Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-09-05 / 17. szám
6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 szeptember 5. GYOMORFEKÉLY-ORVOSSÁGOK Daloljunk— muzsikáljunk ARANYOS PILLANGÓ . . . Aranyos pillangó az ágon, Nem kap szivem többé a lányon, Mert a lány pillangó a réten, Hamar odább ád a legényen. Aranyos pillangó a réten, Nem kap szivem többé legényen A legény pillangó az ágon. Hamar tovább ád a leányon. Eresz alá fészkel a fecske, Szeretőnek jobb a menyecske; Liliomkarját, ha kitárja: Szeretőjét keblére zárja.--------------------------AZ ÉN HAZÁM . . . Az én hazám a legszebb hon e földön, Nem adnám el sem aranyon, se gyöngyön, Ha a hazám gyöngy-aranyon eladnám, Úgy a magyar nevet is megtagadnám, \ Hazám, hazám, vigadj hát! lm fiaid fogadják: Dicső lesz a magyar név,-Él magyar, áll Buda még! Az én hazám legdrágább a világon, Csatán vették apáim, nem vásáron. Hej! amiért ők vérökkel fizettek, Boldog vagyok, ha érette halok meg. Hazám, hazám, vigadj hát! lm fiaid fogadják: Dicső lesz a magyar név, Él magyar, áll Buda még! ----------------------A YARGÁÉK KERTJE . . . A Vargáék kertje alatt Bodri kutya szörnyen ugat, Mig a gazda álmodozik, A menyecske kilopódzik, Dinom, dánom, sum, sum, sum. De a Bodri csak nem hallgat, Mindig erősebben ugat, Ébresztgeti a gazdáját, Mert rángatják a szénáját, Dinom, dánom, sum, sum, sum. Nagy álmosan észre baktat, Hallja, hogy a Bodri ugat. Mi az ördög baja lehet Tolvajt lát vagy kisértetet? Dinom, dánom, sum, sum, sum. Csak tapogat maga körül, Jobbra-balra, köröskörül, Nem veszi észre álmosan, Hogy a kertben két kutya van! Dinom, dánom, sum, sum, sum. Egyszer amint egyet fordul, A Bodri is nagyot mordul, Ai Vor látja, hogy nagy baj van Az asszonynak hült helye van! Dinom, dánom, sum, sum, sum. A vendéglő asztalánál ült a megszokott társaság. — Azt hiszem, valami baj van a gyomrommal, mondtam részvéttel, mert nagy tisztelője vagyok magamnak. — A harmadik adag rostélyos után valami furcsa nyomást érzek. — A gyomor? — ujjongott fel Benzin bácsi. Olyan lett az öreg, mint egy csatamén, amikor trombitaszót hall. — Ne törődj az orvosokkal, kedves öcsém, a gyomor, az gyomor! Tudod, hogy gyógyítottam én meg magamat? — Nem! — vallottam be megtörtén, de férfiasán. — Gyomorfekélyem volt nekem öcsém, de nem ám olyan közönséges gyomorfekély, mint ezeknek a holmi városiaknak. Az orvosok már lemondtak rólam, felravataloztak, ennek már úgyis mindegy és hátha holnapra drágább lesz a ravatalozás. A Stánci néni virrasztóit mellettem és mert kicsit ideges teremtés, fél a haldoklóktól, közben töltött káposztát evett. Amikor egy pillanatra kiment és letette a töltött káposztát, gondoltam, nekem már úgyis mindegy, miért ne ALMÁRIOM KIS KULCSA... Almáriom kis kulcsa, A mi papunk beh furcsa; Még azt papolta minap, Lányt szeretni nem szabad. De hiába papolta. Szivem nem azt diktálja; Mert szivem arra késztet: Ha szereted, csókold meg. kóstoljam meg? Mit meséljek sokat öcsém, mire bejött megettem az egész töltött káposztát, jó borsos, sós, paprikás, ecetes, olajos, mustáros töltöttkáposzta volt, hat töltelékkel és abban a pillanatban éreztem, hogy elmúlt a gyomorfekélyem! Nincs nekem azóta semmi bajom öcsém. * Egy darabig döbbent csönd volt, éppen meg akartam rendelni a töltött káposztát, borsosán, sósán, paprikásán, ecetesen, olajosán és mustárosan, amikor megszólal Bricsesz bácsi is: — Hülyeség! — dörmögte. — Töltöttkáposztával kúrálni a gyomorfekélyt, kész öngyilkosság. Ne hallgass te orvosokra fiam, de az ilyen diletáns AZ ÉN RÓZSÁM FEHÉR HÁZA . . . Az én rózsám fehér háza Ablakára madár szállá, Azt beszélte az a madár, Hogy belőle legyen egy pár Én velem. De a rózsám nem szeret már, Csak azt mondta: hess el madár. Mert van nekem már más párom. Mostan is épen azt várom Magamhoz. Jól van rózsám, ne szeress hát, Én azért nem haragszom rád; Elszólit tán a Teremtő, Oda, hol nincs rossz szerető, Az égbe! . . . szamarakra se. A gyomorfekélynek egyetlen orvossága van az erős, hegyes ecetespaprika, reggel éhgyomorra. Nekem már ki volt lyukadva a gyomrom, attól forradt össze. / * — Ne hagyja magát elbolonditani Gugyerák ur — súgta a fülembe Palikáné. — Ne hallgasson ezekre, se az orvosokra. A gyomorfekély egyetlen orvossága a szódás lúg. Véletlenül jöttem rá, mosás közben. * Élénk vita kerekedett az egész asztalunk forrt az izgalomtól. Akkor a szomszéd asztaltól egy ur hozzámlépett. — Nincs igazuk ezeknek — súgta a fülembe. — Csak abban van igazuk, hogy nem kell az orvosokra hallgatni, de egyébként sok butaságot öszszefecsegtek. Egyetlen orvosság van, reggel-délbdn-este, tejeskávéba apritott hagymáshalat kell enni. Én is attól gyógyultam meg. Melegen a szemembe nézett és bemutatkozott: — Dr. Brunolin Gedeon belgyógyász vagyok. AKKOR JÖJJ EL “Akkor jöjj el, mikor mondom, Csak a csizmád ne kopogjon, Fekete szemed ragyogjon. Piros orcád mosolyogjon.'’ “Abban nincsen semmi haszon, Hogy a csizmámat koptatom. Van szeretőm kettő három, Vígan töltöm telem, nyárom.” 0 AZ A SZÉP...
