Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-12-20 / 24. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 december 20, A láthatatlan ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasz­tikus regény érdekes változatok­kal szórakoztatja olvasóinkat. (Folytatás.) — Ez legalább cipő! — Az ám, ajándék jószág — mondotta Marvei ur, miközben féloldalra hajtott fővel figyel­mesen tovább nézte a cipőket. — És hogy melyik a csúnyáb­bik pár; azt csak a jó ég tudja. — Hm! ... — dünnyögte a hang. — Volt ugyan már rosszabb cipőm is és sokszor nem volt semilyen sem, de ilyen arcát­lanul csúnya lábbelim még so­hasem volt. Tagadhatatlanul vastag, erős talpuk van. De egy vándoruton lévő úriember any­­nyifajta cipőt lát! És elhiheti nekem, uram, hogy bármit pró­bálkoztam is, az egész kör­nyéken nem találtam ennél jobbat. Méjgis, ha ránézek, már utálom. Pedig ez jó cipőterme­lő vidék. De hát ilyen az én át­kozott szerencsém! Körülbelül tiz év óta ezen a vidéken szer­zem be a cipőimet. És mégis így bánnak el velem. Igazán felháborító! — Disznó egy vidék ez, — hagyta-j megbotfankozott hang, — és valóságos barmok lakják! — Ugy-e, — diadalmaskodott Marvei ur, — de a cipőik még túltesznek rajtuk. Lasacskán visszafordította a fejét, hogy a véle társalgásba bocsátkozott ember cipőjét jól szemügyre vegye. Hogy hasz­nos összehasonlításokat eszkö­zöljön. De nini, ahol az ide­gen cipőknek állniok kellett volna: ott nem látott sem ci­pőt, sem lápat. Most teljesen megfordult, de hiába nyújto­gatta nyakát és meresztgette szemét, a jogosan feltételezett cipőket és lábakat seholsem találta. Csodálkozva tápászko­­dott fel a földről. — Merre van, uram? — kér­dezte és megszeppenve körül­­nézett. De csak sik a mezőt látta, amelyen a szél tépázta a zöldelő reketybokrokat. — Bizonyára részeg vagyok, — ijedezett Marvei ur, — rém­látomások gyötörnek. Vagy magamban beszélgettem? Mi az ördög! — Ne tartson semmitől! — nyugtatta meg a hang. — Ne szórakoztasson hasbe­szélő bü vészfogásokkal! — fa­kadt ki Marvei ur. —- Inkább azt mondja meg, hogy hová bujt. — Ne tartson semmitől — ismételte a hang. — Majd maga ijed meg mindjárt — szájaskodott Mar­vel ur. — Hol a csodában van. Csak nem temették a föld alá! Nem felelt senki. Thomas Marvel ur mezítláb és mélysé­ges megdöbbenésben állott. Távolból harkály sikoltott. — Az ám, — elmélkedett Marvei ur, — még a harkályok is engem csúfolnak. A puszta mind a négy égtáj felé magányos és normális volt. A gödrös, tócsás ut üresen ve­zetett északnak és délnek. Az iménti harkálytól eltekintve, egyetlen élőlény sem mutatko­zott. — Az ital, — hebegte Marvei ur és fázékonyan összébb húz­ta kabátját a vállán, — a pá­linka! Gondolhattam volna. — Maga nem részeg — biz­tatta a hang. — Legyen egé­szen nyugodt. Ne féljen sem­mitől. De Marvei ur halálsápadtra fakult arccal motyogott to­vább; — Bizony, az ital. Meges­küdnék rá, hogy egy hangot hallottam! — Hát persze, hogy hallott! — Már megint — sóhajtott Marvei ur és ijedten behunyta a szemét. Ekkor azonban vala­ki galléron ragadta és dereka­san megrázta. — Ne szamárkodj! — utasí­totta rendre a hang. — Elittam az eszemet, — nyöszörgőit Marvei ur, — el­ittam az eszemet, vagy a szel­lemek incselkednek velem! 5?: I 3?. « i» & 3S 3?: £ 3*: m M & Vb; & Vo; & 3? & » m « 31 3?; 3? 3?. « m & vlv 3?; 3S & * & Ve; 3£ 'AP**'*' BOLDOGSÁGGAL, ÖRÖMMEL TELI KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET jó egészségben, eredményes munkában, békés egyetértésben és sikeres egyiittmunkálkodásban gazdag BOLDOG UJESZTENDŐT kíván a William Penn Fraternális Egyesület minden tagjának, min­den fióktisztviselőjének, munkásának, a TESTVÉREGYESÜLE­TEKNEK, az EGYHÁZAKNAK, az AMERIKAI MAGYAR SAJTÓ HŰSÉGES MUNKÁSAINAK és az egész AMERIKAI MAGYAR­SÁGNAK a WILLIAM PENN FRATERNALIS EGYESÜLET Központi Tisztikara, Igazgatósága, Ellenőrző Bizottsága, Szervezői Kara és Központi Hivatala. 436 Fourth Avenue Pittsburgh 19, Pa. B B B B "tít B B b B B üt B B B B B B á? a? b b B íá? B B B B B iá? ••«v*-M Kellemes karácsonyt és boldog újévet kíván M. Morof & Son Paint & Wallpaper 8035 W. JEFFERSON AVE. VI 1-2635 — Se ez, se az — oktatta a hág. Figyelj ide! — Elment az eszem! — si­ránkozott Marvei. — Várj egy percig — intette behatóan a hang. — Nos? — rebegte Marvei ur, akinek az a furcsa érzése támadt, mintha egy kinyújtott ujj mellbelökte volna. — Azt hiszed, ugy-e, hogy képzelődöl? / — Mi egyebet tehetnék? — vakargatta fejét-Marvei.-— Rendben van, — szólott a hang, — majd addig dobállak kaviccsal, mig ellenkező meg­győződésre nem birlak. — De hát hol van ön? A hang nem felelt. Kavics repült a levegőben és hajszál híján majdnem eltalálta Mar­vel ur vállát. Marvei ur félre­kapta a fejét és egy második kavicsot látott, amint felszáll a levegőbe, kacskaringós utat ir le, megpihen egy percre, az­után bámulatos gyorsasággal a lába elé esik. Annyira elké­pedt, hogy moccanni sem birt. j Ismét felugrott egy kavics és mezítelen lábujjáról a tócsába gúvult. Marvel ur talpra ug­rott és ordítani kezdett. Vad futásba keresett volna mene­déket, de megbotlott egy lát­hatatlan akadályba, s valami ismét ülőhelyzetbe kényszeri­­tette a földre. — Nos, — kérdezte gúnyo­san a hang és most egy na­gyobb kő emelkedett a magas­ba és fenyegetően megállóit a csavargó feje felett. — Elhi­­szed-e már, hogy igazán léte­zem? Marvei ur talpra szökött vol­na, de azonnal ülőhelyzetbe kényszerült. — Ha nem ülsz veszteg, — förmedt rá a hang, — fejbe váglak ezzel a kővel. — Könnyű önnek, — keser­gett Thomas Marvel és kezébe fogta megsérült lábujját. Mi­közben szemét a feje felett táncoló kődarabra meresztette. — Egy szót sem értek az egész­ből. Maguktól felszálló kövek beszélnek... (Folytatjuk.) Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás.

Next

/
Thumbnails
Contents