Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-05-05 / 9. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 május 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S.i Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription priee one year $4.00 — six months $2.00. Előfizetési ára egy évre: $4.00 -r- hat hónapra $2.00. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerit hirdetés $1.50 verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. MÁTYÁS AZ IGAZSÁGOS Nem hiába szerette a nép Mátyás királyt, nem volt több hozzá hasonló királya a ma­gyarnak. Amint neszét vette, hogy itt, vagy ott erősen sa­nyargatják a szegény föld né­pét, nem volt nyugalma Buda­várában. Nyomban álruhába öltözött s úgy ment szinről­­szinre, látni a valóságot. Többek között hirül adták, hogy a kolozsvári biró ugyan­csak sanyargatja a szegény né­pet. Hiszen nem kellett több Mátyás királynak. Bement Ko­lozsvárra, paraszti ruhában s ottan leült a mészárszék elé. Nagy sereg nép hordozta a fát a biró udvarára, egy csomó ember meg vágta a fát az ud­varon. Mellettük a hajdúk, pálcával biztatták a szegény népet. — Hordjad, vágjad, paraszt! Egyszer csak egy hajdú meg­pillantja Mátyás királyt. — Ne, te, ne! — mordult rá, — hát te mit lopod az Isten napját. Kelj föl, ne lógasd a hosszú orrodat, hitvány pa­rasztja! S hogy szavának nagyobb foganatja legyen, — pálcával jót húzott a “hosszú orrú” pa­raszt hátára. Mátyás fölállott, megvakar­ta a hátát, de nem indult. — Indulj már! — Jó, jó, de mit fizet kend? — Ezt né! — ordította a haj­dú s még jobbat húzott Mátyás hátára. — Indulj előttem! Mit volt mit tenni, Mátyás indult a hajdú előtt. — Be a biró udvarára. Vág­jad a fát, hosszuorru! A biró ott könyökölt a torná­con. Mátyás megszólította: — Kegyelmed a biró? — Hát én, mi közöd hozzá? — Ahhoz nekem semmi kö­zöm, de szeretném tudni, mit fizet a favágásért? — Ejnye, szedte-vedte pa­rasztja, — káromkodott a biró, — mindjárt fizetek én neked. Huzz rá! — parancsolta a hajdúnak. No, annak nem kellett so­kat mondani, harmadszor is ráhúzott, csak úgy porzott Má­tyás zekéje. — Jól van... Mátyás többet egy szót sem szólt. Vágta a fát, meg hordta a biró udvará­ba, de közben, amikor senki sem látta, veres krétával há­rom hasábra ráírta a nevét. Este aztán csendesen tovább kullogott. Másnap megint beállított Kolozsvárra, most már nem ze­kében, hanem királyi ruhában. Egyszeriben hivatta a birót, s az egész tanácsot. — Mi hir a városban, biró uram? — Semmi nevezetes. Csend­ben, békében élünk: áldjuk ér­te nagyságod nevét lefektünk­­ben, felkeltünkben. — Úgy? Hát a szegény föld népe? Nem sanyargatják az elöljárók? — Nem sanyargatja senki, uram, királyom. — Jól van, biró uram. Ha­nem szeretnék végigsétálni a városon. Tartsanak velem ke­gyelmetek. Elindult Mátyás király, utá­na a biró, a tanácsbeliek, s Sokan azt gondolják: Ma­gyarország — volt. Én azt sze­retném hinni — lesz! (Széchenyi) egyszerre csak megáll a biró udvara előtt. — Hej, de nagy kazal fája van, biró uram. — Isten megsegített, — mondta a biró alázatosan. — Hát az Istenen kívül más nem segített? Kik hordták ide ezt a sok fát? — A nép, uram királyom. — S mit fizetett nekik? — Ingyen, szeretetből tették, — mondta a biró. — Na, én mintha másként hallottam volna ... — Hé, legények, — fordult a király szolgáihoz, — hányjátok szét a kazalt! A legények munkához lát­tak, széthányták a kazalt, Má­tyás meg csak nézte, hogy mi­kor kerül elő az ő három fája. Előkerültek azok is. — Nézzen ide, biró uram. Tud-é olvasni? — Tudok, — hebegte a