Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-03-20 / 6. szám
1960 március 20. «-IS oovr.O _ CLEAN FUN 3-IK OLDAL Gyermekrovat ISTEN DICSÉRETE Pósa Lajos — Fii, fa,, virág az Istennek Jóságát dicséri. A madár is dalolgatja, Méh is döngicséli. Hozzád száll az én imám is, Mindnyájunknak atyja! Te vagy szivem dobbanása, Lelkem gondolatja.-------.-a $ § 5-.------ÖRÖMÖT HOZÓ TAVASZI SZÉL Igaza volt az öreg Gábris bácsinak, Bodnárék mindenesének, mikor február végén, március közepén sokszor méregetve az udvar sarát nagy csizmáival, ezt mondogatta: Nappal olvad, éjjel fagy, Előbb-utóbb majd itthagy! A télre értette. így is történt Az első márciusi enyhe szellő elűzte a telet. Az árkokból eltűnt a hó. A patakok megduzzadva siettek ki az erdőből. A cinkék, tengelicék vidáman röpködtek és viszgálgatták az ágakat, mikor csiphetik nyakon az előbujó hernyókat? Bodnár bácsi a gyümölcsfákat tisztogatta. Leszedte és elégette a rajtuk maradt száraz, összesodródott leveleket, mert azokban bújnak meg a hernyók, ott kelnek ki a peték. A gyümölcsfák törzsére rovarfogó enyves papir-szalagot raktak. — Az idén is meglesem, hogyan ragadnak rá a földből a fákra mászó hernyók — mondta Karcsi. A márciusi szellő felébresztette az erdőt és a mezőt is. Egy asszony hóvirágot hozott az erdésznek. Karcsi az édesapjával az erdőt járta. A fákon már duzzadtak a rügyek. A tisztásokon kizöldült a fü. Már nem kellett etetni az őzeket, szarvasokat.. Vaddisznónak h i r é t-hamvát sem látták. A legtöbbet lelőtték télen a vadászok. A többi elbújt a süni erdők mélyén. Egy öreg tölgyfa alatt szarvasagancsot talált Karcsi. Tudta, hogyan került oda. A szarvasbikák minden évben elvesztik agancsukat. Tavaszra uj nő helyette homlokukon és az újnak minden évben eggyel több ága lesz. Egy fiatal erdőben bosszankodva állt meg Bodnár bácsi J néhány lenyúzott törzsű,fiatal fa mellett. — Ki bántotta ezeket a fákat? — kérdezte Karcsi. — A szarvasbika köszörült rajtuk, — felelt édesapja. — Az uj agancs mindig szőrös és vastag. A bika a fák derekán köszörüli fényesre. Jól tönkretette ezeket a fákat az oktalan állat! Erdőirtáshoz érkeztek. Karcsi odafutott a télen kivágott szálfákhoz. Egyikhez leguggolt !és megszámolta, hány gyűrűje van a fatörzsnek. — Negyven éves volt ez a fa. Negyven gyűrűje van! Hazafelé tartva, a patakmenti füzfabokrokon barkát talált Karcsi. Le is tört néhány ágat, hogy az édesanyjának hazavigye a tavasz hirnökét. Mig a kizöldült tét mellett mentek, fekete varjú repült felettük és azt kiáltotta: kár, kár. — Bolond madár! — nevetett fel rá Kracsi. — Neked az is kár, hogy elmúlt a tél? Énnekem: jó, jó, jó! Édesapja rámosolygott a fiára. Örült, hogy ilyen jó kedve van. A CSODADOKTOR Egyszer régen, talán még ős- j apáink idejében, élt egy fiatal j legényke. Szép, okos, Ez a legényke egy napon odaállt szü■ lei elé: — Édesapám, édesanyám, ne haragudjanak, de én elmegyek világgá. Meg akarom hóditani! Amint megy, mendegél, meglát egy vaksi, sánta öregembert. Az öreg az ut mellett nagy vidáman játszadozott egy nagy dongóval. Egyszercsak egy csúnya, fekete kigyó ugrik az öregnek. A legényke gondolkodás nélkül a kígyónak ugrik és összetapossa. — No, fiam! — mondja az öreg — a próbát kiálltad. — Kötelességem volt — mondja a legényke. — Hová mégy, fiam? — Megyek világgá! — És miért mégy világgá? — Meg akarom hóditani belőle a magam részét, meg a magam királykisasszonyát. — No, ez derék. De hogyan akarod meghódítani? — Erővel, szépséggel, tudománnyal, okossággal. — Nagyon szép, de mindez nem elég. Úgy látom: valamit kifelejtesz! — Hát mi kell még? — Találd ki magad. Olyan titok ez, amit kinek-kinek a maga kárán kell megtanulnia. Én csak annyit Ígérek neked, hogy igy sántán és vakon is elmegyek utánad, ha megérzem, hogy