Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-02-05 / 3. szám

1960 február 5.

KIS DONGÓ — CLEAN FUN

7-IK OLDAL

A MOCSÁR LILIOMA

(Folytatás.)

Mélyen elpirult az arca, még csak a szó kimondásától is.

— Hát ez igen egyszerű dolog. Megmondja ön neki az igazat. Otthon nem talált. Szállásomon egy idegen falusi ur telepedett le, aztán rám várt a klub előtt, s ott találkoztunk a kapu alatt. Ennek aztán önre nézve semmi következése nincs.

De hát a dinamit töltény?

— Azt én átvettem öntől s többet nem tud róla.

— De ez már nem igaz. A töltény a Duna fenekén fekszik.

— Én is oda dobtam volna azt.

— És aztán holnap és holnapután, meg mindennap, mig a töltényeket mind elhordtám, folyvást azt mondjam neki? De hát arra nem gondolt ön, hogy egyszer az az őrjöngő követelni fogja a munka sikerét, s miután az nem következik be, önt számadásra fogja vonni.

— Hát az az én dolgom lesz.

A leány összetette a kezeit,

úgy könyörgött.

— Uram! Ne kezdjen ön ezzel az emberrel semmit. Se tréfából, se komolyan. Ön nem képzeli, minő ember ez?

Velem nem bánom, akármi történik, Nyomorult némber vagyok. Ön nem sejti, minő mélység fölött jár.

Olyen rémület volt a szemeiben kifejezve, mint mikor valaki egy holdkórost lát a torony tetején mászkálni, s várja, hogy mely percben esik le.

Még soha sem láttam valakit olyan szépen könyörögni, a szemeivel. Ez a szegény leány nem magát félti, hanem engem.

— Egy cseppet se búsuljon azon, Ágnes kisasszony. Már sexta korom óta benne vagyok én mindenféle bonyodalmakba. Egyből se lett soha bajom. Tréfa annak a vége_ nálunk. Ismerem én a mi talajunkat, nem terem meg a baj abban. Sok levelet hoz, de termésre soha sem kerül a sor. Az én magyarom duzzog, pattog, fenyegetőzik: aztán mikor kezében a kés, előtte az ellenség,

FELKÉRJÜK OLVASÓINKAT,

hogy címváltozásaikat közöljék szerkesztőségünkkel.

akire azt fente, akkor leszel vele neki egy darab kenyeret: “nesze ilyenadta! Ne koplalj, mint otthon!”

Azt gondoltam, hogy megnevettetem vele; de csak a fejét ingatta csendesen; — nem állt most már a nevetés olyan könnyen nála. Elég volt egyszer.

— Csakhogy ez nem az ön “magyarja”. Ez nem olyan ember, mint akikkel ön össze szokott ülni vig poharazás közt, ország-világ füle hallatára székely puccsot csinálni. Ez magában tervez és nem ismer semmi emberi érzést. Ami érzése van, az vagy állaté, vagy ördögé. Egyszer már megölt egy leányt, mert nem akart kutyája lenni. S ezzel a tettével még dicsekedni szokott. A vetélytársára is rálőtt és megsebesítette. Sok esztendeig ült a börtönben; ott elszokott mindentől, ami élvezet: bort, dohányt nem osztanak ott. Megtanult dolgozni és tervezni. S most is ugyanazon életet folytatja, mintha még mindig Szamosuj váron ülne. Naphosszat nem hagyja el földalatti odúját. Megvonja szájától a falatot; mikor a gyár nem dolgozik elmegy a gabonacsarnokba zsákot hordani, vagy az indóházhoz hordár-kisegitőnek, semmi munkát nem átall, s a megtakarított pénzen gépeket szerez össze, amiket nem hágy megtekinteni senkinek; és könyveket, amik angol, francia, olasz nyelven vannak irva. Járat orosz lapokat, miket csak tiktokban lehet megszerezni. Minden nyelvet megtanul magától, s ha idegen jön hozzá, eltagadja valamennyit, azt mondja, hogy csak magyarul tud. Nem is beszél semmiről, ami a világban történik. Aztán senkit sem szeret. Előtte nincs se Isten, se nagy ember. Költői müvet nem olvas soha. A nők számára csak egy elnevezése van; amit én ki nem mondhatok. Akinek vagyona van, az őelőtte tolvaj, akinek becsülete van, az őelőtte csaló. Akire valamit rábiz, az után alattomba kémkedik. S a halált úgy megveti, mint ahogy csak megvetheti azt egy dynamitgyártó, akinek minden lépése alatt úgy dong valami folyton, mintha egyik sirdombról a másikra lépne, óh uram, ezzel az emberrel még egy városban lakni sem jó. Én ha futhanék, a föld túlsó oldalára futnék előle.