biró. — Olvassa, mi áll ezen a há­rom hasában! — Mátyás... Mátyás... Má­tyás ... — dadogta a biró. — Bizony, Mátyás, úgy tud­ja meg kend, hogy azt én Ír­tam oda; én voltam az a hosz­­szuorró paraszt! — Nagyságos uram, kegye­lem árva fejemnek! Térdre borult a biró, térdre a hajdú is. Mondta Mátyás a hajdúnak: — Te állj fel. Szolga vagy, azt tetted, amit urad paran­csolt. Hanem kendet, biró uram, példásan megbüntetem. Az emberek, akik ezt hallot­ták, lelkesen kiáltották: — Éljen Mátyás király! Ez az igazság! Jókai Mór---------------------------------­ALAPOS MAGYARÁZAT I. atyafi (aki a rekruták gya­korlatát szemléli): Nem értem, komám, miért tanítják a rek­­rutákat egy lábon is állni? II. atyafi: Biztosan azért, hogy ha a csatában egyik lábu­kat ellövik, a másikon még mindig megállhassanak.---------------------------------­HOVA TEGYE? Egy vár ostrománál egy, ágyufödözésre kirendelt huszár megunván a hosszas nyeregbe ülést, lábát a kengyelből kivet­te, s magasra fölemelve nyuj­­tóztatta. Különös szerencséjé­re egy ágyúgolyó épen akkor vitte lova hasának szőrével együtt azt a kengyelt is, mely­ből a lábát kiemelte. A huszár hidegen vette a dolgot, de egy pár perc múlva iszonyuon kez­dett káromkodni. — Miért haragszol fiam, — szólt oda neki a tisztje — hisz még örülnöd kellene, hogy lá­badat nem hordta el a golyó. — Mit ér az nekem, aki pon­­ciusa és pilátusa van, ha már most nincs hova tennem az egyik lábamat! PROTESTÁNS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELMÉBE! Óhazában vagy itt élő szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (Ó- és Uj Testamentom) angol nyelven is kapható a Biblia, széle díszes, zipperes. Megrendelhető: Veres József kántor-tanítónál, — 1432 Magnolia Avenue, SAN BERNARDINO, CALIFORNIA. A TÁBORNOK ÉS SZOLGÁJA A königraetzi csata alkalmá­val Festetich grófnak, a negye­dik hadtest parancsnokának egy golyó szétzúzta a lábát. A tábornok egy közeli kuny­hóban egyetlen fájdalomkiál­tás nélkül állotta ki az orvosi műtétet, amely egyik lábába került. Vén szolgája zokogva nézte az operációt. — Nézzétek csak ezt a tette­­tőt, — szólt mosolyogva a ha­lálra sebesült tábornok, — a fickó úgy vonit itt, mint vala­mi komondor; pedig már előre örül, hogy ezentúl csak egy csizmát kell tisztítania. -----------—;------------­Siró-nevető fejfák A boconádi temetőben Tóth János fej fáj a igy hirdeti a ha­lál okát: Nyakhajlásig ne tömd magad, Mert bajt hozhat rád a hasad. Jól mondják azt az okosok, Hogy jóból is megárt a sok. Itt nyugvónak is megártott, Idő előtt elbattyogott. * Bölcs intelmet foglal magá­ban egy szűcsi temetőben levő sírfelirat: Ne bántsátok egymást emberek, Hiszen úgy is ez lesz végetek. Meghatódva olvastuk egy új­szülött fehérmárvány síremlé­kén az iglói temetőben: Hétfőn született, Kedden beteg lett, Szerdán orvos nézte, Csütörtökön vége ... vége. Péntek... mint virág a havon Szenderült a ravatalon, Szülők örök bánatára, Szombaton a sir bezárta. * A haláltól való félelem el­oszlatására igen alkalmasnak látszik a szászrégeni temetőben levő egyik sírfelirat: Voltam élő, vagyok halott, Ismerek két állapotot. Azokkal, kik még csak élnek, Bizony mondom, nem cserélek. * A Dunántúl egyik temetőjé­ben nyugvó Zsugor Péter na­gyon ragaszkodott az anyagi­akhoz és keveset gondolt arra, hogy egyszer mindent itt kell hagynia, mert fejfája igy jel­lemzi: Húzódozott a költségtől Úgy gondolta, hátha ... A pénz maradt, de őt — ime Elvitte a — nátha. Olvassa Ön is a “KIS DONGÓ '-t és szerezzen uj előfizetőket!

Next

/
Thumbnails
Contents