Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-03-20 / 6. szám

1961 március 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL Kié lesz a Fizz fa-forrás? “KIS DONGÓ” regény Érdekes, változatos és izgalmas kalandok sorozatán vezeti végig az olvasókat. (Folytatás.) Chade sápadtan súgta oda Hendry felé: — És ha nem áll meg a vo­nat? v A Don Juan ingerülten kap­ta fel a fejét. — Hülyeséget beszélsz! A vo­natnak meg kell állnia! — Miért? El is taposhatja ezt a kis tüzet a mozdony . . . Az igaz! ... De a sinek kö­zött lobogó tűz mindig a ve­szélyt jelentette! És ötszáz mé­terrel innen következik a nagy viadukt! A mozdonyvezető ar­ra gondol, hogy a tűz vészjel, valami baj történt a viadukt­tal! Meg fog állni!... Muszáj! Ebben a pülanatban hosz­­szan, vészesen vijjogott fel a vonat füttye. Mint egy hatal­mas állat, amely érzi a ve­szély és elbődül láttára, olyan volt ez a fütty és Hendry ki­dülledő szemekkel bámult a fé­lelmetes gyorsasággal közeledő kocsisorra. Chad idegesen markolászta Igolyószóróját. — Nem lassít... Látod, nem lassít! ... Nem fog megállni... Hendry még életében ilyen ideges nem volt. — Fogd be már a szád! — kiáltotta tele torokkal, hogy tulharsogja a közvetlen köze­lükbe ért vonat dübörgését, amikor élesen sivitottak fel a fékek és a vonat néhány mé­ternyi csúszás után megállt, közvetlenül a magasan lobo­gó máglya előtt. — Most! ... — kiáltotta Hendry és megnyomta a golyó­szóró gombját. Három géppuska kerepelt fel egyszerre, mintha egész hadsereg állította volna meg a vonatot. Jégverésszerüen zápo­roztak a golyók a kocsisor két oldalára és az olajosképü moz­donyvezető riadtan húzta visz­­sza a fejét, amint meglátta a golyószórós álarcosokat. '■ Az in­­ditókar után nyúlt, hogy ké­részül hajtson a máglyán, de akkor már a mozdony mellett termett a fehérfoltos musztáng hátán Hendry és egyetlen ug­rással felkapaszkodván a vas­lépcsőn, fenyegetően nyúlt a Olvassa Ön is a “KIS DONGÓ M és szerezzen uj előfizetőket! golyószóró csöve a mozdonyve­zető háta felé. — Stop! Egyetlen mozdulat és szitává lőlek! ... — hang­zott az álarc alól a rekedt hang mire a mozdonyvezető riadtan emelte ég felé a karjait. A nyitott kazánajtó előtt úgy állt a fütő a kivilágító lángok vörös fényében, mint egy ijedt ördög. Füstös, kormos arcából kerekrenyilt szemek csillogtak rémülten a bandi­tára és hangos csörrenéssel hullott a lapát a vaslapra. — Leszállni! ... — mondta Hendry fojtott, de annál fe­nyegetőbb hangon. — Egyet­len gyanús mozdulat és... Nem kellett befejezni a mon­datot. A mozdonyvezető is, a fütő is családos emberek vol­tak, egyik sem kockáztatta meg, hogy szembeszálljon há­rem géppuskával. Pillanatok alatt ott álltak Tom golyószórójának csöve előtt és Hendry intett Chad­­nek. — Adj le egy sorozatot! A kocsisorban itt is, ott is kiváncsi fejek jelentek meg az ablakoknál Egy-két vakmerő kalauz is feltűnt a lépcsőkön, de amint ismét megszólalt a halál kattogása, úgy eltűntek, mint a szellemek. Csak a moz­dony dohogott, sziszegett, mint valami félelmetes óriás, de Hendry erre ügyet sem ve­tett. Egyetlen ugrással felkapasz­kodott a podgyászkocsira. Szét­lökte az ajtót és benyúlt a géppuska cső a halálsápadtan hallgató vasutasok felé. — Kifelé! — hangzott a pa­rancs fenyegetően. — Egy, kettő! ... A podgyászkocsiban két vas­utas volt, meg két postás. Ma­gasra tartott karokkal ugrál­tak le a kocsiról és csatlakoz­tak Tom fegyvere előtt a moz­donyvezetőhöz és a fűtőhöz. Hendry tudta, hogy csak pil­­lanatjai vannak