— Mind azzal, mit ön mondott felőle, csak érdekesebbé tette előttem. Kezdek belészeretni. Van nekem már egész gyűjteményem ilyen furcsa ismerősökből. Csakhogy még mindegyikre kisült, hogy nem igazi, csak utánzat. Akit ebben a numizmatikai gyűjteményemben egy darabig mint néplázitó, mint attentátumtervező demagógot tartogatok, egyszer csak a revers-oldalán úgy mutatja be magát, mint szerény hivatalnok. Én merem önnek Ígérni, hogy ha sokáig ismeretségben leszünk Kozák úrral, én becsinálom őt valami gyárba műszaki felügyelőnek, s majd meglássa, hogy milyen derék, jámbor ember lesz belőle.

— Azt én nem hiszem.

— Pedig ez természetes. Az embereket elkeseríti az, ha tehetséget éreznek magukban, s azt nem érvényesíthetik; de mihelyt elismeréshez jutnak, az egyszere megváltoztatja világnézeteiket.

— Bár lenne úgy. De hát ettől távol vagyunk. Holnap és azután napról- napra el kell hoznom önhöz egyet ezekből a rémszerekből. Itt fogunk találkozni holnap is, e helyen?

— Kedves Ágnes! Önt kínozza áz a gondolat, hogy önnek velem találkoznia kell. Az van önnek mondva, hogy tőlem valami bizonyítékot vigyen vissza, ugy-e bár? amiről megtudják, hogy csakugyan átadta nekem, amit küldtek.

— Igen, egy papírlapra irva azt az álnevet, amit ön tegnap az atyámnak mondott.

— No hát, én leirom önnek azt a nevet ötven papírlapra, s azután mindennapra adjon ön át egyet belőle, akkor nem lesz ön kénytelen velem találkozni.

GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE!

Dr. Gáldonyi Miklós

orvos

8001 W. JEFFERSON AVENUE

(West End sarok)

a Verhovay-ház földszinti helyiségében.

Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998

— Hm. — Csakhogy azt az embert nem lehet ám bolonddá tenni. Mikor ezzel a küldeménnyel elsiettem, ő utánam futott s aztán az egész Sugárúton végig elkísért s az alatt sokat beszélt, amit önről tud. Hogy ön kinn járt egyszer Garibaldinál is, s Páris ostroma alatt a communeban részt vett, hogy a Bakuninnal jó barátságban van. Önhöz nagy a bizalma. De azért mégis gyanakszik. Azt mondta, hogy ezentúl mindennap fog ön egy levelet kapni, amiben csak egy név lesz irva, s ezt a nevet kell azután átadnia nekem, mikor a töltényt átveszi. Ezt a nevet előre sem én nem tudom, sem ön. És igy mindennap kénytelenek vagyunk mégis egymással összetalálkozni.

— Ez a kénytelenség csak önre nézve kellemetlen. Én nagyon szeretem, ha önt láthatom és önnel beszélhetek. Te; hát holnap e percben ismét itt ezen a helyen. Most aztán járjuk körül a hidat.

Az egyik oldalon át Budára, a másik oldalon vissza Pestre. Épen úgy, mint Kazinczy Feren idejében a pesti" tudósok, akik egy magyar almanach kiadására conspiráltak, s erre a hajóhíd gyalogsorát találták ki legalkalmasabb találkozónak. A Dunának nincsenek fülei.

— Tudja ön, hogy miért álltam én rá ennek a küldeménynek az elhozatalára? — kezdé a leány menetközben — ^.zért, mert arra gondoltam, hogy ha én meg nem teszem azt, megteheti más. És tudtam, hogy mit fogok vele csinálni,

(Folytatjuk.)

AMERIKAI NYELVMESTER

Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is.

I. része: Az angol nyelvtan.

H. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból.

III. része: Angol-magyar szótár.

IV. része: Magyar-angol szótár.

Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése.

Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók.

Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben.

A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv

F

Ara postán,

szállítási és biztosítási díjjal $3.00

Kis Dongó, - 7907 W. Jefferson Ave. - Detroit 17, Michigan

— Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —