsit ban vannak legtöbbnyire, ámbár mostanában előfordul a vagonlakó papagáj is, bár ez egyenlőre csak Európában látható. Ez egy modern világ által kitermelt papagáj, melyet a régi jó természettudósok még nem ismernek. A beszélő papagájnak különben, ha csakugyan tud is beszélni, minden tudománya enynyi szokott lenni: “Lórika, papagáj!” “Maga szamár!” Ezt akkor mondja, ha embert lát; az erdei papagáj ezt nem mondja, csak gondolja, de ezek szerint gondolhat ennél sokkal cifrábbakat is. A papagáj hangja igen kellemetlen rikácsoláshoz hasonlatos. A papagáj különben teljesen haszontalan állat, a húsát nem eszik meg, bőréből nem csinálnak pénztárcát, májából nem főznek beretvaszappant, sőt még az elefántcsontszobrocskákat sem a papagáj csontjaiból csinálják, hanem kőből vagy marhacsontból. A papagáj tehát csupán dísztárgy, hasonlatos egy szép vázához, vagy tarka virághoz, úgy, hogyha a virág vagy a váza rikácsolni tudna, a papagájra nem is lenne szükség az előkelő háztartásokban. Szeretettel kérjük, i ; . 1 i ’ Jav ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizetési dijat pontosan megfizeti. BE SZÉPEN ÉG . . . Be szépen ég az a gyertya, Be szép barna legény tartja, Ha az Isten nekem adja, Nem kell senki száz aranya. Be szép a szeretőm szeme, Be szépen néz az emberre; Oly szépen néz az emberre, Hogy én majd meghalok érte, --------------------BÁRCSAK ÉN MÉG . . . Bárcsak én még egyszer, Babámé lehetnék! Hej fehér papirosra Feketével Írnék. írnék oly levelet, — De nehéz a penna, Hej feketének látszik, Ámbár hattyú tolla. Vidd el, madár, vidd el írott levelemet, Hej hadd olvassa babám Hív szeretetemet. Nem bánom, nem bánom, Legyen földindulás, Hej, hadd jusson eszedbe Sok sürü fogadás. Ha eszedbe nem jut: írj fel a szivedbe, Hej, ha fel nem írsz babám, Verjen meg az Isten! Hogy felejtselek el, Hogy eszembe ne juss; Hej, szivem fájdalmáért, Verjen meg a Jézus. BE SOK BORT ITTAM . . . Be sok bort ittam az este, Ragyogó csillagom, galambom! Most is részeg vagyok tőle, Ragyogó csillagom, galambom! A lábamon alig állok. Mégis szeretnek a lányok, Ragyogó csillagom, galambom! Vörös bort ittam az este. Ragyogó csillagom, galambom! Fehéret iszom reggelre, Ragyogó csillagom, galambom! Részegen megyek én haza, Kijózadonom hajnalra, Ragyogó csillagom, galambom! Azt mondják, hogy beteg vagyok, Ragyogó csillagom, galambom! Mint az égő gyertya fogyok, Ragyogó csillagom, galambom! Beteg az én szivem tája, Te vagy annak patikája, Ragyogó csillagom, galambom! Három huszár a csárdába, Ragyogó csillagom, galambom! Vörös bort iszik bujába, Ragyogó csillagom, galambom! Teli pohár a kezébe, Szeretője az ölébe, Ragyogó csillagom, galambom! Hogy a magyar annyi viszontagság közt sem olvadt össze más nemzetekkel, nem egyéb, mint legtermészetesebb következménye nyelve erejének! (Széchenyi) CSENDESEN, CSAK CSENDESEN...
