Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-06-20 / 12. szám
1960 junius 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 3-IK OLDAL Gyermekrovat ITT A MELEG NYAK! Mig a világ világ lesz, A bimbóból virág lesz. Amit mondok, igy igaz: Nyár követi a tavaszt! Isten hozott, meleg nyár, Bizony nagyon vártunk már. Süss le rám nap melegen, Legyen piros, mint a rózsa, Jancsi,. Böske, Kelemen! -----------.-«3 &»-.----------MIT TANULT MARISKA A KIS HANGYÁTÓL? Mariska a kertben babaruhát varrogatott. Egyszer csak kifogyott a tűből a cérna. Be akart fűzni, de az a huncut cérnaszál nem akarta beledugni az orrát. Mariska pedig megpróbálta kétszer-háromszoris, de nem ment. Haragos lett. — Akkor nem varrók! — jelentette ki végül. Letette kosarába a tüt és a cérnát is. Durcásan ült és a földet nézte. Amint igy nézeget, meglátott egy kis hangyát. A pici hangya egy hozzáképest nagy kenyérmorzsát cipelt, látható erőfeszítéssel. Egy tégla állt útjában. Fel akart rá mászni. Szegényke mindig visszacsúszott. Kiejtette szájából a kenyérmorzsát. Marsika nézte, csak nézte. A nagy érdeklődés letörölte arcáról a duzzogó vonásokat. A kicsi hangya tizszer is felvette a morzsát és mászni kezdett vele. Ismét visszaesett. Kicsit pihent, azután újra élőiről kezdte az erőlködést. Végre a tizenkilencedik próbára sikerült felmásznia a morzsával. A tégla tetején újból megpihent, azután lemászott és folytatta útját. Bizonyosan kicsi fiainak vitte a morzsát, hogy azok ne éhezzenek. Mariska elgondolkozott. Mit gondolt, mit nem, azt nem tudom, de azt láttam, hogy egyszer csak nagy határozottan kezébe vette a tüt és a cérnát és ismét megpróbált befűzni. Most sikerült! Mig a babaruhát varrta igy suttogott magában: — Köszönöm, pici hangya, hogy megtanítottál engem valamire. Nem felejtem el soha! HULLÁMZIK A BUZATENGER Tavasszal zöld volt a határ. Zöld kalászokat ringatott a szellő. Azóta a meleg nap megérlelte a kalászokat. Most már sárgák. Fejüket lehajtják. A mag érik bennük. Mikor a szél fuj, úgy hullámzik a gabona, mint a tenger.^ Piros arcú nagylányok énekelve mennek a gabonatáblák között. Örülnek a nyárnak. Mikor elmennek a leányok, ■jönnek a legények. Vállukon kapa, kasza. Látják, hogy érik már a gabona. Ezért igy énekelnek: — Péter-Pálra, szent ünnepre, Az én kaszám jól kifenve! Ha majd aratásba állok, Én utánnam markot szedni Alig győznek a leányok! A gabona közül fürjecske kiált a legényekre: — Fitty-fetty! Csak legénykedjetek! Kemény legény kell ám az aratás munkájára! A legények beérnek a tanyára. Előveszik a fenőköveket. Élesitik a kaszákat. Holnap Péter-Pál napja. Magyar földön megkezdődik az aratás. ------------i r~ ------------w w KIT KELL LEGJOBBAN SZERETNÜNK? A tanító bácsi minden reggel szeretettel várja a gyermekeket az iskolában. Sétálgat a padok között. Az érkező gyermekekhez kedvesen szól: — Isten hozott, Misi! Jól aludtál, Ferkó? Mindenkihez van egy-egy kedves szava. Van az osztályban egy sovány halavány kisfiú. Bogár Jancsinak hívják, ő mindig szomorú. Mindig nagyon csendes. A gyermekek megfigyelték, hogy a tanító bácsi Bogár Jancsihoz nemcsak szól, de minden reggel meg is simogatja. Az egyik kisdiák egyszer a folyosón megkérdezte a tanító bácsit: — Tanitó bácsi kérem, miért simogatja meg Jancsit? Hiszen ő nem is a legjobb tanuló! — Mondd csak kispajtás, — szólt csendesen a tanitóbácsi, — mikor reggel eljössz iskolába, megsimogat-e téged az édesanyád? — ó, igen! — felelt csillogó szemmel Kálmán. — Megsimogat és meg is csókol. — Látod kisfiam, milyen jó neked. De ennek a kis Bogár Jancsinak régen meghalt az édesanyja. Az édesapja is. Jancsi a nagyapjánál él. Egy igen öreg bácsinál. Mikor