Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-03-20 / 6. szám

6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 március 20. TRÉFÁS I TERMÉSZETRAJZ A NYÚL A nyúl a gyáva állatok közé tartozik. Származására nézve csak annyit tudunk, hogy nem a nubiai párductól ered. Van erdei nyúl, mezei nyúl, | házinyul, kísérleti nyúl és aki ide-oda nyúl (igaz, hogy ilyen­nek aztán a kezire vernek). A nyulat már a régi görögök és rómaiak is ismerték s ők még igen bátor állatnak tar­tották, aminthogy az is volt; bátorságát a nyúl akkor vesz­tette el, amikor arról értesült, hogy Schwarz Berhold felta­lálta a puskaport. Mindjárt tudta, hogy ebből baj lesz. Et­től kezdve bátorsága a külön­böző lőfegyverek feltalálásával és tökéletesítésével szoros kap­csolatban folyton-folyvást fo­gyott, annyira, hogy ma már a nyúl olyan gyáva, mint egy nyúl, és hogy ha szegény fegy­vertelen nyúl létére meglát egy fegyveres vadászt, a leggyá­vább módon elfut előle, ami bi­zony nem válik dicséretére. A nyúl füvei táplálkozik, ami nem is lehet olyan rossz; el­végre mi is eszünk füvet, csak nem akarjuk beismerni s ezért azt mondjuk rá, hogy: spenót. A nyúl táplálkozáson és sza­porodáson kivül, állandó féle­lemmel foglalkozik, ami — tud­juk mindnyájan magunkról — nem tartozik a legkellemesebb szórakozások közé. (Lásd; az atom támadás Ígéreteit.) A nyúl igen hasznos állat, egyrészt azért, mert kárté­konysága által, ha nagyon el­szaporodik, kárt tesz a szom­széd vetésében s ez tiszta ha­szon, másrészt azért mert igen jó a húsa. A vadászok nagy kedvvel vadászták a régi jó világban, ma azonban nyulat lőni — körülbelül az első világ­háború óta — nem valami elő­kelő dolog, sőt határozottan maradiságra vall, ezen a téren már sokkal előbbre jutottunk (ma már az iskolás gyermekek is emberekre lövöldöznek). A nyúlnak különösen jellem­ző sajátságai nincsenek, ami­lyen szürke a szine, olyan szür­ke az egész egyénisége, éppen ezért szükség esetén helyette­síthető más álattal, például macskával. Hogy kitünően tud futni, ebben — pláne olyan gyáva állat részéről — semmi csodálni való nincsen, de pró­bálna meg a viz alatt úszni, vagy turbékolni, esetleg lova­golni vagy keztyübe dudálni. Mindezt nem tudja a nyúl, sőt Szeretettel kérjük, ha hátralékba van előfizeté­si dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert la­punkat csak annak küldhet­­jf.':, aki az előfizetési dijat por tosan megfizeti. még azt sem ő mondja, hogy: pitypalatty, szóval egészen te­hetségtelen állat. Talán még a házi nyúl alkal­mas arra, hogy érdeklődésün­ket felkeltse őrült szaporasá­­ga által és azáltal az ártatlan kedélyre valló tulajdonsága ál­tal, hogy a kölykeit csak úgy ukmukfuk megeszi. Kivételesen előfordul a nyu­­lak közt is bátor egyéniség; egy vadász beszélt egyszer ilyen bátor' nyulról, amely amikor ráfogta a puskáját és célba vette, felállt a két hátsó lábára és a jobb első lábával — mint­egy mutató ujiával — megfe­nyegette a vadászt, mintha ezt akarta volna mondani: “Nana, te haszontalan! Nem szégyen­led magad!?...” A vadász elejtette a puskáját és elfutott a rettentő lélekje­lenléttel biró nyúl elől, sőt nem szégyelte bevallani, ha már ennyi megtörténhetett, több­ször vissza is lesett, vájjon nem kapja-e föl a nyúl a pus­kát és nem lő-e utána. Komoly természettudósok különben az egész történetet légből kapott koholmánynak minősitik, éppen igy nem hisz­nek abban az elterjedt mesé­ben sem, hogy egyes elszánt nyulak a vadászok közt mérge­zett tűkkel járnak és a vadá­szok nadrágját akkor kezdik vele szui’kálni, amikor a vadá­szok is a nadrágban vannak. Hogy mi mindent össze is hazudnak ezek a vadászok s általában az emberek mosta­nában! ... Nótázzunk egy kicsit! ÁRVALÁNYHAJ . . . Árvalányhaj van kalapom mellett Barna kislány elrablá szivemet; Egyszer néztem ragyogó szemébe, És azóta meg vagyok igézve. Rabja vagyok; de nem is bánom, Csakhogy őtet szüntelenül látom; Őt, kinek egy drága pillantása, Szivem s lelkem legfőbb boldogsága.--------------------------­ÁRVA VAGYOK . . . Árva vagyok, árva, Mint mezőben tarló, Kinek ékességét Elvette a sarló. Nekem is elvette Egy semmirevaló; Ássa ki a szemét Két fekete holló. Hegyek közt lakásom, Senkim a világon; Csendes folyóvíznek Csak zúgását hallom. A nyári folyóvíz Télre megaluszik, De az én bus szivem Soha meg nem nyugszik. BABÁM SZERELMEERT . . . Babám szerelméért, Mit nem cselekedném! Folyó, tenger vizét, Kalánnal kimerném. Annak fenekéről Apró gyöngyöt szednék, Apró gyöngyöt szednék, Gyöngykoszorut kötnék.--------------r- ------------------­w a ÁRVALÁNYHAJ... Árvalányhaj a süvegem bokrétája, Árva leány a szerelmem violája; Azt magamnak kinn a pusztán szakajtottam Ezt magamnak a faluban választottam. Gyönyörű kis szőke leány a kedvesem, De hogy jó lesz, abban sem kételkedem, A kék virág tiszta búza között terem, Mátkámnak is kék virág van a szemiben. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre csak 4 dollár. ÁRVA VAGYOK, NINCS ÖRÖME . . . Árva vagyok, nincs öröme szivemnek, Benne csupán buvirágok teremnek; Nyilt valaha örömnek is rózsája, Hej! de korán enyészet hullt reája. EJ-HAJ, FELRE TE BUBANAT! 2. Félre tőlem sete't bánatc Húzd rá cigány a nótámat. Csinálok egy jó napot, Úgy is csak ritkán mulathatok. 3. Bort, korcsmáhos a javáboT, Melytől a szív kigyál, lángol. Jer rózsám a karomba, Hogy is van az a re'gi nóta?!

Next

/
Thumbnails
Contents