Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-02-20 / 4. szám

4. OLDAL.

KIS DONGÖ — CLEAN FUN

1960 február 20.

KIS DONGÓ — CLEAN FUN

The only Hungarian Comic Paper in the U. S.

Published every 5th and 20th of each month by

KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH.

Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója.

Subscription priee one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1.

Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2.

Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879.

A FEGYENC SZILVÁJA

Az idők régebben sem voltak szebbek; az majd az alábbiakban is kiderül. A gyanú, hogy ez igy van, megfészkelődött bennem elég korán. Mikor a háború után a legkétségbeesettebben gyötörték magukat a busulással szüléink, mi akkor voltunk boldog, gondtalan gyerekek. A hasáb fát nevetve dugtuk a hónunk alá, mikor iskolába indultunk; az volt az ügyes gyerek, aki egyszerre két darabot is tudott vinni, nem az, aki kék papírba csavargatta a tavalyelőtti olvasó könyvet. Mert az olvasókönyv három évig szolgált akkoriban: az iskolát csak akkor fütötték, ha hoztak tüzelőt a nebulók s a tanítónő egyik gyakori foglalatossága lett, hogy kipiszkálja talpunkból a fából készült szandál belefuródott szögeit. Eszünk ágába se jutott panaszkodni a fatalp és a fütetlen iskola miatt. — Nem volt összehasonlítási alapunk, jobbra nem nagyon emlékeztük. Már akkor gyanítottam, hogy csak azok sóhajtoznak a régi szép idők után, akik valahogyan befejezettnek érzik az életüket s nem mernek többé jobbat remélni.

Ilyenfajta gondolatok motoszkáltak a fejemben, amikor a második légitámadás után felbotorkáltam a pincéből, végignyultam az ágyamon és nem tudtam elaludni semmiképen. Mesévé válik-e egyszer ez a rémség a gyermekemben? Hátborzongató, érdekes, régi mesévé? — Megéri-e, hogy mesévé simítsa benne a rémséget az idő?

* ¥ *

Egyik barátnőm beszélte, hogy a légi riadó alatt összekerült a légvédelmi pincében egy férfival, aki halálos ellensége. A közös nyomorúságban elfeledték másfélórára a haragot, a férfi köszönt, barátnőm fogadta, pár szót váltottak is. Valósággal barátoknak érezték egymást, mig meg nem szólalt a felszabadító szirénajel. Mert akkor a férfi ismét félrefordi! tóttá a fejét s barátnőm ebben la percben éppen olyan gazembernek tartotta, mint azelőtt, j Erről a kis történetről jutottak i eszembe a “régi jó idők”, — j boldog gyermekkorom egyik Iepizódja: a tizenhatos mene; külés.

* * *

Medgyes táján ültünk vonat- I ra. Egy marhavagónba kerül- I tünk kilencvenhárman. Egy gimnázium tanári kara, az ügyészség és törvényszék összes tisztviselői, — azoknak rokonai és mi, székelyföldi csatlakozók. A vonat egy másik kocsijában, fegyveres őrök között, menekültek a rabok. Zsúfolva voltak azoknak a kocsijaik is. Nagy bátyám volt az ügyészségnek akkori elnöke. ’Indulás előtt

A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország: fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetés« alatt működő irodához, amelynek címe:

Foreign Services Corporation

FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1524 Conn Avenue — Washington 6, D. C.

Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.)

BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT;

(Magyarországra s a világ többi államaiba)

Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.)

őrizze meg az iroda cimét. — Bármikor szüksége lehet rá. Sviveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat.

gyors tanácskozást tartott a | törvényszéki elnökkel s más ve-| zetőkkel s úgy határoztak, hogy az életfogytiglani elítélteket, a súlyos büntetésüeket menekíteni kell — (ha megszűnik az államhatalom, nem kaphat fizetést egyetlen fegyőr sem, nem lesz ki élelmezze a gazembereket, stb. fellázadhatnak, kitörhetnek s más ilyen döntő okok miatt.) A nagy gazembereket betuszkolták az egyetlen rendelkezésre álló kocsiba. Igen ám, de a többivel, aki nem fért be, mi legyen? Volt a fegyencek között javulást mutató, olyan, akit példás magaviseletéért fegyveres kiséret mellett már ki-ki engedtek a városba, napszámra, kertimunkára — hogy kereshessen arra az időre, ha majd szabadul. Úgy döntöttek, hogy az ilyeneknek hátralévő büntetését elengedik. Ezeknek jól jött a menekülés — azt hihetné az ember . . . Nehány, napszámra járó rab megjelent nagybátyám kertjében is. Szelíd, jámbor emberek voltak — a fegyőr átadta őket a kis cselédnek s az rájuk csukta a kertkaput. Kapáltak estig, mig értük nem jött az őr. Egyet én is ismertem közülük. Úgy hívták, hogy Babos.

