Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-06-20 / 12. szám
4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 junius 20. KIS DONGÓ - CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Publisher - tulajdonos: Mrs. Bela Kolos — Szerkesztő: Bédy Lajos. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50 verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. KÉRŐ SZÓ A MAGYARSÁGHOZ A magyar cserkészet ez évben ünnepli fennállásának 50. évfordulóját és ez alatt az 50 év alatt minden erejével azon volt, hogy szolgálja a vesztett háborúk után megcsonkított, rombadőlt országot. A jamboreekon és nemzetközi versenyeken elért fényes sikerek után — Gödöllőn — a magyar cserkészet látta vendégül az egész világ cserkészifjuságát, előbb 1933-ban a 4. Világjamboree, majd 1938-ban a Pax Ting alkalmával. Világhírű lett a magyar cserkészet továbbá azzal is, hogy elsőnek adott ki cserkész könyvsorozatot. A szovjet szuronyokra támaszkodó magyarországi elnyomórendszer ma nem tűri meg, sőt üldözi áz Isten, Haza, embertársak szolgálatára készülő cserkészeket. így az emigrációban ápoljuk és használjuk fel Teleki Pál tanításait ifjúságunk javára. Ma 17 országban, 60 magyar cserkészcsapat 5,000-nél több cserkésze készül arra, — a liliomos zászlók alatt, — hogy a magyarság sorsán javitson. Az elmúlt évek során a szabad világ ifjúsága előtt megszámlálhatatlan alkalommal ismertették a magyar ügyet cserkészeink, de különösen a kanadai, angliai és legutóbb a Fülöpszigeteken megrendezett jamboreekon, ill. az azt követő távolkeleti kőrútjukon végeztek felbecsülhetetlen értékű felvilágosító munkát. Ezt az igen fontos tevékenységet szeretnénk folytatni e nyári jubileumi táborunkon, melyre a szabad világ 82 cserkészszövetségét hivtuk meg, hogy közülük a magyar ügynek újabb barátokat és támogatókat szerezhessünk. Magunk felé nézve pedig, jubileumi célunk lenne az oly régen hiányolt és cserkész fiaink, leányaink által annyira várt uj, magyarnyelvű cserkészkönyv kiadása. A fenti “külügyi és belügyi” céljaink megvalósitásához elégséges anyagiak nem állnak rendelkezésünkre, ezért kérő szóval fordulunk a magyar társadalomhoz, hogy adományaikkal támogassák ifjúságunk ügyét, akik majd: “Az erdőirtást átveszik, a hídépítést átveszik, hajók kormányát átveszik, az Istent megsüvegelik, a régi fáklyát átveszik, az ekét, malmot átveszik, mert ők lettek a Rend, Család, a Miatyánk s a Hiszekegy.” (Mécs) Megértő támogatásában bizakodva vagyunk cserkészszeretettel Ft. Dr. Bátori József Szöv. tb. elnök Nt. Dr. Harsányi András Szöv. társelnök Dietrich Dénes Szöv. társelnök GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE! Ordasok Felkérjük kedves olvasóinkat hogy előfizetéseiket vagy egyéb pénzküldeményeiket (Money order vagy American Express Money order) ne személynévre, hanem az újságnak címezzék: “KIS DONGÓ — CLEAN FUN” névre EGYHÁZAK, EGYLETEK, MŰKEDVELŐ KÖRÖK FIGYELMÉBE! Énekkarok, dalárdák részére kottasokszorositás. — Három felvonásos színdarabok. — Egy-két felvonásos tréfás színmüvek. — Magyar dalok. 110 vers minden alkalomra (füzet) 30 vers (válogatott Október 6-ra (füzet) 30 vers Március 15-re. Irredenta versek (füzet) A három verses füzet ára (170 vers) csak 75 cent. — Kapható: VERES JÓZSEF kántor-tanítónál, 1432 Magnolia Avenue, San Bernardino, California. — Lüjjek még? — Hány patrony van? — Valami hat ... De vakra van még puskapor a’ ’acskóba. — Akko’ jó . . . Lüjj még egyet az irázi major felé! Elpukkant a lövés. Vörös tüzcsóvát okádott a mordály. Pár pillanatra megvilágította a két betyár arcát. Az egyik, a vénebb sás-kévén ült görnyedtem a fiatalabb, a mordályos, egy törpe i-har alatt állt. Arrébb két ló nekihajolva, hasig sárosán a füvet harapta. A tüzcsóva fényében feltükröződött az irdatlan messzi lápok vize, a nádtengerből sikongva riadt fel sokezer madár, ölyvök vijjogtak, sirályok keringtek, vadrucák gágogtak, nádirigók röppentek fel, bibicek visítottak. A sárréti lápok