Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-03-20 / 6. szám

4. OLDAL. KIS DONGÖ - CLEAN FUN I 1960 március 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by 0 KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Publisher - tulajdonos: Mrs. Bela Kolos — Szerkesztő: Bédy Lajos. Munka táruk: E lop minden olvasója, t Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incoes egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-claas matter July 1, 1942, at the post office at I Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. A sárgaszömű kisértet Elvadult ember volt az öreg Rovó, a kecéshalász. Itt-ott még él talán néhány hozzá hasonló, megbújva az alföldi vizek sumákjaiban, a gyevi, szentiványi, meg a dóéi “halott” Tiszák kiöntéseiben. De a “halott” vizek még él­nek. Régi kacskaringós mederka­nyarodások ezek, melyeket töl­tések vágnak el a főmedertől, de amelyekben halak élnek. Az ilyen helyek közelében üti fel sátorfáját a kecéshalász, ámbár nem sátor az, hanem góréforma, tetejes tákolmány, a széltőlvédett töltéslábakba barlangolvja, rendesen éppen a gátvágásoknál, az élő-Tisza közelében. Nem tudom megállani, hogy okát ne adjam ennek a közel­ségnek, mert itt minden terem­tett állatnak, fűnek, viznek, szél- és emberjárásnak célszerű magyarázata van, csak éppen, hogy a tetthelyen lehet meg­ismerni azokat. No meg Miska bácsitól is néha, ha éppen jó­kedvében van és szóba ereszke­dik a nádi világiban őgyelgő vá­rosi emberekkel. Szóval a halásztanya azért ütődik fel az eleven Tisza köze­lében, mert annak a vize “ki­­saralja” a halat. — Hát sáros? — kérdeztem a műszó értelmét Miska bácsi­tól, amikor még nem tudtam eligazodni az ő érdekes életé­ben, szokásaiban és cselekede­teinek sokaságában. — Igön csak, — felelte és megbillentette a bográcsot, amiben tarhonyás krumplit fő­zött éppen, — hisz’ benn neve­lődik a mocsárban. FELKÉRJÜK OLVASÓINKAT, hogy címváltozásaikat kö­zöljék szerkesztőségünkkel. —A holtviz fenekén, ugy-e, a renyhe vizben és olyan mint a tavihal, sárizü, nincs ára a pia­con. — Olyanformán, de vissza­változik mögen. — Hogyhogy? — Hát úgy, hogy kisaraló­­dik. Ennyi volt a magyarázat, többet nem lehetett'kivenni az öregből. Elhallgattam inkább, hiába­való is lett volna, kiváltkép pe­dig végzetesen tekintélyrontó. Üldögélni kellett tehát szép csöndesen a halásztanya elé gurított nyárfatönkön _és elré­vedezni a permetező alkonyat­ba, amely vérvörösen borult a vizek fölé nyugat felől. így las­san magától rájön az ember mindenre, mert minek itt a sok hiába-beszéd, nem okosít az fel senkit. Bizony, az öreg Rovó “bara­­halat” változtatott vissza való­ságos, édeshusu, izes tiszai hal­lá, a paraszti csodatevéssel, összefogta a holtviz kövér és renyhe potykáit, a csukát és a süllőt, a dévérkeszeget és a ká­rászt. Aztán áteresztette őket az élő Tiszában úszó kisbárká­­jába. A viz alá süllyesztet lyu­kasfalu halhombárban aztán egy-két hét alatt keresztül ment a halakon a jó viz, ki­mosta húsúk rostjai közül a sarat, még a kövérségüket is megcsappantotta ez a vissza­­változási procedura. Megillato­­sodtak ízben és vissza-szépül­­tek színben, sőt még fürgesé­gük is visszatért édes hazájuk­ban, az eleven .Tiszában, amely­nek szőke habjaiban kellett vol­na megszületniük. Két. hét után el lehet adni őket bátran az óvatos “nagyfiséreknek”, akik össze szokták vásárolni a kecésektől a heti zsákmányt. EGYHÁZAK, EGYLETEK, MŰKEDVELŐ KÖRÖK FIGYELMÉBE! Énekkarok, dalárdák részére kottasokszorositás. — Három felvonásos színdarabok. — Egy-két felvonásos tréfás színmüvek. — Magyar dalok. 