Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-08-20 / 16. szám
1960 augusztus 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL István király Hosszú kilencszáz év után még mindig együtt élsz velünk, István király: Te nagy király, ki kereszténnyé tetted nemzetünk. Csöppnyi a nép. de nem feled. Ünnepünk méltó Tehozzád, István király: Te nagy király, ki a bünviharból néped kihozád. Térdelve lesik a Jobbod’ milliónyi igaz lelkek, István király: Te nagy király, kinek a szent munkák mosolyt szereztek. Glóriába vont arcodat, úgy rémlik, öröm szál Íja meg, István király: Te nagy király, Amit kilencszáz év után hozsánnáz a Tömeg ... Lakos György folytatta nekilendülve —, én persze reggeltől délután öt óráig csaknem egyfolytában a zsebórámat néztem és türelmetlenségemben tizszer is kipróbáltam, hogy csakugyan hatvanat kell-e olvasni, mialatt a percmutató egyszer körül pettyegi a pályáját. Nekem ugyan azóta beszélhetnek akármit a tudósok, mert én akkor rájöttem, hogy mindenki anynyit olvas, amennyit tud. Olvastam én százhúszat is. Na szóval meghatározott időben odarobogtam a Krisztina-tér sarkára. Én azt hittem, hogy korán fogok érkezni s a legnagyobb meglepetésemre, boldogult Mariska nénéd, akkor az én drága menyasszonyom, már ott állt a sarkon. Szivdobogva, boldogan üdvözöltem, de ő elfordította a fejét. Csaknem hanyatvágódtam a megdöbbenéstől. “Édes kicsi Mariskám, miért, miért” — kérdeztem falfehéren és hebegve, de ő csak rándított egyet a vállán és nem felelt. “Édes kicsi bogárkám, mi történt?” — reszketett ki belőlem újra az ijedtség s kérlelni kezdtem, hogy megtudhassam a duzzogása okát. Egyszerre csak rámnézett és pattogva kérdezte: “hány óra?!” Én megnéztem az órámat és rávágtam, hogy öt. “Nézzen fel a toronyra” — mondta édesharagosan ő. Felnéztem. A toronyóra félhatot mutatott. “Most is azt állítja, hogy ‘öt óra?” — kérdezte Mariska. “Azt” — válaszoltam makacs hangon én. “Oda nézzen az órásbolt kirakatára, ott pontos időt mutat az a nagy óra. Azon mennyi az idő?” — kérdezte bájos daccal. Odasanditottam, az az óra is félhatot mutatott. Erre előkaptam a zsebórámat és konokul kijelentettem, hogy ha az én zsebórámon öt óra van, akkor a világ minden óráján annyinak kell lenni. Aki pedig nem hiszi, az igazítsa a toronyórához a magáét”. — Kemény EMLÉKVERS Bár merre is vessem szemem’, Ott látlak mindenütt Istenem. hangon ismételve mondtam ezt, s bár a szivem csaknem kettéhasadt a fájdalomtól, de mégis sorkonfordultam, faképnél hagytam az én drága szépséges menyasszonyomat. Mert vagy öt óra van, vagy nem. Én kitartottam az én órám, illetve az én igazságom mellett. Még a szakításunk árán is. Másnap azonban már irtózatos bánat kezdett emészteni. — Úgy fájt a szivem Mariska után hogy azt hittem, belehalok. — Százszor elhatároztam, hogy azonnal felkeresem és bocsánatért esedezem hozzá. De mindig legyűrte bennem a szerelem fájdalmát a dac. Mert vagy öt óra volt, vagy nem. Én nem engedek. Nem is engedtem, összecsomagoltam a holmimat, magamhoz vettem az örökségemet és elutaztam külföldre. Konokul, dacosan utaztam el. Ahogyan csak egy Csákváry tud elutazni. öt esztendeig csavarogtam aztán a világban. Ittam, dorbézoltam, udvaroltam, csakhogy el tudjam felejteni a Mariska égszínkék szemét. De kiderült, hogy a szerelem mégis erősebb volt a konokságomnál. A bánat lassankén annyira felégette a lelkemet, hogy magam sem tudom miként történt, de egyszer csak hazajöttem. Az önmagam előtt is makacsul titkolt szerelem hajszolt haza. Véletlenül hetek múlva kerültem össze Mariskával, egy társaságban. — Akkor tudtam meg, hogy még nem ment férjhez. Mosolyogva nézett rám, angyali szelídséggel és miután jól kibeszélgettük magunkat, egyszerre csak suttogva megkérdezte: — Mondja, Kálmán, hány óra volt akkor? Én lehajtottam a fejemet, életemben először és talán