Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-08-20 / 16. szám

6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 augusztus 20. Daloljunk— muzsikáljunk AZ ÉN RÓZSÁM JAJ BE CSINOS . . . Az én rózsám jaj be csinos, be takaros, Nem is kicsiny s nem is magos; Fehér az Ínye, piros a szája. De csókra termett a pici szája.--------------------------­ALSÓ-BÁTKI NAGY TORONYBA . . . Alsó-bátki nagy toronyba Tizet ütött már az óra, Aranyom, galambom! De nekem nem ütött jóra: Most van babám kézfogója, Aranyom, galambom! Lement a nap borulásba Felöltözött szivem gyászba, Aranyom, galambom! Gyászba, gyászba, gyászruhába, Most vagyok igazán árva, Aranyom, galambom!-------------------------­a szerelem; .., A szerelem, a szerelem, A szerelem sötét verem; Beleestem, benne vagyok, Nem láthatok, nem hallhatok. Őriztem az apám nyáját, De nem hallom a kolompját; Rá-rámegy a zöld vetésre, Én csak későn veszem észre. Telerakta édesanyám Eleséggel a tarisznyám: Elvesztettem szerencsésen. Lesz módom a böjtölésben. Édesapám, édesanyám, Ne bízzatok most semmit rám; Nézzétek el, ha hibázok, Tudom is én mit csinálok!-------------5-.-------------------­A SZERELMES BOJTÁR . . . A szerelmes bojtár szive szomorú, Előveszi furulyáját, belefu, Este-reggel csak azt fújja, énekli: “Gyönyörű szép gyöngyvirágom gyere ki.” Susog az ég a szelektől é& mondja: “Aki szeret, be sok annak a gondja;” Megnyílik a virágbimbó, de benne Mintha csak a bánatgyöngye remegne. Gilicepár turbékol az erdőben, Méhecske ül a virágnak ölében; “Mit énnekem a zöld erdő és virág Ha a bánat, a szerelem férge rág.” KARRIER-ISKOLA Ezen az órán megtanuljuk azt, hogyan kell kerriert csi­nálni. Ne hallgassatok azokra a bácsikra, akik azt mond­ják nektek, hogy a karrierhez szerencse kell vagy összekötte­tés vagy éppenséggel tehetség. Szó sincs róla. A karrier alapja az Íróasztal. íróasztal nélkül nem lehet karriert csinálni. Ha az Íróasztal meg van, akármi­lyen, akárhol van, a többi már gyerekjáték. Az Íróasztalt min­denekelőtt egy feltűnő helyen keresztbe kell állítani, le kell ülni mellé és . . . most jól fi­gyeljetek Pista, Sanyi, Lacika, Gézuska te is figyelj, ne pisz­káld az orrodat, mert sosem lesz belőled igazgató. Mondom, le kell ülni az Íróasztal mellé és jó erősen belekapaszkodni. Valahogy az véletlen eszetekbe ne jusson, hogy dolgozzatok is azon az asztalon, mert aki dol­gozik, az nem tud kapaszkodni, jön valaki, elviszi tőle az asz­talt és neki nem marad semmi. Most megmondom nektek, milyen legyen az az íróasztal. Sima legyen, mint a tenyerem. Ne legyen rajta se akta, se ce­ruza, se papirosok, amik mind munkára csábítanak. Az igazi karrierista nem az Íróasztalán dolgozik, hanem a karrierjén. Namármost, ha az íróasztalunk megvan, akkor gondoskodni kell arról, hogy a szobában másnak Íróasztala ne legyen. Ha a többi Íróasztalokat sike­rült kiüldözni a szobából, ak­kor már ki is írhatjuk a nevün­ket nagy betűkkel az ajtóra és elhelyezhetünk a szomszédos szobában egy csontos öreg höl­gyet. Nagyon vigyázzunk, hogy ne alkalmazzunk titkárnőnek csinos, gömbölyded hölgyeket. Komoly embernek csontos és öreg titkárnője van. A következő lépés . . . na­gyon figyeljetek, gyerekek, Gé­zuka ne fogdoss most legyeket, mert kupán váglak. A követke­ző lépés: vasszorgalommal el kell sajátítani a szaktudás lát­szatát. A szaktudás látszatát úgy kell elsajátítani, hogy az ember mindenekelőtt óvakod­jék bármit is megtanulni. Aki AZ ÉN BABÁM TORNYOS NYOSZOLYÁJA . . . Az én babám tornyos nyoszolyája, Rajta vagyon fodros takarója. Rajta vagyon fodros teritője, Én vagyok a rózsám szeretője. Barna babám két piros orcája, Csókra termett kicsi piros szája Megszerettem azt a kicsiny száját, Megcsókolom piros két orcáját. Majd felmegyek ama hegy­tetőre, Ások magamnak egy sirt előre, Meglátom, ki fog engem szeretni, Ki fog rózsabokrot rá ültetni. Ha meghalok, tudom eltemetnek. Azt is tudom, hamar elfelednek Feliratom keresztem fájára: Itt nyugszik egy szerencsétlen árva. tud, az mindig vitatkozik, kri­tizál, nem fér a bőrébe. Azt az emberek nem szeretik. Aki nem tud semmit, az mindig csak bólogat és hümmög. Azt nagyon szeretik az emberek. Ha már a hümmögés és bólo­­gatás jól megy és már két öreg titkárnőnk is van az előszobá­ban, akkor itt az ideje, hogy elkezdjünk jobbantudni. A jobbantudás legfontosabb kel­léke egy gúnyos mosoly, amely állandóan az ajkak körül lebeg. Ha a mosoly már elég jól lebeg, akkor igen fontos megtanulni a fölényes kézlegyintést. Ez a két dolog együtt: a gunymo­­soly és kézlegyintés a biztos si­ker titka. Most még azt is elmagyará­zom nektek, gyerekek, hogyan kell viselkednie a karrieristá­nak hivatalán kívül. A legfon­tosabb: jelentéktelen embernek nem szabad visszaköszönni. A jelentékeny embert azonnal meg kell rohanni és úgy körül­venni, hogy senki másnak ne jusson belőle. Akkor: hümmö­gés, bólogatás, gunymosoly, kézlegyintés. A többi megy ma­gától, mint a karikacsapás. Természetes, hogy a karrie­ristának gyakran meggyűlik a baja azokkal, akik irigykednek rá, vagy akik a helyére pályáz­nak. Most nagyon jól figyelje­tek, gyerekek. Gézuka, te is fi­gyelj, mit csinálsz már megint a pad alatt? Na, nézd csak a. komisz kölyköt, egy lyukat fúrt a padba. Ej, ej, Gézuka, hát te már tudsz furni? Miért jársz te akkor hozzám iskolába? Ki&fcalaponx damfollas virágos. Úgy jön elém a kapuba estére. Megcsókolom, megölelem magyarán Azt hiszem a mennyországba vagyok már.

Next

/
Thumbnails
Contents