bajba kerültél és segítek rajtad. Elbúcsúzott a fiatal legény és ment tovább. Ment, vándorolt, városokban meg-megállt, tudós professzorok mellé leült, hallgatta őket, — Itt már csak a fiatal professzor segíthet — tárták szét kezüket az orvosok és az udvaroncok. Szaladtak érte, előkeritették diákjai közül. — Segíts a leányomon, tied a keze meg a fele királyságom — könyörgött neki a király. A fiatal professzor gondolkodott, törte a fejét, de nem jutott eszébe semmi. — Ezen gondolkodni kell, felség, — sóhajtotta. — Gondolkozzál, de ha ma estig nem segítesz, véged! Ki is adta a hóhéroknak a parancsot, hogy állitsák fel a karókat. A tudósok jártakkeltek a palota szobáiban és verte őket a veríték. — Végünk van, itt nem segít már semmi! Amint igy gyötrődtek, egyszerre csak kiáltozás támadt az udvaron. A palotaőrök veszekedtek egy vak öregemberrel, aki mindenáron be akart jutni a királykisasszonyhoz, hogy segítsen rajta. Végül a király fülébe is eljutott a lárma. Mikor megtudta, miről van szó, legyintett: — Eresszétek be. , Be is eresztették. Ujböl öszszegyült a tudóstársaság a beteg szobájába. A királykisaszszony ott fulladozott, pihegett a díványon közöttük. Bevezették a vak embert. A fiatal professzor meglepődve nézett rá. A dongós ember volt, akivel régesrégen találkozott: A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy egész évre — csekély 3 dollárba kerül! — Mindenki itt van? — kérdezte az Öreg. — Igen — válaszolták. — Akkor'most senki ne merjen mozdulni, mig nem szólok. A társaság megmerevedett. Az öregember meghajolt, fordult egyet-kettőt és halkan mormogni kezdett. Ebben a pillanatban valahonnan, rongyos köpönyege valamelyik ráncából előröpült egy hatalmas dongó. Körülröpült néhányszor az öreg feje körül, aztán elkezdett körbe-körbe szállongani. Először nekivágott a királykisaszszonynak, de meggondolta magát, visszafordult, neki a legkövérebb tudósnak. Az néztenézte, addig nézte, amig egyenesen az orrára nem telepedett. Ott me'gült szépen, aztán elkezdett körbe sétálni rajta. Az orr mögül pedig keresztbe fordulva, kétségbeesve fénylett a tudós két szeme. Nézte a királykisasszony, nézte, s közben elfelejtkezett kínjairól. Lassan megrezdült az ő szájaszéle is, s mikor a tudós nem bírta tovább és retteneteset trombitálva tüsszentett egyet, hanyatvetette magát és elkezdett kacagni, ahogy csak birt. Elkacagta magát a király is. Egyszerre csak elsikoltja magát a királykisasszony: — Jaj, megfakadt a torkom! Nosza, támadt nagy lótásfutás. Egy-két félóra múlva féligmeddig meg is gyógyult a királykisasszony. Amig a sok ember a királykisasszony körül sürgött-forgott, az öregember odabotorkált a professzorhoz: — Most már tudod, mivel kell meggyógyítani és meghódítani a királykisasszonyokat, de a királyokat és az egész világot is? — Tudom, nevetéssel — bólogatott alázatosan a profeszszor. — Akkor tégy a szerint! -És mire a király meg akarta kérdezni, hogy mit kíván a gyógyitásért, úgy eltűnt, hogy sehol sem találták. Pedig az egész országot tűvé tették érte. Vándorolt, kérdezősködött: Hol él a legszebb királyleány? Végre talált egy kis országot. — ;No, ez nekem való — gondolta a legény — és letelepedett a király városában. Egy napon szomorúság telepedett a városra. A király leánya súlyosan megbetegedett. Daganat támadt a torkában, fulladozott. Jöttek hozzá az orvosok nemcsak a városból, hanem messze országokból. De csak nem tudtak rajta segíteni. Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Ára szállítási dijjal 1 dollár FELKÉRJÜK OLVASÓINKAT Dongó — <907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17* Michigai hogy címváltozásaikat kő_ Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — zöljék szerkesztőségünkkel. ,ammmmmmmam9mammi)mmmmmmmmmmmmmmmaammmmatm
