Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-02-20 / 4. szám

1960 február 20. trui nover» _ CT,EAN FUN 3-IK OLDAL Gyermekrovat AZ EGEREK GYŰLÉSE Egyszer az egerek gyűlést tartottak. Felállt egy fiatal egér, Cincogó s igy szólt: — Vitézek! Fáj a szivem, ha rágondolok, a nagybajuszu macskára. Maholnap egy se marad belőlünk, úgy pusztítja az egerek nemzetségét. Miért születünk a világra, ha a macs­ka esz meg bennünket? Tudom én, hogy erősebb nálunk a macska! De ha egyetértünk, ha egy akarattal szembeszállunk vele: sok egér macskát győz! Harsogjon a trombita, pereg­jen a dob, ropogjon a puska, lobogjon a zászló! Menjünk a macska ellen! A fiatal egér beszéde nagyon tetszett az egereknek, felug­ráltak nagybátran s mind azt kiabálta: — Csatára, csatára! — De — beszélt tovább Cin­cogó — tudok egy könnyebb módot is. — Halljuk, halljuk! — kia­báltak az egerek. — Vegyünk egy csörgőt! — folytatta Cincogó. — Akasz­­szuk a macska nyakába. Mikor jön, mindjárt megtudjuk, mert csörög a csörgője. Akkor az­tán: ill’ a berek, nádak, erek! Futhatunk, kinek merre tet­szik, nem csip el bennünket! Vitézek, én a csörgőt ajánlom! — Éljen, éljen! — kiabálták az egerek, mert ez még jobban tetszett nekik. Cincogót vállukra emelték, úgy hordozták körül, okos kis fejét meg is koszoruzták. Mikor legjobban éljenezték, felállott egy öreg egér, pápa­szem volt az orrán. Egyszerre elcsendesedett a sok egér, csu­pa szem, fül lett mind. Az a pápaszemes, tudós egér pedig igy beszélt: — Cincogó barátom sokáig éljen! Kitalálta, hogy mene­külhetünk a macska elől. ő ta­lálta ki a csörgőt, ő akassza föl a macska nyakába. Hálás lesz érte az egerek nemzetsége! Én? — kiált Cincogó. — Én nem merem megtenni. — Én se merem! Én se me­rem! —■ kiabált valamennyi. A macska ott kint ólálkodott. Uccu! Hirtelen ott termett az egerek közt. Ki erre, ki arra fu­tott, ahogy tudott. De azért Cincogót elcsipte a macska. — No, vitéz Cincogó, itt va­gyok! Harsogjon a trombita, peregjen a dob, ropogjon a pus­ka, lobogjon a zászló! Csatára, csatára! Ham, bekaplak! Történet a baromfiudvarból IBOLYA A baromfiudvaron általános volt a felháborodás a disznó el­len. Az itatóvályukat bepisz­­kolta, az ennivalókat felfalta és ha valahol egy tócsa, vagy más baromfinak való fürdővíz akadt, abba belehemperedett és pocsolyát csinált belőle. Különösen a gúnarak és lu­­dak háborogtak ellene. — Ez már tűrhetetlen. Csu­pa mocsok lett hófehér ruhánk és karmazsin csizmácskánk mi­atta. — Amellett üldöz és ker­get bennünket, ahol csak meg­lát. El is határozták a ludak, hogy összefognak ellene. Mig a disznó jóízűen horkolt a pocso­lyává züllesztett itatóban, a gu nai'ak és ludak elvonultak a szérűn a kazlak mögé és ott haditanácsot tátották. Elvégre, kedves karmazsin­­lábuak, — mondotta a fő-gu­­nár — a közmondás is azt tartja, hogy “sok lúd, disznót győz”. Fogjunk össze és tanít­suk meg móresre. — De figyelmeztetem önöket, — folytatta a főgunár, — hogy csak úgy érünk el cél-t, ha min­denki befogja a csőrét és álmá­ban se gágintja el magát. Hol­nap pedig majd ellátjuk a disz­nó baját. Részletesen megbeszélték a haditervet, mely szerint majd tisztességre tanítják sertés őfő­­piszkosságát. Ezek után szétoszlottak. Kiki ment a maga párjához. A fő­gunár is ment a maga szükebb családi körébe, ahol szigorúan kérdezte tőle fő-lud őnagysága: — Hol voltál ilyen sokáig? — Sehol kérlek, — mentege­­tődzött a fő-gunár. — Aha! Nekem beszélhetsz! Amig én itthon kínlódom a kis libákkal, te mások után szalad­gálsz. — Ugyan hallod, micsoda gyanúsítás ez? Fontos, közér­dekű tanácskozáson voltunk a kazlak mögött. Ott volt min­den valamire való gunár. — Fontos