Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-03-20 / 6. szám
2-IK OLDAL (?-<q nnwrrt f’T v < v pttv 1960 március 20. Kis Dongó regénye KI A LEGCSUNYÁBB? (Folytatás) Ludmilla néni kettős élete Hétfaludy Ludmilla grófnő a világ' legérdekesebb asszonya volt. Kettős életet élt. Hol fiatalon és vidáman élte világát, hol meg szomorúan és öregen. Évek óta az özvegyi fátyolt viselte. Két évtizedig élt boldogan az urával és amikor az egy vadászaton szerencsétlenül járt őszintén megsiratta. Azután elhagyta vidéki kastélyát és Párizsba költözött. Ott élte második életét. A szomorú özvegy vig özveggyé változott, divatos ruhákba öltözködött, társaságokba járt. Minden este ott lehetett látni a szinházakban, az előkelő éttermek valamelyikében és az elegáns tánclokálokban. Vidám volt és gondtalan. Szerette a muszikát és a táncot. Mindig egész sereg gavallér forgolódott körülötte. Még nem lépte át a negyvenedik esztendőt, de nem látszott sokkal többnek harmincnál. A férfiak rajongtak érte. Jópajtás volt, kedves jó barát. Minden tréfát megértett és fáradhatatlan volt a mulatósban. Kis palotát bérelt az Elyséen és gyakran adott vacsorákat. Meghivta a barátait és a barátnőit. Mindenkinek akadt párja, csak ő maradt árván. Kacérkodott és flörtölt. Ezzel is és amazzal is. De amint komoly fordulatot kezdett venni az ügy: faképnél hagyta a gavallért és egy másikhoz sietett, akivel ugyanezt a játékot végigjátszotta. Nem lehetett kiismerni. Kacér és szivetelen, vagy bájos és könynyelmü? Akárhogy is volt: mindenki szerette és mindenki jól érezte magát a közelében. Az egész szezont Párizsban töltötte, de amint tavaszodni kezdett, hirtelen eltűnt a fény városából és senki se tudott számot adni róla: hol van, merre van. A szép Ludmilla ilyenkor Milka nénivé változott. Hazament az ősi kastélyba, lemosta arcáról a pudert és a pirositót, a haját nem fésültette fodrászszál, maga simította hátra egyszerűen. A gyönyörű toalettek helyett ósdi, divatjamúlt ruhákat aggatott magára; egyszóval megöregedett hirtelen tiz-tizenöt esztendővel. És bánatos volt. Nevetni senki se látta. De a templomban ott látta mindenki a hajnali misén és a délutáni vecsernyén. Mindig egyedül ment haza. Szemét lesütötte, mint az apáca. Nem nézegetett se jobbra, se balra. Nem törődött senkivel és semmivel: a bánatos özvegy volt, aki csak a szegény megboldogultra gondol. Otthon igy ösmerték csak Milka nénit. Senki nem sejtette benne a párizsi Ludmillát. Ha elmesélték volna, senki el SZERKESZTŐI ÜZENET Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy előfizetéseiket vagy egyéb pénzküldeményeiket (Money order vagy Am. Ex press Money order) ne személynévre, hanem az újságnak cimezzék: “Kis Dongó - Clean Fun” névre. Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő. baráti, szerelmes és ajánló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kéj-vények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos leve'ek és iratok megfogalmazására. tízen 28b ildalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. r Ara postán, szállítási és biztosítási díjjal $2.00 Kis Dongó. - 7907 W. Jefferson Ave. - Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — nem hiszi, hogy Ludmilla és Milka néni egy és ugyanaz a személy. Most, hogy megérkezett a falusi állomásra, a fején nagy főkötő volt és a kezében barna bársonytáska. A paraplé ott lógott a karján és még egy öreg kutyát is vonszolt maga után. Kiszállt a vonatból és körülnézett. — Van itt valaki a Hétfaludy