Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-07-20 / 14. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 julius 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Publisher - tulajdonos: Mrs. Bela Kolos — Szerkesztő; Bédy Lajos. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50 verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. ELÉG VOLT A SEBESÜLÉSBŐL Florisnak hívták, de nem tu­dom, a vezetéknevén-e, vagy a keresztnevén. Inas, tömzsi kis magyar volt, sárgás képű, gyér bajuszu: tatár fajta. Az arca sohasem változott, nevetni sen­ki sem látta, pedig nem volt álmos természet, hanem olyan, amilyennek lennie kellett. A ló sem nevet. A faluján kívül akkor vettek róla először tudomást, mikor a többi más bundással együtt be­vonult a huszárokhoz. A kapi­tány ur maga osztotta be a re­­mondásokat és azt mondta Flórisnak: — Erre te ülsz föl! Flóris, aki polgári foglalko­zására nézve kocsis volt, szak­értőén megnézte a sárga kan­cát, majd azt mondta: — Bizony nem ülök! Ilyet még nem hallottak a cs. és kir. hadseregben. A kapi­tány lelkében nagyobb is volt a csodálkozás, mint a harag. — És miért nem ülsz föl, mi? — Mert nem vagyok bolond. A lóról később kisült, hogy a legaljasabb dög, amely valaha kincstári nyerget viselt a há­tán. Flóris tehát jeles lóértő le­hetett, de azért mégis áristom­­ba került. A kapitány ur, mikor más­nap délután végigcsörtetett a kaszárnya udvarán, valami foj­tott hangot hallottr Hallja ma­ga! Hallja! A rácsos ablak mögött meg­ismerte Flóris huszár fejét. Ma­gához intette — Flóris a kapi­tányt! — és azt mondja: Hall­ja! Mégis inkább felülök a sár­gára! Szegény akkor már nagyon unta az áristomot. Tűrhető lovassá lett, a svad­ronban azonban hire kelt, hogy féleszű. Ez különben szerencsé­je volt, igy nem vették tragi­kusan a katonai fegyelem ellen intézett furcsa merényleteit. Két hires esete volt, amelye­ken az egész ezred nevetett. Egyszer megállította a kapi­tányát az utcán és megkérdez­te, hogy szolgál a kapitányné egészsége. Másszor a pályaud­varon tüzet kért egy átutazó altábornagytól. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a szép kapitányné akkor mikor Flóris a hogyléte iránt érdeklődött, valóban nagybe­teg volt és hogy Flóris a pálya­udvaron tényleg kifogyott a gyújtóból, az altábornagy ur pedig égő szivart tartott a ke­zében. Az altábornaggyal való ka­landja alkalmával szó volt ró­la, hogy Flórist a bolondok há­zába viszik, pedig amit ő tett, az emberi szempontból logikus volt, kifogás alá csak katonai szempontból eshetett. Nem volt ő bolond, még os­toba sem, csakhogy a termé­szet valami igen hajlithatatlan anyagból formálta és igy nem lehetett belőle gépalkatrészt faragni. * Én a nagy háború elején is­merkedtem meg vele, mikor egy nap népfölkelő képében betop­pant a lakásomba. Kisült, hogy kocsis már megint, itthon ült a konyhánkban. Jó ideig tartott, mig megér­tettem, hogy Flóris nem akar tőlem semmit, ő csak látoga­tóba jött. Elhagyottnak érez­hette magát Budapesten és mi­vel otthon a gazdája házában sűrűn hallotta a nevemet, úgy érezte, hogy ő valahogy hoz­zám tartozik. Rákövetkező vasárnap me­gint eljött, de ezúttal már egye­nesen a konyhába ment, ahol hamarosan összebarátkozott az öreg szakácsnővel. így neki is jobb volt, de nekem is. Egy hétig majd mindennapos volt nálunk, de azután hirtelen elköszönt; az északi harctérre vitték. Jó ideig nem is hallot­tunk róla, csak Julis néninek küldött egyszer egy olvashatat­lan tábori lapot. A lembergi csata után me­gint jelentkezett. Nem a harc­térről jött, hanem a kórházból, ahová a tüdőlövése juttatta. A tatár képe a rendesnél is fa­kóbb volt, de azért nem panasz­kodott, csak ennyit mondott: “A háború nem rossz kérem, csak a csata nagyon rossz!” Hamarosan megint a frontra vitték. Midőn búcsúzni jött, jeges eső verte az ablakot. Meg­sajnáltam Flórist, sőt egy kissé szégyeltem is magamat a me­leg könyvtáramban. Egy gyap­­juujjast ajándékoztam neki, amelyhez a téli Tátra emlékei