tanácskozás? — kacagott fel gúnyosan fő-lud őnagysága. — Ugyan miről tudtok ti magatokban tanács­kozni? — Asszony, ne izgasd fel ma­gadat. A disznót akarjuk mó­resre tanítani. De kérlek, ezt ne mondd el senkinek. — No, majd elhiszem ezt a finom mesét — mondotta a fő-lud asszonyság gúnyosan és ellépegetett. Aznap délután azonban találkozott az öreg tyúkkal, akinek bizalmasan el­mondotta: — Holnap nagy dolog tör­ténik. — Ugyan micsoda? — kér­dezte tyuk őnagysáag izgatot­tan. * — Ne mondja meg senkinek! A ludak meg akarják verni a disznót. A tyuk alig várta, hogy ha­zaérjen, nyomban elmondta a kakasnak, amit hallott. De hozzáfűzte, hogy a kakas ne mondja el senkinek. De mikor a kakas meghallotta a hirt, na­gyot kacagott felugrott a ke­rítésre és onnan kukorékolta: — Kukkunk u! Ez lesz osz­­tán csuda muri. — Miféle muriról beszélsz? — kérdezte a kutya, amely a kerítés tövében szundikált. — Nagy veszekedés lesz hol.­­nap. A ludak megleckéztetik a disznót. De el ne áruld senki­nek. —- Mit gondolsz rólam? — kérdezte a kutya fölényesen és tovább állt. Útközben azonban találkozott a szamárral aki ba­rátságosan kérdezte: — Hova rohansz olyan vág­tatva? — Ne is kérdezd — lihegte a kutya. — azt meséli a kakas, hogy holnap megverik a ludak a disznót. . — Hűha! — ordította a sza­már. — Ez érdekes hir. Ennek utána járok. A legilletékesebb­től kérdezem meg a — disz­nótól. Minek szaporítani a szót? Másnap kilenc disznó, csupa ordas ártány várta a felvonuló ludakat és úgy megkergették őket, hogy ma is szaladnak, ha meg nem álltak. Jó reggelt, jó reggelt, j Kék ^ibolya virág! Mért bújsz a bokorba? ÍHisz oly szép a világ! Mennyi lepkéje van A tarka mezőnek! Virágról-virágra Vígan kergetőznek. — Nem bánom, nem bánom, Aranyos madárka! Nem vágyom, nem vágyom Ki a nagy világba. Itt, ahol termettem, Nekem szép is, jó is . . . Bokor volt a bölcsőm, Legyen koporsóm is! Pósa Lajos -------k ---------­JANCSI A ALLATKERTBEN Jancsit kivitték az állatkert­be s ott sokat tanult, de jól mulatott is. Még az elefánt há­tára is felült. Hogy ti is mulas­satok, olvassátok el a tréfás verseket, amit Jancsi apja mondott az állatokról: Vízilónak nagy a szája, Afrikában van hazája. Nagy erejű az elefánt, Szelídítve senkit sem bánt. Majom ésszel bir a maki, Azt hiszi, hogy ő valaki. Krokodilus mindig éhes, Bőre vastag, foga éles. Az oroszlán is csak macska, Csak egy kicsit nagyobbacska. Strucc-madár se viszi sokra, Tolla kerül kalapokra. Magyar szakácskönyv — angol nyelven amerikai mértékegységekkel DÍSZES KIADAS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL1 Szegő Imre, a budapesti Szent Gellért szálloda volt főszakácsa, az éte­lek — és Réthy cukrász a tészták, sütemények, torták, stb. receptjeivel. Tartalmazza: levesek, húsfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halak magyaros elkészítési módját, valamint főtt és sült tészták, sütemények, tor­ták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészítésének módját. Rendelje meg a másodgenerációs gyermekeinek, menyének, vejének, amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára örömmel veszi, ha a világhírű magyar konyha szerint elkészített ételeket megismeri, készítheti, fogyaszthatja. — Ara szállítási díjjal 1 dollár — Megrendelhető a következő címen: KIS DONGÓ — CLEAN FUN, 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich. — Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk. — Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Ára szállítási díjjal 1 dollár Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenae — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —

Next

/
Thumbnails
Contents