ő reggel iskolába jön, nincs, aki őt megsimogassa, megcsókolja. Nagyon szegény kis árva gyerek a Jancsi. Most már érted ugye, hogy miért simogatom meg? A kisdiák szemében könny csillogott és igy felelt: Értem, ^tanitó bácsi kérem. Mert ő árva. És ezentúl én mégjobban fogom szeretni szegény Bogár Jancsit. KÖLTÖGETŐ VERS — Kapusarok csikorog, kakas kukorékol. Tollászkodik a galamb, gilice turbékol. Fölül a napocska arany kocsijára, Bekukucskál az ablakon arany tányérkája. Sietős az útja, mégis ámul-bámul: — Bodorogj ki Bandi a paplanos ágyból! (Móra Ferenc) —--------------------A HŐS KAKAS Tyuk anyó az udvaron sétált kis csibéivel. Szedegették a magokat, meg a földből kibújt bogarakat. Egyszer csak a nyitott kapun egy idegen kutya rohant be. Rettentő ugatással egyenesen a kis csirkéknek rontott és meg akarta őket enni. A csirkék az anyjukhoz menekültek, szárnya alá bújtak. A tyuk a csőrével csípett, vágott a kutya felé. Meglátta ezt a kakas. Azonnal odarohant. Taraja haragos vörös lett. Rákiáltott a kutyára: — Karó! Nem mész ki? A kutya rámorgott. fehér fogait mutogatta. A kakas nem ijedt meg. Nekiugrott a kutyának. Csípte, vágta ahol érte. Felugrott a hátára. Éles sarkantyúit vágta a kutya hátába. Csőrével pedig a feje búbját vagdalta véresre. — Auh, ez már nem tréfa! — vonyitott a kutya és behúzta a farkát, elszaladt. A kakas győzött. Fel is állt egy kőre és elkiáltotta magát: — Kukurikuuu! Minden gonosz kutyát elkergetek! HOGYAN ALSZIK MEG A TEJ? / — Hogyan alszik meg a tej, tudós cica-mica? — Ha bölcsőbe teszik, tudatlan Katica. — Tente köcsög, tente ... dalolgat Katica. — Sebesebben ringasd, könyörög a cica. — Nem alszik ez igy meg, jajgat a Katica. — Nekem ébren is jó, neveti a cica. MESE A MÉCSVIRÁGRÓL Juliskáék messze laktak a falun kívül. Házuktól egy nagy réten vezetett a gyalogút a faluba. Juliska édesanyja súlyos beteg volt. Elfogyott az orvosság. Juliska kendőt kötött, utra készült. — Hová mész édes kislányom? Már esteledik! — szólt a beteg gyenge hangon. — Orvosságért megyek, édesanyám. — Ne menj, ne menj. Besötétedik és eltévedsz, nem találsz haza! Juliska azonban addig könyörgött, mig elmehetett. Mire hazafelé indult, leszállt az est. Köd is ereszkedett alá. A réten megállt a kislány. Nem látta az utat. Nem tudta merre kell hazamennie. Istenhez fohászkodott, segítse haza az orvossággal. Ekkor lenézett a földre. Nini, mintha kis fehér lámpások világítottak volna ki a fűből. Lehajolt. Valóban, virágok nyiltak a lábai előtt. Szépen sorban álltak a virágok. Gyere kislány. Mutatjuk az utat! — hivták Juliskát. Juliska haza is talált a virágok utján: Úgy világítottak neki, mint kis mécsesek. Azóta ezeket az este nyiló virágokat esti mécsvirágoknak nevezik. Magyar szakácskönyv — angol nyelven amerikai mértékegységgel DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL Szegő Imre, a budapesti Szent Gellért szálloda volt főszakáesa, az ,ételek — és Réthy cukrász a tészták', sütemények, torták, stb. receptjeivel. Tartalmazza: levesek, húsfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halak magyaros elkészítési módját, valamint főtt és sült tészták, sütemények, torták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészítésének módját. Rendelje meg a másodgeneráoiós gyermekeinek, menyének, vejének, amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára örömmel veszik, ha a világhírű magyar konyha szerint elkészített ételeket megismerhetik, készíthetik és fogyaszthatják. — Ára szállítási díjjal 1 dollár — i Megrendelhető a következő cimen: KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich. — Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk. —
