Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-02-20 / 4. szám

2-IK OLDAL

(ntr nfwrrt

fl P 4 V r'TT \i

1960 február 20.

Kis Dongó regénye

KI A LEGCSUNYABB ?

(Folytatás)

Botond, a tanitó, kiállt a terem közepére és bejelentette a következő számot, de megfagyott ajkán a szó, mert hirtelen és minden átmenet nélkül becsapott a villám a derült égből.

Hétfaludy János gróf, a felesége és a jószágkormányzó toppantak be hirtelen a terembe. A gróf feldúlt ábrázattal és egész testében remegve sietett Maudhoz és megragadván a kezét, teljes erejével megrázta azt. Közben egyre hangosabban kiabált:

— Hallatlan! . . . Borzasztó

. . . Fejünk fölött ég a ház és a leányaim előadást rendeznek.

A grófné csititólag szólt közbe:

— Egyéb örömük sincs szegénykéknek.

— Nekem sincs örömöm — folytatta a kiabálást János gróf — és neked sincs örömöd! Tönkrementünk: ez az igazság és ehhez kell alkalmazkodnunk.

A grófné nagyot sóhajtott:

— -Tönkrementünk ... és itt ez a hét nagy lány! . . .

— No, azért nem kell kétségbeesni! — szelidült meg most a gróf hangja. — Valahogy csak lesz . . . sehogy még sohase volt. De addig is, kedves Miklós,' küldje haza ezt a népséget! . . . Vége az előadásnak . . . kijárat jobbra, jóéjszakát!

A lányok leforrázva és szomorúan hagyták el rövid dicsőségük szinhelyét. A grófné pedig csodálkozva fordult férjéhez:

— Miben bizol még?

— A csodában — felelte János gróf és e percben valóban I hitte is azt, amit mondott.

Henriette grófné nem volt [ilyen optimista és szinte korholóan szólt rá a férjére:

— ó, te javithatatlan! Eddig is biztál mindig.

— Hát tehetek én róla, hogy ennyi csalódás ér. Ottokár bácsiban is, hogy biztam. Mindig jó volt hozzám . . . Mindig szerette a leányokat ... És egy fillért sem hagyott rám.

— Bizony minden vagyonát Róbertre hagyta és most itt van ez a hét leány . . .

János gróf odament a feleségéhez és megölelte. Kövér arcán nagy könnycseppek futottak végig és hangos koppanással hullottak a kézelőjére. A hangja elfátyolozódott, amikor vigasztalásképpen igy szólt az i asszonyhoz:

—Nem kell mindjárt kétség-I beesni!

E percben megzavarta őket Miklós. Idegesen és izgatottan lépett be a terembe.

— Gróf ur . . . — mondotta csak, többet nem is mondhatott, mert a gróf a szavába vá! gott:

— Volt a bankban? . . . Széjna? . . . Szalma? . . .

FELKÉRJÜK OLVASÓINKAT, hogy címváltozásaikat közöljék szerkesztőségünkkel.

Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen!

LEGÚJABB

ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ

ÉS ÖNÜGYVÉD

Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek Írására.

Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, ké„-*ények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levetek és iratok megfogalmazására.

Ezen 28b -hdalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti.

Ára postán,

szállítási és biztosítási díjjal $2.00

Kis Dongó. - 7907 W. Jefferson Ave. - Detroit 17. Michigan

— Utánvétellel (C.Q.D.) nem szállítunk! —

— Szalma. Nem adnak egy krajcárt sem.

— És mennyire volna szükségünk?

— Száz millióra.

Ekkor közbevetette magát a grófné:

— Kedvesem, talán az ékszereim . . .

Hétfaduly gróf arca vérvörös lett és magából kikelve felelte az ajánlatra:

— Szó sem lehet róla, egy Hétfaludy grófnő nem adhatja el az ékszereit.

— De ha tönkrementünk?

— Akkor legkevésbbé. Henriette megértette ezt és

nem ellenkezett tovább.

De a jószágkormányzónak volt még valami mondanivalója:

— Gróf ur, volna még egy mód.