a munkára. Az első döbbenés jeges der­medtsége után magához tér a vonat népe, felveszi a harcot, akkor aztán aligha állnak meg a villamosszék előtt. Villámgyorsan ugrott a sa­rokban egymásra dobált zsá­kokhoz. Felkapta a lepecsételt; pénzeszsákot és máris megje­lent a kocsi ajtajában. Ebben a pillanatban lövés dörrent a kocsisor egyik abla­kából és Chad elsápadva hal­lotta a füle mellett elsivitó go­lyó fütyülését. Gondolkodás nélkül vágó­dott hasra és ugyanakkor meg­nyomta a golyószóró gombját. Eszeveszett kattogással köp­ködte a halált a fegyvere, egyetlen szempillantás alatt elhallgatott a vonatból felro­pogó revolverzene és Chad re­kedt ordítással harsogta Hend­ry felé: — Siess, Stan! ... A vasutasok, postások és a lokomotív emberei riadtan la­pultak a mozdony oldalához. Hallhatóan vacogtak a fogaik halál rémülete lobogott sze­mükben. Hendry leugrott a kocsiról. — Fölszállni! ... — förmedt a feltartott kezű személyzetre. — Gyorsan! Azok a halálfélelem gyorsa­ságával kapaszkodtak fel a vonatra. Hendry intett tásai­­nak. — Tartsátok tűz alatt a vo­natot, mig el nem megy! In­dulás! A mozdonyvezető rákapcsolt. Ugyanabban a szempillantás­ban, amikor a vonat megmoz­dult, fel kattogott a banditák kezében a fegyver. Mindhár­man tüzeltek egyszerre és a vonat egyre gyorsuló robogás­­sal folytatta útját. — Kocsira! — adta ki az utasítást Hendry s előrerohant a zsákkal a bozótban elrejtett Fordhoz. Sam már a volán mellett ült. Hendry bedobta a zsákot az au­tóba, a másik két Pope is el­foglalta helyét és a Ford ki­kanyarodott az útra. Hendry felkapott a musz­táng nyergébe. — Siessetek! ... — mondta rekedten az izgalomtól. — A Fanning-tanyán találkozunk! Chad arca szürke volt. Miért menjünk a Fanning­­tanyára? — Mert vasárnap este van és ilyenkor mindig ott szok­tunk pókerozni Petével... És mert nem árt, ha meggyőző­dünk arról, hogy elment-e Hughes a randevúra! Siesse­tek, én is ott leszek, csak ha­zaviszem a lovamat! Viszont­látásra! JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 Gyors vágtatással nyargalt keresztül a prérin, a három fivér pedig elzugott az autón a Fanning-tanya felé. * * * Hurghes lassú léptetésben lovagolt keresztül a prérin. Minden érzéke azt súgta, hogy alattomos, rejtett veszedelem felé halad, hogy nagyon moz­galmas órák állnak előtte, de egy pillanatra sem jutott vol­na eszébe, hogy visszafordul­jon. Már alaposan besötétedett, mire elérte a Fanning-tanyát. Pete Fanning a kapuban állt, egykedvűen szívta vacsoraelőt­ti pipáját és a vasárnapok mé­la unalmával bámulta a csil­lagokat, amikor Hoghes oda­ért lován és megemelte som­­breróját. — Ewening, Fanping! Miss Käthe bent van? A farmer kivette a pipát a szájából, ami nála a meglepő­dés jele volt és közelebblépett látogatójához. — Milyen Miss Käthe? Most Hughesen volt a meg­lepődés sora. — Käthe, természetesen. Fanning tempós nyugalom­éinál felelt. — Én ugyan nem tudom, miért volna az természetes, ;hogy Miss Calson itt legyen, Ide nem akarok ezen vitatkoz- I ni. így hát egyszerűen csak j annyit felelek, hogy: nincs itt. [Miért volna itt? Hughes homlokán mély ránc i jelent meg. Komédiázik velem, Fanning? A farmer megsértődött. — Komédiázik a nyavalya! Talán magának van kedve bo­londot járatni velem? (Folytatjuk.) Ismét kapható! Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben A legnépszerűbb uj és régi magyar nóták gyűjteménye tiszta és olvasható nyomással. Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —

Next

/
Thumbnails
Contents