tapadtak. (A moly csak igen kevéssé rágta ki.) Megforgatta, megtapogatta, azután kezet adott. A kézfogásából éreztem, hogy igen célirányosnak találja az ajándékomat. A huszárokat akkoriban már leszállították a lóról és Flóris is szuronyos puskával, hátizsák alatt szolgálta az országot. Sokféle harctéren megfordult, de amerre ő járt, ott különös­képen hullhatott az acéleső, mert három esztendő alatt nem kevesebb mint öt komoly sebet kapott. A sebesülései között volt két tüdőlövés és egy fej lö­vés. A fejlövést Olaszországban szerezte. A narancsok hazájá­ról különben az volt a vélemé­nye, hogy a világ leghidegebb országa, ami nem is csodálni való, mert télviz idején, havas hegy tetején ismerte meg. Az ötödik sebesülését megint valamelyik budapesti kórház­ban heverte ki. Mikor elbúcsú­zott tőlünk, hogy hatodszor is visszamenjen a frontra, igen megsajnáltam. Ettől a szegény ördögtől töb­bet követelt a háború, mint amennyit anyától lett ember­től követelni szabad — Csak vigyázzon, Flóris, hogy baja ne legyen! — biztat­tam, csakhogy valamit szóljak. Nagy csodálkozásomra ezt mondta: — Nem lesz baj kérem, mert nem megyek többet tüzbe. — Csakhogy ebben maga nem határoz Flóris! SZERKESZTŐI ÜZENET Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy költözködés esetén — az adminisztráció könnyítése végett — úgy a régi, mint az uj cimet közöljék szerkesztőségünkkel. — Öt lövés kijár az ember­nek, de ha már eddig megtar­tott az Úristen, a hatodikat nem óhajtom. Ezt kissé indulatosan mond­ta. Konfuzusnak találtam a be­szédét és nem is tudtam neki mit válaszolni. * * * Azonban alig múlt el egy hét és Flóris megint megjelent. Rühes lovakat hoztunk a harctérről, — magyarázta. — És meddig marad itt? — Nyolc nap múlva indul vissza a menetszázadom. Egyszerre megint Budapes­ten termett. Egy sebesültszál­lító vonattal jött. Neki azonban kutyabaja volt, sőt amióta nem láttuk, erősen hízásnak indult. A házunkban akkor épen nagytakarítás folyt és Flóris kéretlenül nekigyürkőzött és munkának látott. Midőn azon­ban a szőnyegporolásra került volna a sor, valamelyik pajtá­sa üzenetet hozott a kaszár­nyából, hogy az éjjel már út­nak indul a menetszázad. Fló­ris cifrát káromkodott, de az­után azt mondta: — Ne tessék kérem hozzá­nyúlni a szőnyegekhez, egypár nap múlva visszajövök a harc­térről és kiporolom valameny­­nyit. Néhány nappal később, mi­dőn ebéd idején hazamentem, irgalmatlan puffogást hallot­­tama a kert felől, mintha ne­héz ütegek dolgoztak volna a ribizli-bokrok közt Florisra gondoltam és kíváncsian oda­siettem a kerítéshez. Valóban ő volt. Éppen dolgozószobám borvörös szőnyegét porolta. — Hogyan tudott ilyen ha­mar hazaszabadulni? — kér­deztem. — A főherceg ur különvona­­tán jöttem. Kuktának kom­­mandiroztak a szakács mellé. * * # Amit tőle nem lehetett meg­tudnom, azt elmondta egy ka­tonatiszt barátom, jó idővel az összeomlás után. Flóris akkor már megint kocsis volt a régi helyén és a gazdája megbízá­sából Pestre jött, hogy szüzdo-PÓTOLJA A HIÁNYT Tormási urnák a felesége (ki nagyhangú, veszekedős te­remtés volt) egy pár hétre el­utazott szüleihez. Az elutazás után néhány nap múlva meg­látogatja egy régi jó barátja, a szalmaözvegységet élő Tormá­sit, aki egy fotelban ült, egyik kezében újságot tartott, amit olvasott, a másik kezében egy nagy kereplő volt, amivel esze­veszett lármát vitt végbe. — Hát te, megbolondultál? — kérdi a barátja, — nincs más dolgod, mint játszani ezzel a hangos szerszámmal? — Tudod pajtikám, — feleli Tormási — mióta a feleségem elment, olyan nagy a csendes­ség a házban, hogy a megszo­kott lármát kénytelen vagyok pótolni valamivel, ha otthono­san akarom érezni magam. Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú £üzetben A legnépszerűbb uj és régi magyar nóták gyűjteménye tiszta és olvasható nyomással. Ára szállítási dijjal l dollár KIS DONGÓ — 7907 W. JEFFERSON AVENUE — DETROIT 17, MICH. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —

Next

/
Thumbnails
Contents