Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-06-20 / 12. szám
2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 junius 20. Kis Dongó regénye KI A LEGCSUNYÁBB? (Folytatás) — Kérdezd meg, ki az? És Fifi halkal válaszolta: — Kérdezd meg te, én félek. — Kérdezzük meg együtt. Az ablakhoz futottak és re-, megő hangon szóltak: — Ki az, ki az? Odakünnről pedig ezt a választ kapták: — Nyissátok ki az ablakot: én vagyok, Milka néni. A lányok örömmel futottak az ablakhoz: — Milka néni! ... Fifi kitárta az ablakot és bűbájos kedvességgel szólt: — Tessék besétálni, Milka néni! . . . A következő pillanatban Ludmilla belépett az ablakon. Gyönyörű estélyi ruha volt rajta, amelyet báli köpönyeg bontott. A feje frizurás volt, a megjelenése ragyogó: egy szép fiatalasszony állt a konteszek előtt. — Szervusztok, lányok. Maud nevetve kiáltott fel: — Mi van veled, Milka néni? Ludmilla pedig szeretettel folytatta: — Értetek jöttem, bálba viszlek benneteket. Párizsban nem arra való az éjszaka, hogy átaludjuk. Fifi természetesen vele szavazott: — Én mindjárt mondtam ... De ezek a pulyák nem hitték! Maud ijedten szólt .közbe: — Nem lesz baj belőle, Milka néni? — Mi baj lehetne ott, ahol én vagyok. Én gardirozlak titeket és ti gardiroztok engem. A konteszek kinéztek az ablakon és boldogok voltak, hogy egy farsangi menetet láthattak. E percben nem törődtek a papával, haragudjon, ha úgy 1 tetszik neki, ők Ludmilla nénihez szitának egészen véglegesen. Ludmilla néni pedig kacagva szólt most hozzájuk: — No, jöttök vagy nem? Fifi sietett nyilatkozni: — Megyünk, Milka néni! — És a hat lány kórusban ismételte: ' — Megyünk! Milka néni! — Te Maud, tudod-e, mi volna a legszebb? — Tudom, Fifi, tudom . . . — Hát mondd meg, hogy micsoda? — Mondd meg te. — Én megmondom. Az volna a gyönyörűség, az volna a boldolgság, ha a párizsi bálon találkoznánk valakivel ... — Kivel, Fifikém? — Mondd meg te! — Én megmondom. A te uracskáddal, meg az én uracskámmal! . . . Milka néni, aki előttük járt, táncolva, meghallotta ezeket a hangokat és visszafordult hirtelen: — No meg az én urammal. Mindhárman hangos kacagásban törtek ki . . . de mintha ebben a kacagásba csukló, fájdalmas sirás vegyülne. GONDOLJON ÄZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE! MINDEN AMERIKAI MAGYARNAK NÉLKÜLÖZHETETLEN! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő', kérő, baráti, szellemes és ajánló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Ara postán, ' szállítási és biztosítási díjjal $2.00 KIS DONGÓ, — 7907 \V. JEFFERSON AVE___DETROIT 17, MICH. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — HÁROM FRAKK Hárofn kifogástalan frakk ült a hotel előcsarnokában és várta a jószerencsét. Valaminek történnie kell. Hiszen az lehetetlenség, hogy ők igy járják a világot és az, amire vágynak, egyre távolabb essék tőlük. Az asszony ... az aszszony volt szivük mindhármuk kívánsága. Nem akármelyik asszony és nem minden aszszony. Az az Egyetlen, aki a pap előtt kimondotta a boldogító igent; aki hűséget esküdött: holtomiglan holtodiglan. Egymásután gyújtottak cigarettáikra és a bodor füstfelhő, amint a magasba szállt: a szeretett lány nevét rajzolta eléjük. Oh, Ludmilla, oh Maud, oh Fifi. Ha most itt lennének, ha most rájuk mosolyognának, milyen boldogság teremne itt egyszeriben. Miklós most felállt és halkan szólt a két frakkhoz: — Én a magam részéről: aludni