110 vers minden alkalomra (füzet) 30 vers (válogatott Október 6-ra (füzet) 30 vers Március 15-re. Irredenta versek (füzet) A három verses füzet ára (170 vers) csak 75 cent. — Kapható: VERES JÓZSEF kántor-tanítónál, 1432 Magnolia Avenue, San Bernardino, California. Ilyenformán még sok érde­kességnek jöttem a nyitjára, megismertem a halak szokása­it, ételeiket, járásaikat, megfo­gásuk módját. Mert ravaszak ám nagyon a halak, okosak és majdnem olyan értelmesek, mint a vadász elől menekülő nyúl, aki messziről megérzi a puskás ember közeledését, de kétlábra ülve lesi a zabtábla széléről, húsz, huszonöt lépés­ről, a früstökölő kaszásokat. Megtudtam a szelek járásának, a vizek dagadásának, a felhők kavarodásának törvényeit; mi lobog éjjelente a mocsaras horpadások fölött és miért vo­­nyitanak látható ok nélkül, ég­­retartott orral a pusztai ku­tyák. Mindezt egyszerre nehéz vol­na kibeszélni, még a vén ha­lász szűkén mért szavaival is, megmaradok hát a legutolsó­nál, a pusztai kutyánál. * * * Nem tudni mikor jött, hon­­nét és minek, egyszerre csak ott volt. A kutya. Lesompolygott a gátra, amely ferde sarkantyút nyúj­tott a viz sodrának, nehogy a homokos meredély alá nyala­­kodjon a viz és leszaggassa a partot. Ivott. Piros, hosszú nyelve ütemesen lefetyelte a vizet, bojtorjános horpaszai lihegtek, farkát a hasa alá huzva, so­vány gerincét felgörbitve, ivott. Köröskörül csöndesség volt, sehol egyetlen teremtett lélek, és a halász ebben a rejteztető csöndben taszította el sajkáját a tanyapart alá húzódó szurdo­kából. Csendben siklott a sajka a habok tetején. Nem csap lármát a halász, még a fejét is mintha vállai közé húzná. Erőseket nyom a nyélen és a jármű, mint a vizen szaladó felhőárnyék suhan előre, nagy kanyarodással megkerülve a gátsarkantyut, az alacsony kőmóló másik ol­dalára. A gránitlapok legkülső kö­vén ott áll a kutya és nézi. Minden mozdula­tát, a kékes villa­násokat, amint a lapát bádoggal fog-j lalt nyak részén j bukfencet vet a' napragyogás. Sár­ga és átható szemei i vannak az ebnek, a nyelve oldalt ki- és a lihegéstől különösen mozog föltátott szá­ja, mintha magában beszélne. Már messziről vigyázza a köze­ledő csónakot és a bennelevő embert; áll és néz merően, mintha kőből volna kifaragva a kőre, nem mozdul még a feje sem, csak a szája tátog és su­gárzik a két sárga szeme ... — Csiba... — mordul felé­je a halász. De a kutya nem mozdul a kiáltásra. Konok, rusnya dög, csak áll és néz .. .néz ... Ott megy el előtte a csónak alig egy rövid hajitásnyira. A halász dühösen keres valamit a csónak fenekén, amivel elza­varhatná, meg van veszve bizo­nyosan ... na, majd ha kika­paszkodik amott a partra, majd odavág neki a csónak­­pányávával. Most megáll a halász- és szo­katlanul gyors, ideges tnunká­­be kezd. Furcsa a sietség itt a puszta vizi vidéken. Különös az is nagyon, hogy -éppen ha­lászforma valaki kapkod, siet, gyorsan akar végezni, nehogy tettenérjék. Bizony megtudhatná akárki, ha látná, mit csinál ott az az ember a parton. Semmi kétség — lop. Fölszedi a másik által iebo­­csátott szerszámokat, kiszedi belőle a halakat is, kövér pon­tyok vagy három, meg egy kilós-forma márna... aztán a bárkát is megrabolja. Oldalt li­beg az gyanútlanul, zár és la­kat sincsen a szádáján ... mi­nek. Ugyan ki lopna itt a vizek tetején, várostól, falutól tá­vol... még a kóborcigány sem merészkedik föltürt nadrág­szárával az elnyelő vizbe. Csak a másik halász. A ha­ragos, akit reggel óta dühített már emennek idemerészkedése, az ő területére, ahova kivette már magát a hóolvadások óta és itt fog tanyázni az ősz de­rekáig. Aztán meg okosabb is, egy­szerűbb is, nem tehet tanúsá­got a cselekedetről senki. — Senki? ... A kutya még mindig ott áll a kőpillér végén és sárga sze­mei lángolnak, mint a fölszik­rázó lelkiismeret. * * # Kóválygott, bujkált, nyö­­szörgött a tanya körül alko­nyaiig. Próbálta megdobálni kővel, husángokat haj igáit utá­na, csak belemerült az a sürü nyirfabokrok hinárj ába, hogy kisvártatva * a másik oldalról kerüljön élő, mint a kisértet, azokkal a látó, sárga szemek­kel. — Csak puskám volna, — csikorgatta felé fogait az em­ber, de erre amaz is visszavi­­csorgott, kimutatva horgas té­pőfogait, tágítani azonban nem tágitott. Alkonyaira hajlott már a nap, amikor aláfelé ereszkedett a vizen a kárvallott halász, a másik. — Van-e hé? ... — kiáltotta rá a tolvaj, a víziem berek von­tatott, érdeklődő kiáltását, amely a halfogás szerencséjére és a zsákmányra vonatkozik. SZERKESZTŐI ÜZENET Felkérjük kedves olvasóin­kat, hogy előfizetéseiket vagy egyéb pénzküldeményeiket (Money order vagy Am. Ex press Money order) ne sze­mélynévre, hanem az újság­nak címezzék: “Kis Dongó - Clean Fun’" névre.

Next

/
Thumbnails
Contents