Hétfaludy János visszanyerte a nyugodtságát és csöndesen szólt most Henriettéhez:

— Na látod, volna még egy mód . . .

Miklós mindjárt el is mondotta, hogy mi az az utolsó szalmaszál, amelybe bele lehetne még kapaszkodni.

— A kastélyt kérik, gróf ur!

— A kastélyt? — kiáltották egyszerre a gróf és a grófné.

Miklós pedig csöndesen felelte:

— A kastélyt. Kétszázmilliót adnának érte.

— Itt hagyjam Hétfalut! — izgult megint a gróf. A grófné pedig halkan felsóhajtott:

— Világgá menjünk?

Miklós megfelelt erre a kérdésre is:

— Szerencsét lehetne próbálni a pénzzel.

— Nem, soha! — kiáltotta magánkívül a grófné.

— Meddig juthatunk kétszáz millióval? — mondotta egészen halkan Hétfaludy János, megbékélve már a szörnyű gondolattal.

— Uj életet lehetne kezdeni.

— És a gyerekek? ... A hét leány? — sopánkodott a grófné elkseredetten.

— Müveit, okos leányok . . .

— No, de azért ... — mondotta most hirtelen — ha eladom a kastélyt . . .

— Nem, nem adod el! — jajgatott a grófné, de János gróf rája se hallgatott, hanem hidegen és megfontoltan folytatta előbbi gondolatát:

— Ha eladom a kastélyt . . . külföldre megyek a lányokkal . . . Párizsban, Bécsben, vagy Berlinben elkél az ilyen portéka.

A grófné szörnyülködve kiáltott rá:

— János, elment az eszed!?

— Nem kell kétségbeesni mindjárt! — szavalta egykedvűen a gróf. — Még nem megyünk külföldre. Előbb majd meghányjuk-vetjük a dolgot. Ugy-e, öcsém?

Miklós szolgálatkészen felelte:

— Alaposan, gróf ur.

János gróf udvariasan a feleségéhez fordult? ismét:

// //

JOHN K. SOLOSY

Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN

8027 W. JEFFERSON AVENUE

Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353

LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870

— Na hallod? . . ‘ Alaposan meghányjuk-vetjük a dolgot!

Odament az asszonyhoz és gyöngéden megölelte.

— Nem kell kétségbeesni mindjárt.

Ezzel sarkonfordult és kifelé indult a szobából. Az ajtóban megállt egy pillanatra és rászólt a jószágkormányzóra:

— Gyerünk, öcsém!

Miklós szolgálatkészen meghajtotta magát:

— Parancsára, gróf ur! ...

És elment a gróffal.

KI A LEGSZEBB?

Amikor Henriette grófné egyedül maradt, kitört belőle a zokogás:

— Szegény kis csibéim . . . Mi vár reájuk?!

A hét kis csibe ugyanekkor egymás haját tépte a másik szobában. Civakodásuk áthallatszott a gYófnéhoz, aki kétségbeesetten hallgatta az egyre hangosabb lármát. Már be akart menni a lányokhoz, hogy józanságra intse őket, hogy megmondja nekik: milyen roszszul cselekszenek, ha életüknek ebben a rettenetes órájában nem tudnak megférni egymással. Igen, igen, bemegy a leányokhoz és megmossa a fejüket. Hadd tudják meg, hogy mindennek vége és most elérkezett az ideje annak, hogy egymáson segítsenek, mert senki más e világon nem segit rajtuk.

Megtörölte könnyes szemét és az ajtó felé tartott. De ebben a pillanatban izgatottan, kipirulva és lelkendezve berobogott a hét leány. Odaálltak édesanyjuk elé és egyszerre kiáltoztak mind a heten:

— Mama, mama, te mond meg!

A grófné rájuk szólt:

— Megtudom-e végre, hogy miért e zaj, miért e lárma?

A hét leány megint csak ezt felelte kórusban:

— Mama, mama, te mond

meg

(Folytatjuk.)

“A Katolikus Magyarok Vasárnapja”

1960-as naptára

korlátozott példányszámban kapható az alábbi cimen:

JANOSSY ÁRPÁD, 11787 Withorn, Detroit 5. Michigan

Tel. WA 5-6908.