megyek. István nagyot kacagott: — Ahhoz öltöztél frakkba, hogy lefeküdj? — Igen, azt hiszem, ezért. Nepomuk szintén felkelt a kényelmes karosszékből és megindult a kijárat felé: — Hát nem jöttök színházba? Én megyek! Magára kapta a felsőkabátot és elment. Miklós ugyanolyan pózzal, csaknem ugyanazt mondja: — Hát nem jössz aludni? Én megyek. És elment ő is. István egyedül maradt, újabb cigarettára gyújtott és újra sóhajtozott: — Valaminek történnie kell. Az nem lehet, hogy ne történjék semmi, de addig is: kimegyek az utcára, járok egyet és ha megunom, benézek valamelyik lokálba. ❖ Úgy is tett, ahogy mondta. Kiment á Boulevardra és semmire se gondolva, lassú léptekkel sétált. Minden nőnek a szemébe nézett, minden asszony után megfordult és ahányszor ezt cselekedte, nagyot sóhajtott. Még mindig- azt remélte, jhogy véletlenül összetalálkozik Fifivel. Azt tudta, hogy Hétfaluból egyenesen Párizsba jötitek. És legfeljebb egy-két nappal előzték meg őket. De per;sze nem tudhatta, hogy hol vannak, merre járnak. Egyszerégyszer felbukkant előtte egy nő, akiről szentül azt hitte, hogy Fifi. Utána sietett és megszólította. Nem az volt, nem is hasonlított hozzá és őt nem is érdekelte tovább. De mindig csalódott és csalódott mindannyiszor, ahányszor azt hitte, hogy csoda történik és eléje kerül az asszony. Szörnyen el volt keseredve. A századik cigarettára gyújtott már, pedig alig tett még néhány háztömbnyi utat. Egyenesen a Tabarin felé sietett. Bement, leült egy kis páholyba és pezsgőt rendelt. A pincér JOHN K. SOLOSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITIJÁN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 megtöltötte a poharát és ő egy hajtásra kiitta. A pincér újra töltött és ő újra ivott: így ismétlődött ez vagy tízszer s egyszerre csak-azt érezte, hogy forogni kezd vele a világ. Két kezébe támasztotta a fejét és úgy nézte a táncoló párokat. Minden táncosnőben Fifit látta, minduntalan felkelt az asztaltól és imbolygó léptekkel odament egy-egy leányhoz, hogy megkérdezze: — Fifikém, te vagy? Ugy-e, hogy te vagy, édes kis feleségem!? Felkapaszkodott egy páholy peremére és szembenézett egy nevető asszonnyal. És ekkor azt hitte, hogy csoda történik. A páholyban Fifi ült és az kacagott az ő szomorúságán. Megragadta az asszony kezét és maga felé vonta. Közben mámoros fejjel és reszkető hangon ismételgette egyre: — Fififkém, te vagy? Ugye-, hogy te vagy, édes kis feleségem? A nevető asszony pedig megfelelt a kérdésére: — Igen, én vagyok, István! A pezsgő metette a hatását már előbb és most, amikor a nevét hallotta ennek az aszszonynak az ajkáról, egészen megrészegedett. A nevető asszony pedig felkelt és lejött hozzá a parkettre: — Kedves Pista, remélem, hogy megtáncoltatsz. — Nagyon szívesen, csak csókolj meg előbb. — Megcsókoljalak? örömmel. És máris kezei közé kapta a fejét és össze-vissza csókolta. A fiúval forgott a világ, alig tudott megállni a lábán, de azért vad táncba kezdett és az egész közönség zajosan megtapsolta őket. Amikor pedig véget ért a tánc, megfogta az asszony kezét. — Gyere velem. — Hova menjek veled? — Haza, hozzám. Ott a te helyed. Az asszony nagyot kacagott: — És nem félnél elvinni magaddal? (Folytatjuk) “Katolikus Magyarok Vasárnapja” S960-as Naptára korlátozott példányszámban nálam kapható: JÁNOSSY ÁRPÁD, 11787 Whithorn, Detroit 5, Mich. Tel. WA 5-6908 Ára: $1*50 A postaköltséget külön számítjuk.