utoljára és megadó bünbánattal suttogtam: — Fél hat volt, fél hat. És két hét múlva férj és feleség lett belőlünk. így bizony, Pali öcsém, ilyen bolond dolog ez a dac. Azon csak a szerelem tud győzedelmeskedni. A titkár felugrott a székről: — Kálmán bácsi, gyorsan mondja meg, hogy most hány óra van. Engem ez érdekel. — Három óra. Pali öcsém — válaszolta derűs nyugalommal az öreg. A titkár ijedten csapta össze a kezét: — Szerelmes jó atyám, mi lesz most énvelem, hiszen nekem fél háromkor randevúm lett volna Ilonkával — lihegte s nagy robajjal kirontott az ajtón. Kálmán bácsi mosolyogva nézett utána: — Ugylátszik, most már eszeágában sincs a kölyöknek lehúzni az ujjáról a jegygyűrűt amiatt a rikító szipü ruha miatt. így van ez, fiatalság — bolondság. Be szép dolog is a szerelem. JÖJJÖN HOLNAP . . . Az altiszt unottan ránézett az irataimra és gépiesen darálta: — Teregető osztály, második emelet hét, Zatratyek főtanácsos ur. — Háromnegyed éve beadtam egy kérvényt — bátorkodtam alkalmatlankodni Zatratyek főtanácsos urnái. szépen összebarátkoztunk Zatratyek főtanácsos úrral, kiderült, hogy sok rokonvonásunk van, ő is szereti Liszt Ferenc müveit és az uborkasalátát tejfellel, mint én és kitünően sakkozik. Elhatároztuk, hogy nem szorítkozunk a délelőtti hivatalos érintkezésre. Meghívott magához. — Ja, igen — derült fel Zatratyek főtanácsos arca, amint irataimba pillantott.— Linkóczi Manó, hogyne emlékeznék. Persze, hogy el van intézve. Jöjjön holnap. Jöttem holnap. * — Tessék csak helyet foglalni — mondta sugárzó kedvességgel Zatratyek. — Mindjárt jön a referens. Helyet foglaltam. Két órásé telt bele, a főtanácsos ur intett: A Linkóczi-ügy? Kérem az el van intézve. Jöjjön holnap. * Semmi okom se volt rá, hogy ne jöjjek holnap. Holnap azonban kiderült, hogy az akta szerelés alatt van, tehát jöjjek holnap. Holnap viszont kiderült, hogy az iktatóban van az akta, tehát holnap kellett jönnöm, Nem akarom összezavarni a dolgokat, elég az hozzá, hogy két hét múlva egészen CSIKI-CSUKI A magyar népi demokrácia két nagy bajának: a lakás- és élelmiszerhiánynak megszüntetése végett nagy tanácskozásokat tartott a kommunista minisztertanács, és egy hires bölcset hivott maga elé, kérve, hogy adjon tanácsot ebben a nehéz ügyben. — A lakásprobléma könynyen megoldható, — mondotta a bölcs. — Nyissátok meg a határokat Nyugat felé! — És az élelmiszerhiány? — Zárjátok le a keleti határokat! * Mit cifrázzam a dolgot? Valószínű úgy is sejtik már, hogy Zatratyeknek egy nagyon csinos leánya volt és én félévi udvarlás után elvetem feleségül. Két nagyon sikerült gyerek született ebből a házasságból dicsekvés nélkül mondhatom, hogy a kis Linkóczi Bogyóka és az angyalarcu Linkóczi Cinike, a Kefe-utca kedvencei voltak. * Családi életünk eszményi, Apósommal, Zatratyek főtanácsos úrral nem a szokványos rideg após-vő viszonyban vagyunk, akik néha esztendőkig nem látják egymást. Minden nap felkeresem az apósomat é« megkérdem tőle, hogy mi van? Ugyanis az ügyemet még mindig nem intézte el. * Egy szomorú őszi estén őszszegyültünk Zatratyek főtanácsos halálos ágyánál, feleségem, én, meg az öt gyermekünk, Zatratyek unokái. A legidősebb, Linkóczi Bogyóka, éppen doktorálás előtt állt. — Rátok hagyom mindenemet — ölelt magához Zatratyek, aki már száznégy éves volt. — És az ügyem, papa? — kérdeztem félénken. — Jöjjön holnap, — mondta Zatratyek elkomorult arccal. És meghalt. j Ismét kapható! Uj kiadásban! MAGYARORSZÁG LEGSZEBB DALAI köztük: “SZÉP VAGY, GYÖNYÖRŰ VAGY MAGYARORSZAG ...” 64 OLDALAS, Ü'AXIW* INCH NAGYSÁGÚ ALBUM 29 MAGYAR DAL KOTTÁJA, — ÉNEKRE ÉS ZONGORÁRA, — MAGYAR ÉS ANGOL SZÖVEGGEL — GYÖNYÖRŰ KIÁLLÍTÁSBAN Ára postán, szállítási és biztosítási díjjal $2.00 Kis Dongó, - 7907 W. Jefferson Ave. - Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C. O. D.) nem szállítunk ! —