kastélyból? A parádéskocsis tiszteletteljesen jelentkezett: — Itt vagyok, méltóságos asszony, a bricskával. — A bricskával? Hát nem a hintót küldték értem? — Nem, kérem alássan, nem a hintót, csak a bricskát. — Hát, hogy mászok én oda fel az ülésre az én öreg lábaimmal. — Ne tessék félni, itt vagyok én. Úgy fölteszem a grófnőt a kocsira, hogy csak úgy nyekken. — Köszönöm szépen. És hagyta, hogy a parádéskocsis nekigyürkőzzék és föltegye az ülésre. Amikor aztán elhelyezkedett és a kocsis is felkapaszkodott a bakra, megveregette a vállát: — Mi újság otthon, öreg? A kocsis krákogott egyet és anélkül, hogy visszafordult volna, félvállról felelte: — Nem tudok én semmit, méltóságos grófné. — Nem akarsz tudni semmit. De talán csak tudod, hogy a kisasszonykák férjhez mentek-e már? — Én csak azt tudom, hogy otthon vannak valamennyien. — Persze, persze, nagyon válogatósak. Nem jó nekik senkise! ... A kocsis a lovak közé csapott és azok gyors ügetéssel futottak a kastély felé. Hamarosan oda is értek. A gróf és a grófné a rácsoskapu előtt várták Milka nénit, aki az ő szemükben a kellemetlen öreg tanti volt: tipikusan régimódi ruháiban, széles csipkés főkötőjében, amely alól tolakodva bújnak ki a fehér hajfürtök. A kocsis lesegitette Milka nénit a köcsiról. A gróf és a grófné eléje mentek és megcsókolták. Maud ekkor futott ki a kastélyból és kislányosan bókolva, kedvesen szólt: , — Kisztihand, Milka néni. — Kezet csókolt és azt hitte, hogy ezzel jól elvégezte a dolgát. De Milka néni rászólt: — Hát a puszi hol marad, kisasszony? Magához emelte és cuppanós csókot nyomott az arcára. Aztán megsimogatta a fejét: — Megnőttél, megszépültél kis Maud, szereted-e még Milka nénit? ' — Szeretem. — Kevés meggyőződéssel mondod ezt, kislány. Különben is haragszom rád és haragszom mindnyájatokra. Soha eszetek! be se jutok . . . Csak Fifi ir í néha-néha . . . // // JOHN K. SOLOSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 Henriette idegesen szólt közbe: — Milyen kedves, hogy eljöttél, Milka néni És János gróf megtoldotta a kedveskedést: — Régen vártunk, Milka néni. És Milka néni ravaszul mosolyogva felelte nekik: — Tudom . . . azért is nem jöttem soha! ... De most muszáj volt eljönnöm! . . . Ottokár bácsi . . . A gróf lángbaborult arccal tiltakozott: — Csak Ottokár bácsiról ne beszélj! . . . Cserbenhagyott, kijátszott bennünket! . \ . Ludmilla ravaszul mosolygott: — Kijátszott benneteket! ... Gondolod? . . . Talán még sincs úgy egészen!? . . . És öregesen nevetett. A lányok most egyszerre berontottak a szobába. Mint a kis csikók, amikor kiszabadulnak a karámból. Virgoncok és nyugtalanok. A vérük pezsdül, az izmaik kidagadnak. Egyszerre akartak valamennyien Milka néni nyakába ugrani. Alig i tudta távoltartani őket magá- I tói. — Kisztihand, Milka néni! . . . Kisztihand! . . . ő halkan csak annyit felelt: — Szervusztok, lányok. Fifi utolsónak jött és kedvesen, sok szeretettel sietett a kellemetlen tantihoz. Megölelte, megcsókolta, jókedvűen megforgatta egy kicsit. — Isten hozta, Milka néni. Tessék letenni a kalapot! . . . Jaj, de szép kalapja van, Milka néni! . . . Tessék leülni. Tessék parancsolni valami uzsonnát . . . Milka néni elragadtatással nézte a kislányt és a könnyekig meghatva mondotta: — Köszönöm, drága Fifi. — Tessék már helyet foglalni Milka néni! (Folytatjuk.) “A Katolikus Magyarok Vasárnapja” 1960-as naptára korlátozott példányszámban kapható az alábbi cimen: JÁNOSSY ÁRPÁD, 11787 Whithorn, Detroit 5. Michigan Tel. WA 5-6908.