Babos szép kis sípokat faragott nekünk kapálás közben, pihenőül; Babos énekelt és tréfás bakugrásokra tanított. Ki hitte volna — Babos nem nekünk, gyerekeknek produkálta magát? Beleszeretett a cselédkébe. A leány viszonozta Babos érzelmeit. Meg is egyeztek hogy összeházasodnak, mikor Babos' kiszabadul.

Most következett el azután a tragikomikus fordulat. A menekülés napján Babosnak még 19 napja lett volna hátra. A rendkívüli tanács szabadságra ítélte. Nem menekülhetett a társaival. Nagybátyának cselédje azonban menekült. Ott kuporgott a marhakocsi sarkában a dámák és urak között nagyanyám lábainál, aki nagybetegen s halálra sértődötten ült egy nagy, piros fotelben. Nagymama nem lehetett el segítség nélkül a hosszú, kínos utón s Véri, a szobalány hűséges, régifajta cseléd volt. Menekült az úrnőjével.

Babos alázattal közölte nagybátyámmal, hogy a szabadságot nem fogadja el. Nem volt hely számára, nem volt irgalom. A rabok kocsija megtelt. Az urak pedig csak nem engedhettek maguk közé egy frissen szabadult tolvajt, mikor nekik sem jutott a zsúfolt kocsiban elég levegő! Babos ábrándos szemmel nézegette Vérit a nyitott ajtó előtt. Aztán elindult a vonat . . . S megállt a nyílt mezőn. Tikkasztóan sütött a nap. A gyermekek vízért ordítoztak, nagybátyám áj üldözött.

— Egy korty viz kéne! — sistergett tehetetlen kinjában a nagybátyám. Kút nem volt a közelben; — leszállni különben sem mert senki, mert jelzés

nélkül akármikor tovább indulhattunk. Nagymama elájult, i — Vizet! — üvöltött nagybátyám.

— Parancsára főügyész ur! — Babos dugta be vigyorgó fejét a marhakocsi ajtaján. Kezében zsíros kalapja szinültig friss patakvizzel.

Mikor a nagymamát fellocsolták, kiderült, hogy Babos a marhakocsink tetején hasalva menekült velünk. Ha megállt a vonat, Babos leugrott és benézett Vérihez. Egy falu mellett vesztegeltünk. Babos elrohant s mire elindultunk volna, viszszatért az inge buggyában egy halom friissen szedett szilvával. A szilva után tejet kerített valahonnan. A harmadik napon már egy tábla szalonnával állított be:

— Parancsoljon, nagyságos elnök ur!

— Loptad? — kérdezte nagybátyám gúnyosan.

— Parancsára, igenis. A gyermekeknek és Vérikének, kezitcsókolom.

— Parancsolta az ördög, nem én! — Nagybátyám dühösen szivta a fogát. Vásárolni nem lehetett. Csomagunk teljesen elfogyott. Nem evett aznap már ő sem, egy falatot sem; éheztünk mindnyájan. Nem pakkoltunk úgy, mintha hetekig tartana a menekülés. Pénzünk hiába volt.

Nagybátyánk hátat fordított Babos szalonnájának, de azt már nem akadályozhatta meg, hogy mi gyerekek, mohón ne kapjunk a szalonna után s két pofára tömjük magunkba a pompás csemegét, amit Babos valamelyik dusabban felpakkolt menekülttől emelhetett el. Különösen egy ödönke nevű kamasz fiú barátkozott össze Babossal. Ferde szemfogu szeplős, arrogáns kamasz volt. Néha ő is kiszökött Baboshoz a kocsi tetejére, — máskor elkísérte szerző útjaira. — Egyszer énekelve, bepálinkázva és öszszeölelkezve állítottak vissza.

Babos lopott az utón egy kalapot is. Fülvédös, piros gyerekkalapot, Azt nekem adta. Anyám, nagybátyám húga, gőgösen, nyomban ki akarta a robogó vonatból hajítani. De apám a fejembe nyomta a Babos ajándékát.

— Hagyd! Szeretetből tette. Babos úgy szolgál, ahogy tud és ahogy lehet. A gyermek úgyis fájlalja a fülét . . .

A kalapot éveken át őrizgettem.

Nem tudom, Babossal mi lett? — Mikor megérkeztünk kijelölt helyünkre, kézen fogta Vérit immár ország-világ, ügyészség, gimnázium és törvényszék előtt hites menyasszo-SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizetési dijat lejártakor megfizeti.