madárvilága jajongott megzavart éjjeli nyugalma miatt. Nádifarkasok üvöltöttek. — Nincs teteje ennek a lüdözisnek! . . . Evvel éppenhogy útbaigazítjuk a pandúrokat . . . Jobb vón csendbe hallgatni . . . Akkó’ azt kereshetnek! . . . — Nem értessz te ehhe! — nyögött az öreg. — Nem ijednek meg ezek ettül a puskázástul! . . . — Fogd bé a szádat! . . . Gyere ide, oszt takarj bé a szűrömmel . . . Kegyetlenül ráz a hideg! . . . Szemei, mint izzá-farkasszemek, forró láztól csillogtak a sötétben. — Nem érem meg a hajnalt . . . Serked a vér a hátambul megint! . . . Nem állétotta el az útilapu . . . — Nem jó az útilapu lüttsebre . . . Énmeg, miko’ tavaly a szentmártoni juhászok összeszurkáltak a Gicsaj-csárdában, hát börklevelet kevertem össze zsurlófüvei, osztég avval mosogattam mindennap éjfélkor ... Azonkívül még kancatejet ittam, amit Okányi Zsofka hurcolt bé lapva a péteri erdőbe. Mert ott fetrengtem cefetül... — Más a’ — nyögött az öreg, — ha az embert összeszurkálik, mintha hátba lüvik . . . Úgy esik olkor, mintha a serét a tüdőmbe vóna . . . Megájj Pikó Bálint! Pikó Bálint pandurmester volt, a betyárok réme, üldözője. (Pedig azt mondja a fáma, hogy fiatalabb éveiben Pikó is ott legénykedett a sárréti buckák mélyén, árvalányhaj lengett a kalapja mellett, több Ízben kifosztotta a cikói kasznárt és többszámbeli árendásokat.) Harmadnapja, hogy bevette magát a két betyár a lápvidék kellős közepébe. Egyre jobban szorult a hurok körülöttük, öt társunk már láncra verve Újfaluban várt sorsára. Csak ez a kettő menekült meg. Szürke Gazsi bandavezér és ez a fiatal legény, miközben a roppant erejű Gazsit hátba srétezték. —■ Lüjj még egyet! — szólt újra a vén betyár erőtlenül. — Minek puszticcsam a serétet ebbe a vak sötétbe?! — Ne pofázz, hanem lüjj!... Tartsd magasra a puskát! — Nem lüvök! — hegyeit a fiatal. Először tette, hogy szembeszállt a rettegett Gazsival. Mint rongydarab görnyedt a vénülő ember. Erőtlen, vérző, . hörgő hustömeg volt. Most mit féljen tőle? — Add a puskádat! — Nem adom! — Te nyálas, tete . . . kódisfajzat! . . . Kihaséntalak! Halk röhögést nyomott el a száján a legény. A vezér felemelkedett, de erőtlenül esett vissza. A sötét olyan volt, hogy neki lehetett támaszkodni. Éjfél felé sürü szitálással megeredt az eső, verte őket egyenletes zuhogással. A sebesült ordast, akit a sebláz marcangolt, felüditette a hideg zuhatag. Ledobta szűrét, levette zsiros kalapját, hasonfekve végigdőlt a sáson. Megelevenedett. Beszédbe kezdett: — Te cudar, te! . . . Azt hiszed, hogy én beledöglök ebbe a lüvésibe? . . . Tudom, hogy várod te ezt, te zabifajzat! . . . Hogyha majd kinyulok, elvedd a pénzemet, meg mindent, amit itt hordok a tarisznyámba! ... Engem pedig belényomnál a mocsárba, hogy csak a csontomat tanálnák meg száz esztendő múlva . . . Hát ezen ne hitekedj, mer’ e’ megfordítva lesz, de még mingy ár! . . . Felállt. Állt mereven. Aztán pár lépést tett a fa felé, de érezte, hogy jártányi ereje sincs. A fiatal észrevette, hogy a nagy, hirtelen erejű Gazsi feléje lépeget. Inába szaladt a bátorsága. — Hát lüsz, vagy nem? — kérdezte rekedten a vén. — Ha olyan nagyon kedve tartja! . .■ . A puska eldördült. — Nahát . . . Mastan gyere ide mellém! Leültek. A roppant erejű Gazsi fel-felnyögött, ha marta a hátát a fájás. Ilyenkor felváltva káromkodott és beszélt: — Jószág vótál világéletedbe! ... Nem sokra viszed! ... A betyárságho’ talentum is kő! ... Nem azért lüvetek én hébe-hóba, hogy netán eltanáld valamék pandúrt . . . Van né-' kém ahho’ sütnivalóm, hogy ebbe a fekete sürvedésbe az löhetetlen . . . Senem azér, hogy rájuk ijesszek! . . . Más foganattya van ennek! Az eső erősbödött. A fiatal fázósan húzta összébb magán a szűrét. Amaz pedig óvatosan lehúzta magáról a subáját, azután ezüstpitykés lajbiját. — Kegyetlen melegem van! . . . Nagyon jól esik ez a hűvös eső . . . Hát, hogy folytassam, éppen az a célzatom, hogy a lüvésekből megtuggyák, mék irányba vagyunk! . . . Csalom
